(Borítókép: Az idei fesztiválon közönség és előadók együtt ünnepelték meg a Fonte di Gioia kolozsvári kamarazene-együttes fennállásának tizedik évfordulóját. Fotó: La Stravaganza Fesztivál)
Meglepően sok volt a külföldön élő román előadóművész, aki a l’art pour l’art elvét követve, vállalta a kolozsvári fesztiválon való részvételt, nem törődve az anyagi vonzattal. A hagyományszerűen megrendezett előadóversenyen a csembaló művészei mérték össze tehetségüket, amely a kolozsvári viszonyokat illetően – a kolozsvári zeneakadémián nincs csembaló főszak és a zongora főszakos hallgatók mellékszakként sajátíthatják el a hangszeren való játszást – nagyon merész vállalkozásnak tűnt. Örömmel töltött el az is, hogy a fesztivál során – hasonlóan az előző, 2017-es rendezvényhez – megszólalt az Erdélyi Történeti Múzeumban őrzött 1752-ben készített hordozható orgona. A fesztivál ugyan lezárult, ám június 20-án a zeneakadémia stúdiótermében Európa keleti és nyugati része „mutatkozott be” barokk zenei koncerten.
A La Stravaganza Fesztivál keretében pár éve hangsúlyos szerepet kap a színpadi produkció. Idén a rendezvény első napján, május 8-án, a zeneakadémia stúdiótermében a népzenei alkotásokat megszólaltató Icoane együttes katonadalokat és szerelemről szóló népdalokat adott elő hitelesen és krisztálytiszta intonációval. Majd Claudio Monteverdi (1567–1643) késő reneszánsz, illetve kora barokk zeneszerző Tankréd és Klorinda párviadala című madrigálját adta elő, amely az 1638-ban publikált Szerelmi és harci madrigálok kötetben jelent meg. A művet Magda-Eliza Maftei (szoprán), Denis Ursan (tenor) és Alexandru Suciu (basszus) adta elő a Maria Abrudan által dirigált kamarazenekar kíséretében. Három jó hangú és jól képzett fiatal énekest hallhattunk, akik vokálisan és színészileg is kiváló teljesítményt nyújtottak.
Másnap, május 9-én a piarista templomban a közönség és az előadók együtt ünnepelték meg a Fonte di Gioia kolozsvári kamarazene-együttes fennállásának tizedik évfordulóját. A régizenét játszó együttes 2009-ben azért jött létre, hogy résztvegyen az első La Stravaganza Fesztivál előadóversenyén, ahol második helyezést ért el (az első díjat nem osztották ki). Az eltelt tíz évben az együttes rendszeresen koncertezett Kolozsváron. Tagjai: Dénes Anna (I. hegedű), Dénes Csongor (II. hegedű), Csata István (viola da gamba) és Amalia Goje (csembaló). Ez alatt az idő alatt az együttes tagjai családot alapítottak, gyerekek születtek, de az együttmuzsikálás öröme és kitűnő színvonala változatlan maradt. A jubileumi koncerten a csapat kiegészült Király Erzsébet (brácsa) és Gebe-Fügi Renáta (hegedű, szoprán) előadóművészekkel. Műsoron természetesen most barokk szerzők – J. Rosenmüller (1619–1683), J. S. Bach (1685– 1750), G. F. Händel (1685–1759), A. Corelli (1653–1713), M. Marais (1656–1728), Fr. Couperin (1668– 1733) és M. Corrette (1717–1795) – művei csendültek fel. A tagok mind képzett zenészek, akik mögött legkevesebb tízéves előadói tapasztalat áll, jó részük nem csak aktív kamarazenész, hanem főállásban zenekari előadó, a kiváló teljesítményt tehát magától értetődőnek tekinthetjük. Külön örömömre szolgált, hogy a kamarazene-művek „mostohagyermekei”, a csembalót és a viola da gambát megszólaltató előadó (Amalia Goje és Csata István) is külön-külön megcsillogtathatta kvalitásait. Jó okunk van abban reménykedni, hogy az együttes együttmarad, és az elkövetkező években, évtizedekben is tapsolhatunk nekik, örülhetünk sikereiknek.
Három koncerten szólalt meg az 1752-es orgona
Ismét megszólalt a hordozható orgona
Az Erdélyi Történeti Múzeumban őrzött, 1752-ben készített hordozható orgonát már a 2017-es La Stravaganza Fesztiválon is meghallgathattuk. Most azonban a hangszer „otthonában” szólalt meg a több mint 250 éves orgona. A romániai származású, ám Rómában tevékenykedő Cipriana Smărăndescu csembaló- és organaművész a május 10-i koncerten játszott a hangszeren. Smărăndescu több Bach-művet és egy Chr. Petzold-alkotást adott elő. A könnyebb és rövidebb műveket a hordozható orgonán, míg a hosszabb és a nehezebben előadható darabokat a csembalón szólaltatta meg. Amikor megjelent a teremben törékeny alkatával, tündérszőke hajával, még csak nem is sejthettük, milyen előadói kvalitásokkal rendelkezik, de már az első percben lenyűgözött kiváló technikájával, pontos, magabiztos előadásmódjával. Smărăndescu minden művet jóval gyorsabb tempóban adott elő: bravúros előadásmódja mellett kiemelendő a játékából érződő odaadás, a zene iránti alázat is. Virtuóz technikája ellenére nem voltak sztárallűrjei: szerény és tudatos művész benyomását keltette.
Cipriana Smărăndescu
Bevallom, eddig nem volt tudomásom arról, hogy 2014-től létezik egy Sectio Aurea elnevezésű kamaraegyüttes, amelynek tagjai Brüsszelben, Kolozsváron és Brassóban élnek (az együttes tagjai: Maria Petrescu – oboa, Brüsszel; Szabó Mária – barokk furulya, Kolozsvár; Cristian Paul – csembaló és orgona, Brassó, és Csata István – viola da Gamba, Kolozsvár). A május 11-i, a történeti múzeumban megtartott koncertjük műsorán A. Vivaldi-, J. S. Bach-, G. Ph. Telemann-, J. P. Sweelinck-, J. J. Fux-, G. Frescobaldi-művek szerepeltek. Az előadók fiatalok, illetve kellő tapasztalattal és fiatalos lélekkel megáldott eladóművészek, akik a földrajzi távolság ellenére is tökéletes összjátékkal örvendeztették meg a közönséget. Természetesen a kihívások oroszlánrésze Maria Petrescu oboaművésznek jutott, ám a bukaresti származású előadó minden technikai problémát bravúrosan oldott meg. Érdekesnek találtam az együttes elnevezését is: Sectio Aurea, azaz aranymetszés vagy aranyarány, amely természetes egyensúlyt jelent a szimmetria és az aszimmetria között. Az aranymetszés a természetben és a művészetben egyaránt fellelhető arányosságot jelenti, ám az együttes fellépésére a kiváló jelzőt használnám.
A Sectio Aurea kamaraegyüttes tagjai Brüsszelben, Kolozsváron és Brassóban élnek
Reménykedhetünk, hogy a három múzeumi koncert után új hangversenyteremmel is gazdagodott a város: a történeti múzeum első emeletén található tágas terem ugyanis jó akusztikával rendelkezik. Az érdeklődők a koncertek előtt, illetve után megtekinthettek néhány, a múzeum tulajdonában lévő, üveglapppal lefedett rekeszben tárolt régi hangszert is.
Külföldiek nyerték a csembalóversenyt
A La Stravaganza Fesztivál keretében az ifjú művészek bátorítására előadóversenyt szerveznek. Az első öt fesztiválon kamaraegyüttesek méretkeztek meg, míg most a fesztivál ötletgazdái, Maria Abrudan és Erich Türk – mindketten zeneakadémiai oktatók, emellett pedig aktív orgonaművészek – a csembalóművészek számára szerveztek versenyt. Nagyon merész ötlet, hiszen Kolozsváron a csembalót csak mellékszakként tanulják a főszakos zongoristák. Tehát borítékolható volt, a helyi versenyzők nemigen vehetik fel a versenyt külföldi társaikkal. Valószínűleg ennek is tudható be, hogy dobogós helyezést a külföldi versenyzők értek el. A versenyre 17-en neveztek be, 14-en jelentek meg: kilenc külföldi és öt romániai. A zsűritagok – Ratkó Ágnes (Budapest), Cipriana Smărăndescu (Róma), Fernanda Romilă (Bukarest), Alina Rotaru (Lettország) és Erich Türk – értékelték a versenyzők rátermettségét, és arra buzdították a fiatalokat, hogy a továbbiakban fejlesszék tudásukat.
Két első díjasnak tapsolhattunk: Jiri Havrlant (Csehország) és Masako Awaji (Japán); második díjat kapott Maurycy Raczinski (Lengyelország). A gálán fellépett két különdíjas is: Karakas Benedek (Magyarország, a legfiatalabb versenyző) és Móriczi Melinda (Kolozsvár), akit a nyári Farkas utcai hangverseny-sorozaton is meghallgathatunk.
Masako Awaji
Maurycy Raczinski törékeny alkatú, pályája elején lévő fiatal előadóművész. Játékát hallgatva bizonyosak lehetünk afelől, hogy szép karrier áll előtte. Jiri Havrlant is fiatal, ám játéka sokkal kiforrottabb, érettebb. Látszott, hogy teljes mértékben ura hangszerének: mindvégig magabiztosan játszott, technikája hibátlan volt, zeneileg is kidolgozott megoldásokat hallhattunk. A cseh előadót a 2020-as csíkszeredai Régizene Fesztiválon is meghallgathatja a közönség, hiszen az első díj mellett megnyerte azt a különdíjat, amely lehetővé teszi a székelyföldi koncertet. Masako Awaji színpadra lépésétől kezdődően lehengerelte közönségét. Az alacsony termetű japán művésznő nem csak tekintélyt parancsolt, hanem az első hangtól kezdve érzékelhető volt, hogy kiváló hangszeres. A tökéletes technika mellett játékából női érzékenység, finomság sugárzott.
Virginál és zenekar
Alina Rotaru és Darius Stabinskas
Május 13-án romániai származású, ám férje révén litván csembalóművészt, Alina Rotarut és férjét, Darius Stabinskas viola da gamba művészt hallgathattuk meg a történeti múzeumban. A fesztivál műsorfüzetéből megtudhattuk, hogy Alina Rotaru jelenleg a brémai Művészeti Egyetemen oktat. Nem is tagadhatta le pedagógusi vénáját, mivel hangszeres produkcióját valóságos zenetörténeti eszmefuttatással kísérte. Megtudtuk: Rotaru húsz évvel ezelőtt hagyta el az országot, és azóta ez a második romániai koncertje. A művészházaspár műsorán két, 17. századi, Angliában kiadott gyűjteményben megjelent művek szerepeltek. Az előadóművész elmondta: az első, 1613-ban kiadott albumban technikailag nehezebb, míg a második, 1624-ből származóban technikailag könnyebb és rövid művek találhatók. Mindkét album a zongora elődjére, a virginálra írott műveket tartalmaz. A XVI-XVII. században a virginál minden nemesi család szalonjában megtalálható volt, és egyfajta követelmény is volt, hogy a nemesi vagy a gazdag polgárcsaládok lányai-asszonyai játsszanak ezen a hangszeren. A művészházaspár legalább két évtizedes pályát tudhat magáénak, valószínűleg ez lehet tökéletes összjátékuk alapja is.
A Transylvania Galante zenekar
A 2017-es kiadáson már meghallgathattuk a Transylvania Galante zenekart, amely az eddigi fesztiválok, illetve versenyek győzteseiből-résztvevőiből tevődött össze. Május 14-re újra öszszeállt a zenekar, habár tagjai a szélrózsa minden irányából jöttek el Kolozsvárra muzsikálni. Az együttes vezetője a magyarországi Dinyés Soma volt, aki tanárként és régizene koncertek szakmai irányítójaként, dirigenseként is többször fellépett Magyarországon és külföldön. Az est szólistái: Regős Júlia (viola de gamba), Lachegyi Anna (viola da gamba), Kővári Arany (barokk furulya), Domahidi Zsuzsa (harántfurulya), Csibi Dávid (hegedű), Kállay-Miklós Lilla (csembaló), Edőcs Fanni (csembaló), Haraszti Dóra (furulya). Műsorukon három G. Ph. Telemann- és egy J. S. Bach-mű szerepelt. A kiváló teljesítményhez hozzájárultak a kamarazenekar tagjai is. A műsorfüzet szerint: Dénes Anna (hangversenymester), Dé- nes Csongor, Hunyadi Koppány, Orgován Csenge, Szövérdi Csilla, Lopez-Paz Beatrz, Teodora Buia (hegedű), Kardos Margit és Gábor Előd (brácsa), Sonia Bienenfeld (cselló) és Csata István (nagybőgő). Mind a szólisták, mind a zenekar nagyon jól teljesített. A fiatal Kővári Arany, aki két versenymű szólistája volt, remekül játszott. Értékeltem, hogy a másodikként előadott versenymű egyik szólistája, Lachegyi Anna,miután lejátszotta szólista szólamát, visszaült szerényen a zenekarba, és minden versenyműben játszott.
A csembalóverseny nyertesei és a zsűri tagjai
Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk: a szervezők minden tekintetben elégedettek lehetnek az idei fesztivállal, a közönség pedig szép élményekkel gazdagodott.
(Fotók forrása: La Stravaganza Fesztivál Facebook oldala)
