Film azokról, akik túl korán próbálták megdönteni a rendszert

Film azokról, akik túl korán próbálták megdönteni a rendszert
Állva tapsolta meg a közönség Liviu Tofan rendező Braşov 1987. Doi ani prea devreme című filmjét csütörtök este, a kolozsvári Győzelem moziban tartott vetítést követően. A Brassói Történeti Múzeum és a Román Televízió koprodukciójában készült dokumentumfilm az 1987. november 15-i, brassói tüntetést és annak következményeit járja körül. A filmet a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) Cinemateca TIFF sorozatában mutatták be Kolozsváron, a vetítést követően a film rendezőjével, Liviu Tofannal, és három szereplőjével – Dănuț Iacob, Marius Boeriu és Cătălin Bia – beszélgethettek a nézők.

Liviu Tofan az 1989-es forradalmat két évvel megelőző brassói felkelést, annak előzményeit, menetét, megtorlását és eltussolását mutatja be rendezésében. A film az esemény főszereplőit – a lázadó munkásokat, az utca emberét, a brassói egyetemistákat, illetve a Securitate és a rendőrség vezetőit – a felkelés eredeti helyszínein, a gyárban, a párt és az egyetem épülete előtt szólaltatja meg.

A produkcióban a szereplők elbeszéléseit a kommunista propagandafilmek egészítik ki, amelyek kapcsán Liviu Tofán rendező elmondta: a mai fiatalok számára rendkívül meglepőek lehetnek.

– Az ötlet az volt, hogy bemutassuk, milyen rémálomtól szabadultunk meg és milyen áron. Többek között azok a személyek tették lehetségessé ezt a felszabadulást, akik most itt állnak mellettem, ők „döntötték le” hamarabb  Ceaușescut – mondta a rendező.

A film három szereplője a rendszer kegyetlenségéről, működéséről, a felkelés okairól, és annak megtorlásáról beszélt a közönségnek. Dănuț Iacob kifejtette: olyan eszközökkel kínozták őket, amilyen eszközöket a múzeumokban a középkori kínzóeszközök részlegnél szokott látni. A beszélgetésen kitértek arra is, hogy kirakatpereiket követően hogyan éltek kitoloncolva Brassóból, egyfajta „szabad börtönben”.

A beszélgetés résztvevői megemlékeztek azokról a társaikról is, akik az átéltek következményeként hunytak el.

A rendező elmondta: a kolozsvári vetítés nagyon különleges alkalom volt, hiszen a film nem került kereskedelmi forgalomba, így moziforgalmazásba sem, de bemutatták számos helyszínen, műsorra tűzte többször a közszolgálati televízióban, illetve számos fesztiválra is elvitték. A rendező reméli a közeljövőben a nagyközönség számára is elérhető lesz a film DVD-n vagy az interneten.