Millión innen és túl

Millión innen és túl
Kommunikációs szempontból is szerencsés, hogy ilyen kerekded számban határozták meg a polgári kezdeményezések benyújtásához szükséges uniós küszöböt: a FUEN és partnerei bizonyára ki is használják abban a kampányban, amely vélhetően az őszi hónapokat is átfogja. De közlésen és számmágián túl, ez a menetelés jóval több, mint mobilizációs gyakorlat; olyan lehetőség, amiből profitálni lehet még mielőtt kiderülne, hogy a célszalag átszakítása után koszorú vagy csak néhány babérlevél jut a kitartásért cserébe.

A Minority SafePack kettős üzenetet hordoz: a kontinentális döntnökök felé azt az igényt fogalmazza meg, hogy az őshonos nemzeti  etnikai és nyelvi kisebbségek ügye érdemben napirendre fog kerülni, az egyéb fajsúlyos (menekült-kérdés, többlépcsős/együtemű Európa, biztonságpolitika, Brexit-effektus) tételek közé; de ugyanúgy szól „befele”, az egyes tagországok többségi és kisebbségi társadalmaihoz is. Ilyen értelemben Romániában minden kilencedik-tizedik állampolgár közvetlenül érintett, de az áttörést az tehetné teljessé, ha - leszámítva az erre fogékony csúcsértelmiségiek csoportját - többségiek aláírásai is megjelennének a szignólistán.

Hazai vonatkozásban az sem mellékes, hogy az aláírásgyűjtési kampány átnyúlik jövőre, amikor a modern román államiság centenáriumának ürügyén okkal számíthatunk harsány  „hangulati és látványelemek” felbukkanására. Hogy a kétfajta retorika miként fog megférni, esetleg hatni egymásra, az nagyban múlik a MSF kommunikátorain, azon, hogy sikerül-e kihasználni a lépéselőnyt és eljutunk-e odáig, hogy például december elsején, amikor már csak egy év lesz hátra „ama” ünnepi pillanatig, nem csak azt jelenthetik be, hogy hányan írták alá a kezdeményezést, hanem arról is beszámolnak, hány rendezvényen, fórumon, platformon szólították meg a többségieket, és ennek illusztrálására bevallottan „reklámcélból” milyen kisfilmek, hangszpotok, vagy printalapú plakátok kerülnek be a fegyvertárba. Mert ahhoz, hogy a Bonchida-Brüsszel (Strassbourg) tengely működjön, elengedhetetlen, hogy az egyes tagországokban, s így Romániában is elkezdődjék a valós, struktúrált párbeszéd feltételeinek megteremtése. Erre mindenképp jó esélyt kínál az MSF-kampány, amely, ha tényleg innovatív, provokatív és lendületesen jól tervezett akciósorozat, máris elkönyvelhetjük részsikerenek.

A csattanó - bár ne így lenne - csak a legvégén következik: midőn uniós kodifikációt nyernek a mentőcsomag egynémely tételei (mert azzal is kalkulálni kell, hogy újabb szűrők, tárgyalások és... kompromisszumok árnyalják majd a végeredményt), szóval miközben megjelenik majd az európai jogi keret, nálunk még mindig javaslat szintjén mocorog a többség-kisebbség paktum.