Tanárként sokszor mondogattam diákjaimnak: soha ne becsüljétek alá az emberi hülyeséget, mert fiatal és termékeny fantáziátok nem tud akkora baromságot kitalálni, amit egy lelkes agyhalott valahol túl ne szárnyalna. És nem óhajtok általánosítani, hiszen nem minden újgazdagra jellemző a butaság, de ez esetben a szóbanforgó szülő sokunknak eszébe juttatta az újgazdag sznobokról szóló évszázados vicceket. Ezzel akár le is járhatott volna az egész hercehurca, az eset észszerű következménye az kellett volna legyen, hogy ha már kitudódott, az agresszív szülőn röhögjön Románia, míg csak az emberi hülyeség következő „hihetetlen, de mégis igaz” szenzációja el nem feledteti velünk az egészet.
Csakhogy nem ez történt (röhögés megvolt, de ez mellékes), mert a szülő miután viccnek is rossz panasza teljesen érthető módon nem talált megértő fülekre a tanárnőnél, az iskola igazgatójához fordult. És ami számomra hihetetlen, az intézményvezető megijedt, behúzta a nyakát, lelki szemei előtt felvillantak a várható ellenőrzések és ezért képes volt a tanárnő ellen kivizsgálást igérni a szülőnek.
Bizony, egy iskola igazgatója, ahelyett, hogy az abszurd panaszt az abszurdnak kijáró módon kezelte volna, cserbenhagyta alkalmazottját és képes volt vizsgálatot indítani. Miféle iskolában történhet ilyesmi, miféle tanintézményt vezethet ilyen ember? És kapaszkodhjanak, mert ezzel még nincs vége. A szülő a megyei tanfelügyelőséghez fordult, és miután számomra hihetetlen módon Valentin Cuibus főtanfelügyelő szintén vizsgálatot ígért neki, következő lépésként beigérte a pert.
Miféle rendszerben élünk?
Egyrészt most tényleg el kell valakiknek magyarázni, hogy idegen nyelvekben sűrűn fordulnak elő olyan szavak, amelyek románul (magyarul stb.) jelenthetnek valami egyebet, esetenként trágárságot is? Horvátországban van egy város, turistaparadicsom, úgy hívják: Pula. Korzikában van egy település, fontos arheológiai lelőhely: Cucuruzzu Capula a neve. Törökországban van Kurugöl. És ha valaki magyarként Finnországban jár, ne használja azt a szót, hogy „persze”, mert csúnya pillantásokat kap viszonzásul.
Másrészt ami számomra döbbenetes az az intézményvezetők – az iskolaigazgató és a megyei főtanfelügyelő – gyáva, gerinctelen hozzáállása, amelynek eredményeképpen a senkinek semmit nem vétő angoltanárnőnek pokollá vált az élete. Miközben az ország a közösségi médiában osztogatja a történteket és vígan kommenteli a jó kis röhögnivalót, a pedagógusnak összesugdosnak a háta mögött, a diákok poénkodnak vele, a tanár kollégák (nem tudom, méltók-e erre a névre?) kerülik és őt hibáztatják, amiért az iskolában várhatóan hamarosan ellenőrzések lesznek.
Miért lesznek? Miért a pedagóguson csattan ez a Rejtő fantáziáját is meghaladóan abszurd sztori, a józan emberi ész zaklatása? Miért hajbókol az iskola valakinek a butasága előtt? Miért lesz intézményvezetőkből csúszómászó egy gazdag szülő miatt? Tanárként elég sok agresszív szülőt ismeretem meg (épp ilyeneket azért nem), akik tökéletesen tudták, hogyen kellene minden egyes tantárgyat tanítani, mi az osztályzás helyes módja, mikor kit kellene, illetve kit nem kellene fegyelmezni, egyáltalán meg voltak győződve róla, hogy ők aztán minden tanárt magasról lepipálnak, valamennyi tantárgyat jobban tudnák tanítani valamennyiünknél és szegény gyermeke a rendszer ártatlan áldozata, amiért hozzánk hasonló barbárok keze allatt sínylődi végig iskolás éveit. De azokban az esetekben legalább volt miről beszélni, ha meggyőzni őket tévedésükről nem is igazán lehetett. A vitatott témák bármennyire sértőek és igazságtalanok, még mindig valahol a józan ésszel felvethető, megtárgyalható érvelhető állítások kategóriájába tartoztak.
Ez a téma viszont nem, hiszen az Isten szerelmére: a lábfejnek angolul márpedig úgy mondják, hogy „foot”! És ezt úgy ejtik Shakespeare nyelvén, hogy „fút”. Erről nem tehet senki, ez egy egyszerű tény és szeretnék találkozni egy olyan angoltanárral, aki eddigi pályafutása során nem tanította meg (vagy legalábbis nem próbálta megtanítani) minden egyes diákjának ezt a szót.
Ebből származik a labdarúgás angol, immár nemzetközileg használt neve: futball, angolul football, azaz lábfej-labda!
Létezik, hogy társadalomként annyira belehajszoltuk magunkat a komplex jogszerűségi árnyalatok, kusza jogszabályi bozótok és politikailag korrekt mimózaállások lehetetlen helyzetébe, hogy ez megtörténhet? Hogy egy ilyen kérdésben valóban vizsgálat indul?
Én remélem, hogy nem, remélem, hogy a szülő fenyegetéséhez híven tényleg a bírósághoz fordul s ott végre valaki megteszi mindnyájunknak azt a szívességet, hogy nem veszi komolyan, kineveti. Mert légyen bármilyen polkorrekt a rendszer, a butaságnak nem jár tisztelet, az agyhalálra nem épülhet törvény, jog, szabály, eljárás és precedens. Tisztességes, dolgukat végző emberek életét nem forgathatja fel fenekestül és nem teheti pokollá sem az aki tudatlan de agresszív és gazdag, sem az, aki van olyan gyáva és jellemtelen, hogy az utóbbi mellé álljon!
