Költséges szegénység
Vissza

Költséges szegénység

Olvasom, hogy egyre drágább szegénynek lenni Romániában, és ezzel a kijelentéssel nem lehet egyet nem érteni, pláné akkor, ha a helyzetet érezzük is közvetlenül: a zsebünkön, szűkös kis háztartási költségvetésünkben. Hiszen hidegzuhanyként ért, amikor a nyári melegben kiolvastuk a különféle szolgáltatások – villamosenergia, gáz, víz – havi számláján a fizetendő végösszeget… Ami sok esetben épp a duplája volt az előző havi költségnek, és nem a fogyasztásunk volt több, hanem “csupán” a szolgáltatás díja, értéke emelkedett.

Hozzáértő gazdasági szakemberek szerint pedig az energia ára csak mind emelkedik, és a földgázzal fűtőknek is majd a télen fagy le teljesen a mosolya, mert a drágulás ott is folyamatos lesz. Tehát akár kétszeresét is ki kell fizetnünk olyan szolgáltatásoknak, amikről lemondani nemigen tudunk, a fogyasztásukkal eddig se pazaroltunk, pont a takarékosság meg spórlás címén, és mindemellett az alapélelmiszerek árának növelését is tudomásul kell vennünk. Hiszen egyik helyzet következik a másikból: drágul az energia, drágul az előállítás, drágul a termék. Csak épp a keresetek, a nyugdíjak, a bevételek maradnak a korábbi szinten, ami azonban egyből visszaesést jelent, hiszen a megnőtt kiadások mellett a nem növekvő bevétel kiesést, veszteséget, végtére a vásárlóerő gyengülését jelenti. Erre a helyzetre – a lakosság vásárlóerejének csökkenésére - a megoldást a miniszterelnök abban látta, hogy akkor hamar növeljék az országos bruttó minimálbért kétszáz lejjel, és erről már folytattak tárgyalást az érintett felek: a kormány, a munkaadói szövetségek valamint szakszervezetek képviselői, és állítólag meg is egyeztek abban, hogy októberre kidolgoznak egy pontos számítást.

A statisztikákban valószínűleg jól mutat, amikor felsorolják, hogy a minimálbér az évek során hány százalékkal emelkedett az országban. Persze a statisztika mindig azt és úgy mutatja, amit épp láttatni akarnak, illetve sokszor attól függ, a helyzetnek, a körülményeknek melyik oldaláról szemléljük a valóságot. Mutatosabbnak tűnik a bruttó összegben, hogy a minimálbér kereken kétszáz lejjel több legyen, na de mit von maga után mindez. Mindenekelőtt a munkáltatók részére jelent többletkiadást olyan körülmények között, amikor a bevételeik nem nőnek, sem a kiadásaik nem csökkennek. Ahhoz, hogy ennek a kötelezettségnek eleget tegyenek, a munkáltatók valószínűleg a tevékenységük leszűkítésére, akár személyzetcsökkentésre kényszerülnek. Ezzel pedig nő a munkanélküliek száma, és az állam kiadása munkanélküliségi segély formájában. Természetesen a nagyobb minimálbér nagyobb társadalombiztosítási hozzájárulást, tehát bevételnövekedést is jelent: az egyik rubrikában, mert a másikban ugye máris növelni kell valamilyen ezzel összefüggő kiadást is.

Mondhatnánk, mindez annyit jelent, hogy amit a zsebünkbe betettünk, azt előbb a másik zsebünkből kivettük, de sajnos nem ilyen egyszerű, mert a két zseb között a pénz egy része mégis elvész: annak, akinek eddig is kevés volt, hiszen a bruttó 200 lej nettóban alig jelent többet 100 lejnél… Ellenben a közszférában például, ahol a bérek más szinteket érnek el, a minimálbér szerinti arányos növelés jóval nagyobb összeget fog jelenteni kézben illetve zsebben, mint bruttó 200, vagy nettó 100 lej. Ráadásul az állami intézmények nem kerül(het)nek olyan helyzetbe, hogy ne jusson a költségvetésükből a megnövelt bérek kifizetésére.

A jelenlegi politikai válság cseppet sem tesz jót az ország gazdasági helyzetének, amely egyébként sem megnyugtató: az unió statisztikai hivatalának jelentése szerint annak ellenére, hogy nőtt az ország bruttó nemzeti összterméke, mégis elmarad az uniós átlagtól, és ugyancsak kevesebb a vártnál a gazdasági növekedés a második negyedévben. Gazdasági megfigyelők máris figyelmeztetnek, hogy a kormányválság komolyan kihat Románia gazdasági stabilitási törekvéseire. Az egyre fokozódó politikai cirkusz megoldását kérte több mint kétszáz nagyvállalkozó is, és emlékeztettek Klaus Iohannis ígéretére, amelyet a választások után tett, miszerint négy év építkezés fog következni, hiszen a világjárvány is megtépázta alaposan a gazdaságot. Eltelt már szinte egy év kormányzás, de még nem látni a reformnak a kísérletét sem az állami intézmények szintjén, sem az egészségügyben, sem az oktatásban, a bürokrácia sem csökkent az ígéretek szerint – hangzik a panasz a vállalkozók részéről. Ugyanezt a csalódást érezheti az ígéretekkel átejtett lakosság is, a politikai viták pedig teljességgel kétségessé teszik, lesz-e egyáltalán valami a nyugdíjátszámításból, a béremelésekből. Egyelőre csak a drágítások biztosak, amelyek a kevesebb jövedelemmel rendelkezőknek jelentenek nagyobb megerőltetést – hiszen egy kisjövedelem mondjuk tíz százalékos növelése jóval elmarad összegben a nagyobb jövedelem hasonló arányú növeléséhez viszonyítva. Egyszerű logika, ehhez különösebb számolás sem kell, ahhoz kellene viszont segítséget nyújtsanak a politikusok, hogyan számoljunk többet a kevesebből. Tehát egy lakos, egy vállalkozó vagy egy munkáltató, akinek most egyből megnőttek a kiadásai, de a bevételei már nem, esetleg csökkentek, akkor az hogyan számoljon a mínuszból pluszban.     


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Emil Boc: Kolozsváron 56 százalékos az ...
Árkossy István kapta a Magyar ...
Elhunyt Venczel Vera színművész

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Io rëggëlt, Iohannis!
  • VIDEÓINTERJÚ – Tasnádi Szilárd ...
  • A bili esete a Hóstáttal
  • Arábia Európában: egy hét a napsütötte ...
  • Tíz év tükre