Felsőbbrendűségi érzés
Vissza

Felsőbbrendűségi érzés

gy tűnik, fordított az arány az életminőség és a nemzeti önbizalom között: minél alacsonyabb a létnívó az országban, annál felsőrendűbbnek tartják magukat polgárai – szórakozom, (meg nem is) az amerikai Pew Research Center által végzett felmérésen. Az uniós toplistán a románok vannak a harmadik helyen, a megkérdezettek 66 százaléka tartja magát felsőbbrendűnek más nemzetekkel szemben. A „legfelsőbb rendűbb” Görögország (89 százalék), majd Bulgária (69 százalék). (Az életminőség-grafikonon a helyzet fordított: Bulgária az utolsó, Románia az utolsó előtti, Görögország pedig a hetedik helyen van – hátulról.)

Ezzel szemben a nyugati országok, például az EU gazdasági motorjának számító Németország a „felsőbbrendűségi listán” a középmezőnyben van (45 százalék), akárcsak az „öntelt” britek (46 százalék), de még a közismerten büszke franciáknak is alig 36 százaléka véli kultúráját más népekhez viszonyítva felsőbbrendűnek. (Magyarország esetében ez az arány szintén 46 százalék.)

A felmérés ismertetése nem tér ki arra, hogy életkor és végzettség szerinti bontásban hogy is néz ki a „felsőbbrendűek” tábora. Egy korábbi, az Amerikai Egyesült Államokban végzett hasonló kutatás azonban rávilágít: főként az 50 évnél idősebbek és a diploma nélküliek közül kerültek ki ezek…

A rosszul értelmezett nemzeti büszkeség, a „kulturális sovinizmus” velejárója az elfogultság, az előítéletek, a másság elutasítása, nem csoda tehát, ha a „felsőbbrendűség” és az intoleranciahányados között egyenes arány mutatható ki. A Pew Research Center adatai szerint Romániában – európai viszonylatban – igen magas a muzulmánok és a zsidók elutasítottsága. A megkérdezetteknek csupán 29, illetve 39 százaléka vallotta azt, hogy elfogadna muzulmánt, illetve zsidót családtagjának. Más felmérések – és a hétköznapok – visszaigazolják, hogy a magyarok és a romák iránti ellenszenv is hasonlóan nagy.  Tavalyi adatok szerint tízből csak két román fogadna el más nemzetiségűt a családban. Míg azonban a romák elfogadottsága valamelyest nőtt az elmúlt években, a – gyűlöletmegmaradás elve alapján – ugyanennyit csökkent az arabok és a magyarok iránti rokonszenv. „Természetesen” olyan vidékeken is, ahol sem muzulmánt, sem magyart soha életükben nem láttak a válaszadók, és minden valószínűséggel egyhamar nem is fognak. És ellentétben azokkal a nyugati országokkal, amelyekben tekintélyes létszámú muzulmán közösség él – ennek minden velejárójával együtt. Ennek ellenére a németek 55 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elfogadna muzulmánt családtagnak, a franciák 66 százaléka, a briteknek 53 százaléka, a svédeknek pedig 80 százaléka vélekedett így. (Magyarországon ez az arány 21 százalék)

S ha már az arányoknál – és ellentmondásoknál – tartunk: a romániai válaszadók 98 százaléka hisz Istenben, nyilatkozták. Soha nem értettem: ilyen vallásos nép hogyan lehet mégis ennyire intoleráns? Hogy férnek meg a keresztényi értékek azzal a már-már hisztérikus elutasítással, amivel a románok (is) viszonyulnak minden iránt, ami más? És hogy állunk a képmutatás-hányadossal? A felmérésből az derül ki, hogy a megkérdezettek 40 százaléka szerint az abortuszt igenis be kellene tiltani. Ehhez képest világviszonylatban Románia a második (Oroszország után) az abortuszok arányát illetően.

A kutatás elemzői lehangoló következtetéssel zárnak: az európai civilizációs törésvonalakat az eljövendő nemzedékeknek sem sikerül majd felszámolniuk, hiszen a mai fiatal felnőttek értékrendje, világról alkotott percepciója alig különbözik szüleikétől. Elég csak az azonos neműek házasságának kérdését tekinteni: a romániai válaszadók 74 százaléka elutasító választ adott. A fiatal felnőttek közt sem jobb az arány: 66 százalék. 

Pedig a változás idővel és neveléssel, az új nemzedékek otthonról örökölt előítéleteinek megváltoztatásával, ezek leépítésével lehetséges, ez pedig elsősorban a pedagógusok feladata – vallják a diszkriminációellenes képzésekben résztvevő szakemberek. Félve lapozom fel a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem által végzett, alig két hete közzétett felmérést. Következtetései: a romániai tanárok toleranciaszintje aggasztóan alacsony, 42,5 százalékuk azt vallotta, nem szívesen lenne szomszéd romákkal, 38,3 százaléka melegekkel, 33,7 százaléka olyanokkal, akik más nyelvet beszélnek, 33,1 százaléka pedig nem kér olyan szomszédokból, ahol a felek nincsenek összeházasodva; 40 százalékuk szerint a halálbüntetés indokolt, és a megkérdezett nevelők majdnem fele nyilatkozott úgy, hogy nem jelentene problémát számára (ismét) diktatúrában élni. (És ezek az értékek a nagy román átlag fölöttiek pozitív értelemben – teszik hozzá a kutatók.)

Ha baja van a világnak veled, ha bajod van magaddal, keress valakit, akibe belerúghatsz, akire ujjal mutogathatsz, mint náladnál hitványabbra, mint az összes bajod okozójára – ez a rasszizmus, idegengyűlölet, sovinizmus lélektana, állítják. És a felsőbbrendűségi érzésé is, tehetjük hozzá.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI
  • Templom, iskola, kórház
    Templom, iskola, kórház
  • Jön a pápa
    Jön a pápa
  • Kevesebb önbizalmat
    Kevesebb önbizalmat
  • Van is, nincs is
    Van is, nincs is
  • Templomot, s ne iskolát!
    Templomot, s ne iskolát!
  • Operettország
    Operettország
  • Életmentés vagy öngyilkosság?
    Életmentés vagy öngyilkosság?
  • Kedd reggeli buszozás
    Kedd reggeli buszozás
  • Iskolai porhintés
    Iskolai porhintés

ROPOGÓS ROPOGÓS

Évente öt-hat nappal rövidíti életünket ...
Merkel: el kell gondolkodni egy ...
A magyar nyelv napja: erdélyiként ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ