A Györkös Mányi Albert emlékház vezetője, Kós Katalin köszöntése után Benkő Levente történész-újságíró, a Művelődés folyóirat szerkesztője felvezetőjében emlékeztetett arra, hogy a magyarországi hadtörténészekkel tavaly júliusban ismerkedett meg, amikor részt vett az Isonzo Expressz történelmi időutazáson, amelynek során az isonzói és doberdói csaták helyszíneit keresték fel, ahol az első világháborúban másfél millió ember vesztette életét.
Pintér Tamás három kollégáját tizenhat évvel ezelőtt, 2002-ben ismerte meg, és azóta összeköti őket a közös kutatási téma. A hadtörténészek eldöntötték, hogy az általuk összegyűjtött ismeretanyagot megosztják a közvéleménnyel. Ezért 2010-ben megalapították a Nagy Háború Kutatási Közhasznú Alapítványt, és létrehozták a Nagy Háború Blogot, amelyhez bárki hozzáférhet, jelenleg több mint harminc szerző írása olvasható a blogon. Pintér Tamás elmondta: fő kutatási területük az olasz front, de a blogon publikáló szerzők révén kiterjedt a figyelmük az erdélyi, felvidéki és délvidéki hadszínterekre, temetőkre, emlékhelyekre is.
„Az olasz front a magyar hadtörténet számára kiemelkedő helyszín, ahol heves harcok dúltak, s mindkét fél súlyos veszteséget élt át. A magyar katonák sokfelé harcoltak az első világháborúban, de folyamatos lövészárokharc főleg az Isonzó mentén volt. Az 51. gyalogezred egyik zászlóalja, amelyben kolozsváriak is voltak, szintén itt harcolt” – tette hozzá Pintér Tamás. A kolozsvári 51-es zászlóalj 1915-ben az Isonzó mellett Plávánál, majd az a egész ezred 1917-ben Komeni-fennsíkon a Hermadánál harcolt.
Stencinger Norbert hadtörténész az események előzményeit, az egymással szemben álló felek, a különböző országok közti egyezmények megkötése folytán kialakult történelmi helyzetet ismertette, amely átírta Európa erőviszonyait.
Megtudtuk: az isonzói kb. 100 kilométeres frontvonal mentén tizenkét csata folyt le 1915-1917 között, ebből tizenegy alkalommal az olaszok, míg egyszer a magyarok támadtak.
Az isonzói csaták kutatásának előzményeként először egy szegedi gyalogezred sorsát kutatták levéltárakban és temetőkben, bejárták a Doberdó-fennsíkot is, majd kiterjesztették a kutatást az isonzói csatákra – mondta Rózsafi János hadtörténész.
„A Doberdó-fennsíknál az egymással háborúzó felek a sziklákban mélyítették el az állásokat, ide vájták az árkokat. Nem csak a lövedékek, hanem az olasz tűzérség lövedékeinek a karsztikus kőzetbe való becsapódása is súlyos sérüléseket okozott” – ismertette a szomorú tényállást Rózsafi.
Hrubos-Takács Róbert a tizenkettedik isonzói támadásról beszélt, amelyet caporettói csataként ismer a szakirodalom. A hadtörénész elmondta: ez volt az egyetlen csata, amikor az osztrák-magyar és német csapatok támadást intéztek az olaszok ellen, siekresen áttörték a védelmi vonalat, és 14 ezer négyzetkilométernyi területet szereztek meg az olaszoktól.
A szakemberek felhívták a figyelmet, hogy az utókor megfelelő tisztelettel és kegyelettel ápolja az elesett katonák emlékét. A ma Szlovéniához tartozó hadszíntéren kőből négy gúlát állítottak, míg a Monte San Michelén az olaszok már 1916-ban szép emléket állítottak a hősi halált halt olasz és magyar katonáknak, akik „testvérek lettek a halálban”. A szlovének megőrizték a harcok emlékét, több – így magyar– nyelvű kiadvány mutatja be az érdeklődőknek a térségben található első világháborús emlékhelyeket.
A háborús emlékművek, illetve -helyek miatt nem kell különösképpen aggódnunk, mivel nem csak az olasz és a szlovén hatóságok gondoskodnak ezekről, hanem a lakosság is kegyelettel viseltetik irántuk. „Az elmúlt száz évben az első világháborús emlékhelyek iránti kegyeletápolás mondhatni apáról fiúra szállt” – közölték a szakemberek.
A kötetlen beszélgetést négyes könyvbemutató követte: A pokol tornácán. Imre Gábor kadét doberdói naplója (2016); Mesék a Nagy Háborúból. Kovács György harctéri naplója (1916); Pintér Tamás–Rózsafi János-Stencinger Norbert Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében (2017) című munkáját, valamint Hrubos-Takács Róbert: Holnap fehér álom (2017) című történelmi regényét ismertették a jelenlevőknek. A téma iránt érdeklődők a könyveket megtalálhatják a Györkös Mányi Albert Emlékházban.
„Kovács György pásztor felnőttként tanult meg írni-olvasni. Négy éven át harcolt az első világháborúban. A csaták borzalmai közepette feljegyzéseket és rajzokat készített, amelyek segítségével képet alkothatunk: hogyan éltek az emberek a lövészárkokban” – emelte ki Kovács György harctéri naplóját Benkő Levente.
A könyvből film és színdarab is készült. A hosszú ideig elveszettnek hitt napló egyébként nagyon kalandos úton került elő, amely egy külön történet.
„Fontosak ezek a világháborús naplók, mert a háború személyes oldalát mutatják be. Ha nem olvasnánk, el sem hinnénk hogy ilyesmi megtörténhetett. A blogunkon nyolc ilyen történet olvasható” – közölte Pintér Tamás.
A Holnap fehér álom című történelmi regény nemrég látott napvilágot. „Nem tartom magam írónak. Azért írtam meg ezt a regényt, mert az átlagember számára a regény sokkal jobban feldolgozható más irodalmi műfajokhoz képest. A főszereplő valójában fiktív, a regény történéseinek alapját a hadtörténeti kutatások képezik. Igyekeztem a 21. századi olvasó számára „fogyasztható” regényt írni” – mondta Hrubos-Takács Róbert, a regény szerzője.
Képünkön Hrubos-Takács Róbert, Stencinger Norbert, Rózsafi János, Pintér Tamás és Benkő Levente
Fotó: Demeter Zsuzsa
