Az Egyetemiek Háza nagytermében augusztus 18-án péntek délután megtartott koncerten több Schubert-, illetve egy-egy Debussy és Beethoven-mű szerepelt. Ráadásként Brahms-művel köszönték meg a teltházas terem önfeledt tapsát. Azt is meg kell említenünk – természetesen csakis dicsérő jelleggel – hogy a két zongoraművész játéka között hasonlóságokat fedezhettünk fel. Valószínű ez annak is tudható, hogy Bogányi mentorként segíti a fiatal tehetség kibontakozását.
A kiválasztott darabok ismert, népszerű, rövid, egy tételes alkotások voltak, amelyek két ilyen rendkívüli művésznek semmilyen problémát nem okozhattak.
Ami viszont kiemeli a kiváló tehetségeket a többi előadó közül, az a muzikalitásuk, amely már az első hang leütésekor „átjött”. Ehhez társult természetesen tökéletes technikájuk, továbbá a kiegyensúlyozottság, a biztonság és a felszabadultság érzése, ami arra készteti a közönséget, hogy kényelmesen hátradőljön a hangversenyteremben, és nyugodtan élvezhesse a zenét. Két ilyen művész produkcióját hallani felér egy lelki megtisztulással. Még akkor is, ha komolyzenei szempontból Kolozsvár privilegizált helyzetben van: rangos komolyzenei intézményeink, fesztiváljaink vannak, ahol országos, európai vagy akár világhírű művészek lépnek fel. A kolozsvári közönségnek – legalábbis azoknak, akik rendszeres koncertlátogatók – van összehasonlítási alapjuk, de értékelni is tudják a művészetet és a művészeket. Ritkán adatik meg, hogy két legendát hallgathassunk meg egy koncert alatt.
Kolozsvár komolyzenei múltja-jelene-jövője ellenére Bogányi Gergely és Boros Misi közös koncertje mérföldkő, viszonyítási alap. Remélem, hogy az elkövetkezendő években a kolozsvári koncertlátogatóknak mindig eszébe jut a Bogányi-Boros közös koncert, valahányszor belépnek az Egyetemiek Háza nagytermébe.
(Borítókép: Bogányi Gergely és Boros Misi. Fotó: magyarnapok.ro)
