KIFLI – Kolozsvári Irodalmi Figurák Lexikona

KIFLI – Kolozsvári Irodalmi Figurák Lexikona
És nem tudom, hol van az az erdő, de az én lelkemben valahol Kolozsvár körül.

A püspökember

Ha már Páskándi, hát Dávid Ferenc is. Akkoriban más lehetősége nem is igen volt egy drámaírónak, mint történelmi drámát írni, és az által elmondani a kisebbség feszültségeit.

A Vendégség szép dráma, különösen az 1970-as változat (http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml…). Van egy értelmes és tartásos ember, neki egy értelmes és egy ostoba besúgója. Ez utóbbiból lett a botrány, mert az ostoba besúgó az a cselédlány, aki mindkét férfival hentereg. Nemzetes uraiméknak sok volt, hogy a püspök is ember, tiltakoztak is becsülettel, már a Vendégség Korunk beli megjelenése után rögtön, nehogy az ember egy pillanatra azt hihesse, a Varró Dani elleni támadás véletlen.

Dávid Ferenc Kolozsvár egyik büszkesége, a nagyon ritka tiszta püspökök közül való. A szöveg kevéssé szakad el attól, amit az ember róla gondol, ahol pedig mégis, ott az irodalom érdekében. Jól kiválasztott feszültség és dilemma, bár elsősorban Socino számára, hiszen Dávid Ferenc nem változik a dráma során.

Csipike

„És van merszed a szemembe mondani azt, hogy holott?” Ez csak az egyik replika, amiért imádni lehet a Csipikét, amellett, hogy „vigyázat, merülünk!”, meg hogy „mondd, kérlek alássan, a napot nem te költöd fel véletlenül?”, és más ilyenek.

Nem beszélve a történetről, a figurákról, az Óriásnagy Bükkfáról, a Rettenetes Réz Úrról és annyi, de annyi mindenről. Nem beszélve Rusz Líviáról, aki nélkül a Csipikét elképzelni sem tudom.

Amikor a Fellegvárra költöztünk, Fodor Sándor volt az egyik látványosság, illetve sokáig inkább hallványosság. Aztán mégiscsak feltűnt, a buszmegálló körül, ha jól emlékszem. Bálint Tibor járt nálunk, Fodorúr soha, viszont ő volt az, aki egyik gyermekkori művemet visszaküldte egy kedves, de határozottan visszautasító levél kíséretében.

Az én kedvencem Kukucsi volt. Mert mindig váratlanul érkezett meg, és folyton próbált aludni, Csipike azonban, a fáradhatatlanul tornászó egészséges idealista, egyre csak hajszolta volna, ha lett volna kit. Kukucsi vakond, de OLYAN ember, olyan igazi kedélyes, naiv hóhányó. A kezdetben idézett replikát is neki mondja Csipike.

És nem tudom, hol van az az erdő, de az én lelkemben valahol Kolozsvár körül.