Kolozsvári „gallyazások”: igények, lehetőségek, kompromisszumok
Erősen fontos az, ahogy a parkjaink fáit kezeljük
Erősen fontos az, ahogy a parkjaink fáit kezeljük
Vissza

Kolozsvári „gallyazások”: igények, lehetőségek, kompromisszumok

A Sétatér néhány éve történt felújítása óta visszatérő téma a zöldövezetek karbantartása: a tavaszi gallyazások alkalmával valósággal megcsonkított, olykor – messziről egészségesnek tűnő – kivágott fák sok kolozsvárit háborítanak fel, a „zöldek” pedig egyenesen kiakadnak a láncfűrésszel ténykedő munkások után maradt látványtól. Sok esetben jogosan, de mégse mindig, hiszen valójában a helyzet korántsem ennyire fekete vagy fehér – állapítottuk meg mi magunk a Mikó-kertben, a tavaly novemberi „ritkítások” fő helyszínén, ahol Hartel Tibor ökológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében decemberben létrehozott Biodiverzitás és Fenntartható Fejlődés Bizottság tagja kalauzolt minket fától fáig.

Mint mondta, a Mikó-kertben mindazok az esetek megtalálhatók, amelyeket városszinten is láthatunk, és amelyek között egyaránt találunk jó és rossz példákat is az idén tavasszal végzett zöldövezet-karbantartási munkálatokra.

A Mikó-kertben tavaly novemberben történt, sok kolozsvári által brutálisnak nevezett fakivágások előzménye az volt, hogy 2017-ben és 2018-ban több, Mikó/Clinicilor utcai lakos beadvánnyal fordult a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalhoz, amelyben azt rótták fel, hogy a kerítés mellett lévő öreg fák veszélyeztetik az emberek és az ott parkoló autók épségét. A városháza kérésére a részben a Babeş-Bolyai Tudományegyetemhez (BBTE) tartozó zöldövezeten elvégzett „karbantartási” munkálatoknak azonban a beljebb eső fák is kárát látták; egyes fákat tőből kivágtak, másokat pedig annyira megcsonkítottak, hogy jóformán csak a törzsük és két-három fő águknak a csonkja maradt meg. Az akkori közfelháborodást követően, decemberben a BBTE keretében létrehozták a különböző területek szakembereiből összeálló Biodiverzitás és Fenntartható Fejlődés Bizottságot, azzal az elsődleges céllal, hogy felügyelje a BBTE tulajdonában álló természeti értékeket és azok kezelését, hogy hasonló esetek többet ne fordulhassanak elő. Ettől teljesen függetlenül az idei tavaszon a város több pontján is – például a Nyárfasoron, a Malomárok partján – folytatódtak a facsonkítások, amelyekről lapunk is több ízben beszámolt, s amelyek kiváltották a lakosok elégedetlenségét. Hartel Tibor ökológus, a BBTE keretében működő Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet docense szerint azonban a zöldövezet-karbantartás címszó alatt elvégzett munkálatokra nem csak rossz, hanem jó példákat is lehet találni városszerte, mint ahogyan ez a Mikó-kert esetében is igaz.

A kivágott fenyő évgyűrűi sokat elárulnak

Mikó-kerti sétánkat a bejárat közvetlen közelében kivágott lucfenyőnél kezdjük; talán ezt a fenyőt sajnálták a legtöbben a novemberi facsonkítások idején – legalábbis a közösségi hálókon zajló vitákból erre lehet következtetni. Ha egy laikus néhány méterről ránéz a még mindig sárga színű csonkra, azt mondhatja, semmi baja nem volt a fának, ép, egészséges volt. Ám, ha közelről megnézzük a törzs csonkját, lehet látni, hogy a legkülső, kéreg alatti évgyűrűk már nagyon elvékonyodnak, ami azt mutatja, hogy a fa növekedése lelassult – mutatja Hartel Tibor, hozzátéve, hogy a fának a felső harmada egyébként már ki is volt száradva, amikor kivágták. – Ha erős szél fúj, az letörhetett volna, s a fa nagyon közel van a kerítéshez. Ebben az esetben tehát azért választották a kivágást, mert veszélyforrást jelentett ebben az állapotban.

Aztán azt nézzük, hogy a kerítéshez nagyon közel, alig 1 méterre lévő fák esetében a kert szinte teljes hosszában levágták azokat az ágakat, amelyek kihajoltak az utcára, a járda és a parkoló autók fölé.

– Parkoló és felette fák… Tipikus eset a városban, amikor emberi értékek kerülhetnek veszélybe egy erősebb szél esetén azért, mert a fák ágai letörnek. Tehát a Mikó-kert ezen részében nem hiába vannak levágva a fák ágai. Ott a túloldalon viszont, – mutat az egyetem épületeihez vezető út túlsó oldalára –, ahova az emberi tevékenység minimális, így tehát egy fa kidölésének vagy egy ág letörésének a következményei minimálisak. Ezeket a vágásokat tipikus esetben a polgármesteri hivataltól jövő felkérésekre végzik: a közterületekre hajló ágakat, amelyek veszélyforrást jelenthetnek a lakosságra nézve, el kell távilítani. Ezt a hovatalos felkérést egyszerűen végre kell hajtani, a legtöbb esetben tulajdonosnak semmi beleszólása nincs ebbe. Az viszont más – és fontos kérdés -, hogy milyen módszerekkel mérték fel az ágak letörésének a kockázatait. Erre ma már létezik technológia, de nagyon valószínű, hogy Kolozsvár szintjén nem ezeknek a technológiáknak a bevetésével mérték fel a fákat, hanem egyszerűen „szemre”, azaz naív becslések alapján.

– Bizonyos fafajoknak, így például a Mikó kertben gyakori kőrisnek, juharoknak és hársnak erősen nagy a „megújulási” képessége: láthatóak a fiatal ágak és hajtások. Ennek a fának például a koronája egy komolyabb „metszés” után fejlődött vissza. Amúgy ilyen vágásokat a természet is végez, a nagy erejű szelek, viharok is mindig törnek le ágakat, vagy akár egész fákat is, amelyek aztán újranőnek.

A város nem vadon – de mi lesz a parkjainkkal?

Miközben a következő fához sétálunk, a fák, zöldövezetek karbantartásáról és annak nehézségeiről beszélünk.

– A város nem vadon, ahol a fák a természet erőinek a hatásaira kidőlhetnek. Számos kompromisszummal jár a városban a zöldövezetek karbantartása – magyarázza Hartel Tibor. Egyrészt ott van az emberek biztonsága, másrészt az emberek jogos elvárása arra vonatkozóan, hogy a zöld övezetek szépek, funkcionálisak, jól karbantartottak legyenek. Emellett figyelni kell a biodiverzitás megőrzésére a városi zöld övezetekben, a mikroklíma-szabályozásra, a parkok fenntarthatóságára. A fáknak kulcsfontosságú szerep jut a parkok szociális-kulturális valamint az az ökológiai értékeinek a biztosításában. Ezért erősen fontos az, ahogy a parkjaink fáit kezeljük. Minden helyzet más, és egyrészt a kontextus adja meg, hogy milyen beavatkozásokat alkalmaznak egy-egy fa esetében. Másrészt ott vannak lehetőségek: Kolozsváron egyrészt nincsenek igazi arboristák (ők lennének a fák kezelésének a szakértői), másrészt technológia sincs, amivel a fák kezelését biztonságban meg tudják csinálni miközben  minden fentebb említett elvárás teljessítsenek (azaz őrizzék meg a fák esztétikai, természeti értékeit és a biztonságot is).. Hiszen a „druzsbások” mögött nagyon sokszor nincs szakképzés, másfelől pedig felmenni egy fára, és egy láncfűrésszel a kezedben „akrobatikázni”, nem könnyű, sőt veszélyes. Ha a láncfűrész véletlenül megszalad komoly balesetek következhetnek be. Az Amerikai Egyesült Államokban például arboristának lenni a „top” legveszélyesebb munkák egyike. Több igényt, lehetőséget kell tehát integrálni valahogy minden egyes fa esetében – összegez a szakember, miközben egy gyertyánhoz érünk.

– Ez viszont már egy olyan fa, amit nem kellett volna így megvágni. Itt mondhatjuk, hogy a druzsbás lelkesedése túlságosan nagy volt…. Gondolom ez amiatt történt, hogy nem voltak szakértők a munkások mellett, ők pedig valamiért úgy gondolták, hogy ez a fa is veszélyes, és vissza kell vágni. Nem kellett volna. Ez egy fiatal kőris és ha dölne is (amit kétlek, hogy megtörténne), nem veszélyeztet senkit.

Közben egy másik problémára hívja fel a figyelmemet: a részen, ahol járunk, nincs faújulat, egy-két kivétellel nincsenek fiatal fák. A meglévők pedig nagyjából egykorúak és ez a park fenntarthatóságának a szempontjából egy fontos probléma…– Már most el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogyan biztosítsuk a fenntarthatóságát ennek a parknak. A fák segíthetnek ebben, mert ők maguk adják azt a biológiai anyagot, amivel ezt a folytonosságot biztosítani lehet. De egyébként a fák regenerációja nagy kihívás Kolozsvár összes parkjában, így a Sétatéren is…

Felismerni a fa genetikai értékét

Közben visszaérünk a fősétányra, egy hatalmas fa alatt állunk meg.

– Van egy szép nagy, öreg fánk – ez egyébként egy hegyi juhar, a kolozsvári legszebb példányok egyike. Olyan területen van ahol állandóan vannak emberek, a fa kitett a szélnek is. Ennek a fának egy nagyobb ága akármikor leeshet. Ha ez megtörténik és valaki megsérül, az baj. Ha visszavágom a koronáját, akkor is baj, mert a fa elveszíti az esztétikai értékét – mesél a dilemmákról. – Ha megnézzük, hogy ez a fa erősen sarjad, fiatal hajtások-vesszők vannak végig a törzsén. Ilyenkor a korona okos visszavágásával el lehet érni azt, hogy a fa „megfiatalodik” (ifjításnak nevezik a korona erőteljesebb, esetekben több lépéses visszametszését). Az ehhez hasonló fák esetében, amikoris fontos a biztonság, de fontos az is, hogy a fa életben maradjon – biológiai, ökológiai, történelmi értékei miatt – nem szabad tőből kivágni a fát. A fák, amelyek a városban öregedtek meg, azért fontosak, mert egy városban mindig más a mikroklíma, más a levegő kémiai összetétele, mint a rurális tájakban vagy az erdőben. Ezért a városban megöregedett fák genetikai szempontból is fontos források, nem szabad lelkesen kivágni őket. Megoldások vannak, csupán arra van szükség, hogy az intézmények is értékként kezeljék az öreg fákat, parkokat és más zöld övezeteket, és pénzt fektessenek ezekbe az értékekbe. Ezt a befektetést az én fiam generációja fogja meghálálni, amikor felnő – vélekedik Hartel Tibor.

 

{Tovább olvasható még 1121 szó.}
Tanösvény a Mikó kertben A Mikó kert azon területén vagyunk, amely ember által ritkábban látogatott és a természet törvényei és szépségei jobban érvényesülnek a fákon is, és általában ebben a környezetben. Egy öreg tölgy előtt állunk meg. Szép, öreg fa, de látszik, hogy a koronájának egy része letörött, ezért a megmaradt koronarész „elhúzza”, elb
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tudor Giurgiu-premierrel indít a TIFF
Huszonöt létszámos osztályokat akar az ...
Sírokat gyaláztak meg a zilahi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ