Öt százalék

Öt százalék
Ott van a mindenkori felmérésekben jelzett pluszmínusz 3 %-os hibahatár szomszédságában. Olyan, mint a kéz, ha egy ujja hiányzik, például az okponálható hüvelyk: fogásra alkalmatlan végtaggal számolunk (négyig). Átviszi, súrolja a lécet – sportnyelven ilyeneket hallani, látni. Meg hogy rezeg. Mert szelek is fújják. Vagy magasra helyezték. Már megint. Kalkulusok és saccok. Ellenszámítások. Számítók. Numerológusok netovábbja. De tényleg ... számítok én ebben a képletben?

Autonóm és intim döntésemmel. Egyben felelősség is. Ha elcsúszik a pecsét, a szélre kerül. Átüt. Értelmezhető, majd hajnalban ezen vitáznak a bontott urna gőzében. De ha technikailag kifogástalan, attól még lehet hibás. A döntés. Elhamarkodott. Átgondolatlan, de visszavonhatatlan. Erre Öt százalék, viszont csak négy év múlva lehet rájönni. Vagy kettő, mindenképp időfüggő. Ez a luxus, a tévedés kiváltsága talán még megengedhető. Ennyi pazarlás, grande still, már-már trendi. Még akkor is ha: az elavult alkotmányt nem szabják újra és a régi rosszat sem tisztelik, a demokratikus intézményrendszer hitele többször is lejárt, már nem is bujkál a sarki boltos elől, belefáradt az osonásba, csak pironkodik. Az fel sem tűnik, hogy a sarki boltos jó ideje nem húzta fel a rolót. Ha kibicek ülnek a korláton és sokat/lemondóan bólogatnak (róluk keresztapám mondta volt, hogy legyen három tulajdonságuk: maradjanak csendben, legyen mindig szivarjuk, és ne legyen lábszaguk) Ha különben is eltrafáltad a sok évvel ezelőtti döntést, amikor elhúzhattál volna valamely imigrációs iroda irányába. Ha időnként harsány klip, vagy repeszgránátnak álcázott hazugság elől kapod el a fejed-füled. A kampány logikája diktálja azt, hogy Sorosnak titkolt fia Cioloş. (Látom az agyonszivarozott-kávézott arcokat a stábban, s közülük felvillan egy kevésbé fátyolos tekintet, amint megleli ezt a szerinte gyilkos rímet. Mindenki fellélegzik: van mit raportálni a főnökségnek!!) Ha saját életstratégiádat csődtömegnek érzed és ezt csakis külső körülmények grabancába varrni merő önáltatás. Ha a feltételes mód létigévé avanzsált és kiszorított minden biztonságot ígérő passzust a szövegből, a lájfnarrációs textusból. Ha ha ha – és ez nem a kényszeredett jókedv lekottázott hang alakja, inkább további opcionálisok sarjadéka abban a világban, ahol szűkülőfélben a mindenkori-féle választék. Ha mindezt sorra vetted, s veszel hozzá még egy adag pótlevegőt, s a kabátot is egyazon lendülettel, kilépsz, az esti sétát jól időzíted, jó eséllyel érsz célba. Még urnazárás előtt.