Európa Achilles-sarka
Vissza

Európa Achilles-sarka

A (részleges) olasz helyhatósági választások talán még a mi szempontunkból is meghatározóbbak, mint a hazaiak. Számunkra a kérdés világos. A szlovák parlamenti választások bizonyították, hogy egy kisebbség – ha elmarad az összefogás – még egy, a mienknél jóval kedvezőbb országos számarány esetén is képviselet nélkül maradhat. A következtetés számunkra tehát egyértelmű: együtt és minél többen!

Ezért is írok inkább a közelgő olasz választásokról. Ezeknek ugyanis nem csak Olaszország, de Európa szempontjából is meghatározó jelentőségük lehet. És számunkra is lehetnek tanulságaik. A választók a legfontosabb (eddig jobbára baloldali) tartományokban, Liguriában, Velencében, Marche tartományban, Campaniában, Apuliában és az Aosta-völgyben járulnak az urnák elé.

A mai olasz kormány közismerten egyfajta alkotmányos államcsínnyel ragadta magához a hatalmat. Ez a hatalom azonban továbbra sem a választók akaratán, hanem a pártok közti sakkjátszmák és az európai manipulációk végkimenetelén alapult.

Matteo Salvini megbukott, de a legutóbbi választásokon oly sikeres Öt Csillag Mozgalom, minekutána a jelentéktelenségig legyöngült baloldali Demokratákkal fogott össze, maga is a jelentéktelenségbe zuhant. Ráadásul a Demokratákkal sem tud igazi egyetértésre jutni. Még arra sem voltak képesek, hogy közös jelölteket állítsanak.

Igaz, a döntően Demokrata kormányzat viszonylag jól kezelte a járványt (ami a támogatottságán is érezhetővé vált). A járvány a legsúlyosabb következményekkel a jobboldal által kormányzott észak-itáliai tartományban, Lombardiában járt, s ez a tény megtörte Salvini megfékezhetetlennek tűnő szárnyalását is. Salvini Legájától a szavazók egy része a Fratelli d'Italia nevű – a nyugati sajtó által szélsőjobboldalinak bélyegzett – pártalakulathoz pártolt át. Ez utóbbinak a közvéleménykutatások szerint e pillanatban épp annyi szavazója van, mint a mélybe zuhant Öt Csillagnak (melynek szavazóit viszont főként a Demokraták csaklizták el), azaz 15 százalék.

Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a kormányzó Demokraták és az Öt Csillag e pillanatban mintegy 35 százalékos támogatottsággal „kormányoz”. A demokraták ugyanis 20 százalékon állnak.

Így aztán a Ligából, a Fratelli d'Italiaból és a – korábbi, populista olasz kormányfő Berlusconi – Forza Italiájából álló jobboldali szövetség folyamatosan 50 százalék fölötti támogatottságnak örvend. S ha a vörösnek tekintett Toscanában is a jobboldal jut hatalomra, s az eddig Demokraták által birtokolt négy tartományból három szintén „elesik” (ahogyan azt a közvéleménykutatások sejtetik), a tavaszi parlamenti választások sorsa is megpecsételődhet.

Annak ellenére is, hogy az Európai Unió továbbra is teljes mellhosszal a mai miniszterelnök, Giuseppe Conte mellett kötelezi el magát. Ezzel a támogatással a háta mögött Conte valóban sikeresen enyhíthette a lakosság világjárványból fakadó nehézségeinek jelentős részét. Hatékony – de lassan lejáró hatályú – intézkedéseket hozott a munkanélküliség enyhítésére, a munka nélkül maradottak megsegítésére. De a járvány következményei így is katasztrofálisak. Az államadósság a nemzeti jövedelem 132 százalékáról már eddig is 160-ra ugrott. (S ehhez jönnek majd az európai kölcsönök...) Az iskolák megnyitása is kétes érvényű döntés lehet, és sikeressége a küszöbön álló választásokat is befolyásolhatja. Ahogyan a képviselőház és a Szenátus létszámának csökkentésére kiírt referendum is. Az ellenzék szerint a 400-ról 200-ra csökkentett létszámú Szenátus képtelen lesz kezelni a helyzetet.

Az Európa által Itáliának ítélt hatalmas kölcsön és segítség sem látszik elegendőnek ahhoz, hogy az ország talpra állhasson. Összesítve horribilis, mintegy 250 milliárdos összegről van szó.  Az olasz lakosság – főként a korábbi eladósodást előidéző gazdasági folyamatok miatt – úgy érzi, hogy Európa (magyarán Németország) taszította válságba és hagyta cserben az országot.

A tét Olaszország és Európa szempontjából óriási. Az olaszok túlnyomó többségének elege van az illegális bevándorlásból, mely a vírus-fertőzés terjedését is felerősítheti. Salvini mindkettőt sikerrel építi be politikai argumentációjába. S egyes jobboldali pártok az Unióból való kiválás alternatíváját is lebegtetik.

A nyugati sajtó nem véletlenül véli úgy, hogy Itália az Európai Unió Achilles-sarka. Olaszországnak a hatalmas adósságteher alatti összeomlása vagy az unióból való kilépése az Unió jövőjét is megpecsételheti. Németország tekintélye, azaz a német szándékok jóhiszeműségébe vetett, amúgy is jócskán megtépázott hit omolhat össze. S ha Olaszországban a jobboldal kerül hatalomra, a V4-ekkel és Ausztriával kiegészülve a jobboldali, erőteljesen migráció-ellenes álláspont is meghatározóvá erősödhet.

Következésként az olasz helyhatósági választások, melyek a tavaszi parlamenti választások sorsát is eldönthetik, a mi sorsunkat is befolyásolhatják. Legalábbis közvetve.

Amikor tehát szavazócéduláinkat kézbe vesszük, fél szemmel az olaszokra is figyelnünk kell majd, hiszen szomszédaink pozíciói is erősödhetnek...


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Szemétellenes összefogás a „szőke” ...
Négy új trolibuszjárat közlekedik ...
Koronavírusos betegek kezelése – ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • SZOMBATTÓL VESZTEGZÁR ALATT SZÉK ÉS ...
  • Nehéz helyzetbe kerültek a ...
  • A megújuló Mauksch–Hintz-ház
  • Trump csak tréfál? TOVÁBBI HOZZÁSZÓLÁSOK
  • Karcsisirató