Kinevezések és ami mögöttük van
Vissza

Kinevezések és ami mögöttük van

Egyes sajtóértesülések szerint az RMDSZ kaphatja meg a nép ügyvédje tisztséget, miután a kormánykoalíciós pártok az ombudsmani hivatal, a köztelevízió és közrádió vezető posztjait csomagként osztották el maguk között. Miután a két román koalíciós partner a televízió és a rádió elnök-vezérigazgatói székét választotta, az ombudsmani tisztség az RMDSZ-nek marad.

Meglátjuk, beigazolódnak-e ezek az információk, és tényleg a szövetség jelölhet tisztségviselőt a posztra, mindenesetre, ha igen, akkor elég bő választékkal rendelkezik, hiszen több olyan személyiség is van, aki vállalható és szakmailag megfelelően felkészült erre a feladatra. Kérdés, hogy valójában hányan érdeklődnek és hányan hajlandók vállalni, mert az elmúlt években a belpolitikai konfrontáció élvonalába került a nép ügyvédje intézmény. Nem feltétlenül az ombudsmanok miatt, hanem azért, mert a kormány, a parlament és az elnöki hivatal alkotta hatalmi háromszögben a politikai aktorok képtelenek voltak ésszerű kompromisszumokat kötni, így a konfliktusaik megoldását az alkotmánybíróságtól vagy az ombudsmantól várták. S amikor e két intézmény egyes pártok érdekeivel ellentétesen döntöttek, akkor ez utóbbiak a döntést meghozó alkotmánybíróság és ombudsmani hivatal felszámolását követelték, amiben főleg a mostani román kormánypártok voltak a leghangosabbak. Ennek ellenére senkiben nem merült fel itthon vagy külföldön, hogy megkérdőjelezze Románia jogállamiságát. Ezekért a politikai természetű konfliktusokért vált tehát az ombudsman és az alkotmánybíróság önhibáján kívül a belpolitikai háborúk részévé, ezért váltott ki nagy felhördülést az a hír, hogy a visszahívás előtt álló Renate Weber utódát az RMDSZ adhatja.

Kicsiben a Kolozs megyeiek is frissen tapasztalhatták a bőrükön milyen, amikor a románság paradigmaváltásként él meg egy kinevezést, hiszen a helyi álliberálisok bohózatba illő műbalhéjuk, amellyel a Kolozs megyei magyar prefektus kinevezését fogadták, olyan szimbolikus jelentőségűvé avatta ezt a kinevezést, ami növelte a prefektusi tisztség presztízsét és ráirányította az egész ország figyelmét az etnikai kérdés rendezetlenségére. Ugyanez várható nagyban az ombudsmani tisztség esetében is, hiszen mint láthattuk, a sürgősségi kormányrendeleteknek az alkotmánybíróságon való megtámadásában sok esetben szinte kizárólagos szereppel rendelkezik a nép ügyvédje. Ez a hivatal tehát pusztán a politikai hatalmi harcok miatt került a figyelem középpontjába és nem azért, mert az ombudsmanok fantasztikus teljesítményt nyújtottak volna, vagy merőben újító gondolatokkal álltak volna elő. Renate Webernek ugyanakkor sikerült pusztán saját erőfeszítéseinek köszönhetően felértékelnie a nép ügyvédje szerepét, hiszen a valóban aggályos sürgősségi kormányrendeleteket megtámadta az alkotmánybíróságon, ahogy ennek minden jogállamban történnie kell. Az alkotmányellenes törvényekért elsősorban nem az ombudsman vagy a taláros testület a hibás, hanem a jogszabályalkotók, akik az elmúlt évtizedben egyre felületesebben végzik munkájukat, ezért nem csoda, hogy számos jogszabály elvérzik a talárosok asztalán.

Az ombudsmani tisztség csak bővíti azon eddigi kinevezések sorát, amely az RMDSZ előtt áll óriási lehetőségként. A mostani koalíció kisebb, mint amilyenekben az RMDSZ eddig részt vett, ezért a korábbi kormányzási ciklusokkal ellentétben most több posztot kaphat a szövetség, ezek közül egyesek ráadásul olyanok, amelyeket mostanig soha nem tölthetett be magyar nemzetiségű személy. Láttuk a prefektusok esetében is, hogy soha ennyi kormánymegbízottat nem adott a magyarság, mint most, a külföldi hírszerzést ellenőrző parlamenti bizottságba is most került először magyar tag. A Kolozs megyei prefektus kinevezése lehet, hogy csak egyfajta nyitánya volt annak a paradigmaváltásnak, amit a román és a romániai magyar választóknak egyaránt fel kell dolgozniuk, hiszen olyan mentális akadályoknak kell lebomlaniuk, amelyek még igen erősek annak ellenére, hogy az ország elnöke szász származású. Klaus Iohannist a többség simán elfogadta, de a magyarok esetében a többségi társadalom toleranciaszintje alacsonyabb, ezért nem csoda, hogy ellenérzéseket szül a sok magas rangú magyar tisztségviselő kinevezése.

Meglehetősen vicces, amikor sokan mi magunk sem vesszük észre ezeket a történelmi pillanatokat, és hajlamosak vagyunk egy vállrándítással egy „na, s akkor mi van” odavetésével elmenni a társadalmi mentalitást formáló kinevezések mellett, amelyek példátlanok az elmúlt száz évben. Most a kinevezések a társadalom szintjén nem váltanak ki akkora zúgolódást, mint a politikusok körében, hiszen ezek elsősorban személyes, gazdasági és hatalmi érdekeket sértenek, ezért a feszültséget egyelőre a román politikusok gerjesztik. Feltűnő volt, hogy a Kolozs megyei prefektus esetében a választók reakciója sokkal higgadtabb, demokratikusabb, árnyaltabb volt, mint a politikusoké, amiből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a román politikai elitnek egyelőre több mentális akadályt kell lebontania soraiban, mint a többségi társadalomnak.

De ne kergessünk hiú ábrándokat, hiszen most egy viszonylag nyugodt politikai helyzetben vagyunk, a tavalyi választások után kegyelmi pillanat kezdődött, amikor viszonylagos béke honol a politikában, nincsenek olyan éles kérdések napirenden, mint amilyenek az elmúlt években megosztották a társadalmat. De nem fog sokáig tartani a hektikusság által jellemzett hazai politikában ez a kegyelmi időszak, előbb-utóbb újfent eljön a konfliktusok ideje, amikor a magyar tisztségviselőknek helyt kell állniuk a sokszor pattanásig feszített helyzetekben. Akkor minden bizonnyal a többségi társadalom is sokkal ellenségesebben fog viszonyulni a magyar tisztségviselőkhöz, akiknek felhánytorgatják etnikai hovatartozásukat és alapjáratban meg fogják kérdőjelezni az ország iránti hűségüket.

Ezekben a várható feszült pillanatokban kell igazán a helyzet magaslatán lenniük a magyar tisztségviselőknek, hiszen egy okos, higgadt és szakmai alapon nyugvó politizálással nagyon sokat tehetnek azért, hogy szintet lépjünk a romániai magyarság politikai integrációjában. Erre megnyílt a lehetőség 2004 és 2008 között, az RMDSZ összességében második, de súlyát tekintve az első komolyabb kormányzásában, amelyet azóta is aranykorként emleget sok romániai magyar politikus. Lassan-lassan azt is fel kell ismerni, hogy váratlanul ugyan - mert a román-magyar viszony meglehetősen alacsony szinten stagnált, amikor hirtelen előállt a tavalyi parlamenti választások nyomán kialakult új politikai helyzet -, de az RMDSZ királycsináló harmadik szövetségesként csatlakozhatott egy nélküle egyébként nem létező koalícióhoz. Ez más tárgyalási perspektívát nyitott az RMDSZ vezetői számára, akik éltek is a lehetőséggel, így nem csoda, hogy a nemzetféltő, maradi gondolkodású többségi politikusok közül sokan köpni-nyelni nem tudtak, amikor az RMDSZ megkapta a regionális fejlesztési minisztériumot, az öt prefektusi posztot és a több mint tucatnyi alprefektusi funkciót.

A viszonylagos csend és nyugalom ellenére vékony jégrétegen járunk, amely alatt zavarosan buzogó víz várja, hogy felszínre törjön. Ennek a víznek akkor lesz nagy ereje, ha nem sikerül kellő képpen bemérniük a jég vastagságát a magyar tisztviselőknek, mert ha sok helyen egyszerre szakad be alattuk, akkor nagy valószínűség szerint elmossa a nacionalizmus áradata azokat az eredményeket, amelyeket most úgy gondoljuk, hogy elértünk. A mentális akadályok lebontása hosszas időszak, nem elegendőek a hetek vagy a hónapok ehhez a nagy feladathoz, ezért önmérsékletre, megfontoltságra, türelemre, taktikázásra, empátiára és kompromisszumkészségre is nagy szükség lesz, és szinte biztos, hogy nem a szimbolikus jelentőségű vitás kérdéseket kell előtérbe helyezni. A romániai magyar választó is sokat változott az elmúlt harminc évben a román választóval együtt, ezért az 1990-es évek reflexeit jó lenne elfeledni. Nincs akkora társadalmi bázis az RMDSZ mögött, mint amilyen közvetlenül rendszerváltás után volt, megfogyatkoztunk, de munka bőven akad, sőt, talán még izgalmasabb is, mint akkor, és talán több eredménnyel is kecsegtet, hiszen sok tekintetben barátságosabb környezetben kell tartós megoldásokat találni. Jó lenne, ha a mai posztmateriális, értékek szempontjából sok tekintetben zavaros korszakban is megtalálnák azt a reális önszemléletet, amely nem csak az 1990-es marosvásárhelyi februári gyertyás-könyves tüntetésben és a fekete márciusban, a Funar-korszak idiotizmusaiban találná meg a viszonyítási pontokat, hanem a mai gyorsan változó világban is kitapintaná azokat a mai mérvadó referenciapontokat, amelyek hozzájárulhatnak a történelmi, népi, nemzeti, nyelvi és vallási hagyományban gyökerező, de XXI. századi modern kisebbségi nemzeti közösségi identitástudat, mentalitás és politikai jövőkép kialakításához.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Gheorghiţă: jövő héttől mozgó ...
Fogadj örökbe egy új kolozsvári ...
Különleges adatbázist hoztak létre ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ