A világjárvány miatti házi és városi börtönt követően, még a koponyámon koppanó jégeső is jólesett volna a katasztrófadús 2020-as év első magashegyi túráján, de szerencsére csak hirtelen haragjában néhány esőcseppet „lezúdító” felhővel találkoztunk a Zerge-havasokban. A ránk kacsintó tengerszemek, a hó borította bércek, a nagy sebességgel az ormokon átvonuló és a völgy fölé igyekvő mérges esőfelhők látványa, a dörgés hangja mind a bezártság miatt sebzett lélek gyógyító balzsama volt. Nem számított az eltévedés a borókásban, a karcolások sorozata, a patakba csúszás, a túrabakancsokba került hó, a nehéz emelkedő vagy az igen körülményesre sikeredett ereszkedő a gerincről, a késő esti érkezés és a vaksötétségbe fényt varázsoló fejlámpák segítségével a patakon való veszélyes átkelés sem: végre a természetben voltunk!
Aki előbb ment át, az segít (A szerző felvételei)
A Retyezát-túrát eredetileg a pünkösd és a gyermeknap miatti hosszú hétvégére terveztük, a hatóságok egyébként ekkor engedélyezték a települések elhagyását az egyéni felelősségre tett nyilatkozat nélkül, az időjárás viszont beleszólt az elképzelésbe. Tudtuk: a meteorológiai körülmények a június 5–8. időszakban, a görögkeleti pünkösdkor sem lesznek ideálisak, ezt a lehetőséget viszont semmiképp sem akartuk kihagyni, és nekivágtunk a Retyezát-hegységnek.Természetesen, a péntek délután 4 órára tervezett indulásból majdnem este 6 óra lett. Az autópályán történő autózás sokat segített, de lassított a Nagyenyed–Lámkerék (Lancrăm) szakasz, ám ismét gyorsulásnak örvendhettünk a Lucian Blaga szülőfalujától induló sztrádán. A Retyezát-hegység lábánál lévő Cârnic faluba már sötétedéskor, este fél tízkor érkeztünk meg. 
Pihenő a Pietrele-tónál... kilátással
Tudtuk: a többek között hálózsákot, meleg és könnyű nyári ruhákat, ételt, hóvédőket, gázfőzőt és edényt, túrakabátot, túrabotokat, higiéniai szereket tartalmazó hátizsákunkkal át kell vergődnünk a Stânişoara-patakon, ráadásul sötétben, a magas vízállás és a nagy vízhozamú patak által többször tönkretett fapalló helyén, csupán kis fejlámpák által megvilágított helyen. A nem veszélymentes kaland után következett csak a java, a legalább kétórás emelkedő a szálláshelyig. Már a legelején, még a Lolája-vízesés előtt valami nagyon mozgott a bokrokban, megálltunk. Mondom, menjünk előre, mert ha medve és elénk kerül, akkor vissza kell fordulnunk és a kocsiban alszunk… Nem medve volt.A táborhelyhez történő éjféli érkezésünket a már péntek délutántól a helyszínen lévő barátaink megelégedéssel nyugtázták: az erdőben való eligazodásban sokat segítettek a fákra rögzített macskaszemek és a jól kitaposott ösvény.
A legkönnyebb helyen csúszik a patakba
Szombaton a könnyű túrával elérhető Bukura-tó volt a célpont. Hogyan? Könnyen? Igen, nyáron, de nem tavasz végén, amikor a meredek lejtőn lévő hófoltok jelentősen nehezítik az ereszkedést.
A természet több hónapos pihenője itt is kedvezően hatott: az emberi tevékenység jelei (papírzsebkendők, csomagolóanyagok, különböző hulladékok) szerencsére nem mutatkoztak meg.A délelőtt 10 órai induláskor borongós volt az égbolt, a patakon történő átkelés beesősnek ígérkezett, de az üzleti túrabotoknak, illetve még a péntek esti induláskor az erdőben talált botnak köszönhetően vízmentesek maradtak a bakancsok. Igen ám, de picit odébb a csupán két és fél kőből álló átkelőn Bianka „győzedelmesen” a patakba csúszott: az ilyenkor istenített napsütés elmaradt, így mezítláb, vizes bakancsban kellett folytatnia az utat a katlanban lévő, 1990 méter magasan fekvő Pietrele-tóig. A 2018 novemberében megejtett téli túránk során tapasztaltakkal ellentétben, a hajdanán „uralkodó” gleccser eme „öröksége” nem volt befagyva.
Lelki erőt ad
A 2206 méter magasan lévő Bukura-nyeregbe több hófoltot átszelve jutottunk el. Körbe-körbe magasló bércek látványa enyhítette a meredek emelkedő és a nehéz terepkörülmények miatti fáradalmakat, a nyeregből a Bukura-katlanra nyíló látvány mindent elfeledtetett velünk. Az is sokat segített az egyre jobban eluralkodó bizonytalanságunkon, hogy a híres vajdahunyadi hegyimentő, a hetvenes éveiben járó Eugen Roman úrnál sem volt jégcsákány, a bakancsán sem hágóvas.Választanunk kellett: felmegyünk a közelben lévő csúcsra, vagy lemegyünk a Bukura-tóhoz, ahol a kora délutáni órákra való tekintettel (a Pelága-rétig már személygépkocsival is ki lehet jutni, innen pedig közel van a tó), már gyülekezni kezdtek a nem magashegyi túrázáshoz szokott polgártársaink. A látvány kedvéért a tavat választottuk, a hegyimentő-szolgálat házikója mellett lévő pataknál feltöltöttük a vizes kulacsot, s nekivágtunk a nyeregnek. Nem töltöttünk sok folyadékot, mert hőség nem fenyegetett, inkább csapadék.
A nyeregből a Pietrele-tóhoz történő ereszkedés során az esőkabátunkra is jutott a sötétkék felhőkben lévő esőből. S ahogy lenni szokott: na, hát még ne vegyük fel, mert eláll, aztán amikor felvettük, már nem esett tovább…A varázslatos táj okozta mámoros állapotból az esti patakban fürdés ébresztett fel: annyira hideg volt a patak vize, hogy fölösleges volt szappant használni…
Tavas túraútvonal a nigériai vendéggel, lánykérés a csúcson
Szombat este magyarországi, szamosújvári és nigériai ismerősök-barátok is csatlakoztak hozzánk, utóbbi még römit is felcipelt.Vasárnap a nyolctagú csapat több szempontból kétfelé vált: négyen a Rossz völgyben lévő tavakat szemelték ki, mi a Pelága-csúcsot indultunk meghódítani. Itt hatalmas meglepetésben volt részünk…A Pietrele-tavat elhagyva, egy hegyi vezetőnek köszönhetően jelzetlen úton jutottunk ki a Pelága-csúcs alatti nyeregbe, nem veszélytelenül. Tériszonyos lévén, az igen kitett részek komoly gondot jelentettek Biankának: az alpinista kötél készenlétbe helyezése sem nyugtatta meg, dicséretes és irigylésre méltó módon áthidalta viszont a pánikhangulatos pillanatokat, s kis könnyezéssel ugyan, de feljutott a 2509 méter magas csúcsra. Kitartó, szívós természete, bátorsága és a félelem sikeres legyőzése meghozta az eredményt: a Pelága-csúcs előtti részen is sikeresen átjutott, s élvezhette a Bukura-katlanra és a Rossz völgyre (Valea Rea) nyíló lélegzetelállító látványt. Meglepetésben is részünk lehetett: lánykérésre került sor a Retyezát-hegység legmagasabb csúcsán… A Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK-CSA) egyik fiatal tagja úgy döntött, itt kerít sort az életre szóló élményre, és megkérte barátnője kezét.
Fokozott figyelmet igényelt a hófoltokon történő ereszkedés
A csapat többi részével a Rossz völgyben találkoztunk, majd a sárga háromszög jelzésen lefelé haladva elértük a piros kereszt turistajelzést. Normális körülmények között tovább haladtunk volna lefelé a klasszikus útvonalon, ám felfelé jövet Bianka édesapja, Róbert rádöbbent, itt rövidíteni lehet, nem kell lemenni a völgybe. Pontosan nem tudni, a turisták számára hivatalosan miért nem járható a szintgörbén haladó útvonal, és miért nincs táblákkal kijelezve, ám ajánlatos ezt a veszélytelen változatot választani az Encián-menedékházhoz (Cabana Genţiana) történő eljutáshoz.Könnyed ébresztő volt hétfőn: mindenki annyit aludt, amennyit akart, s hogy még legyen túra-séta is, a nagy zsákokkal a Pietrele-menedékház felé mentünk le a völgyön a Cârnic falu végén leparkolt személygépkocsikhoz. Sajnos, a sorozatos problémák miatt a stratégiai helyen a 30-as években létrehozott, majd leégett, de újjáépített szálláskomplexum jelenleg elhagyatott, „lepukkant” állapotban van, hiába újították fel valamennyire és indították újra tavaly.Életre szóló élményekkel gazdagodtunk a magashegyi, szezonnyitó, hosszú hétvége során megejtett túrákon.
***
További fotók és két videó a szerző blogján.
