Kolozsváriak a Csomolungma/Mont Everest-expedíciók alaptáborában
– Honnan jött az ötlet éppen Nepálba kirándulni, méghozzá tavasszal, amikor ott ősszel csúcsosodik ki a turistaidény?
– Nepálba ifjúkori álmaink űztek. Meg a hegyek, a természet szeretete. És könyvélményeink, a nagy hegymászók vallomásai, együttes hatással végül útra bírtak. A Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub körében mi, régi barátok, (Csis Ferenc és Ildikó, illetve Fekete Sándor és Ágnes – szerk. megj.) beszéltünk hát össze, és lassan elkezdett körvonalazódni egy elképzelés. Amikor kiderült, hogy mind a négyen komolyan gondoltuk, elkezdtük keresni a megfelelő időszakot. Elsősorban a gyermekek iskolai elfoglaltsága volt a döntő, hogy elég idő legyen a vizsgákra alaposan felkészülni, illetve korrigálni a bizonyítványokat. Másrészt a munkahelyi határidőket is figyelembe vettük. A legkézenfekvőbbnek a márciusi, úgymond szezon eleji időszak tűnt.
Indulásra kész a csapat, középen a hindu teherhordóval
– Tudták-e előre, hogy milyen lesz a leszállás a 2860 méteren levő Luklaban? Megijedtek-e, amikor megpillantották a pályát?
– Utánanéztünk az esélyeinknek, elfogadhatóak voltak. Legtöbben túlélik az utazást. Reméltük, hogy nekünk is szerencsénk lesz. Nekünk, laikusoknak, nem mond semmit, hogy 500 vagy 1000 m hosszú a leszálló- vagy kifutópálya. Mindenképp kellemes érzés volt lábunk alatt érezni a talajt. Főleg, hogy a 6000 méteres csúcsok övezte völgy bejáratánál alapos „elringatásban” volt részünk. Na az a rész nem volt túl élvezetes. Leszálláskor kiderült, hogy a mérnökök nem tévedtek a pálya hosszát illetőleg, épp elégséges volt. Később, visszafele, a felszállás is zökkenőmentesen ment.
Értékes munkaerő az edzett és igénytelen jak
– Milyennek bizonyult az alaptábor, mennyit kellett odáig kapaszkodni? Sátortábor vagy épületek tábora? Volt-e akkor ott indulásra készülődő hegymászócsapat?
– Az alaptáborig Luklától 2500 métert kapaszkodtunk, de ez csak a matematikai szintkülönbség. A völgyeken való átvágásokkal, az akklimatizációs szintek megmászásával együtt valójában kábé kétszer annyit nyomtunk bele. Egy teherhordót béreltünk, ő 25 kg-t cipelt, mi pedig, a férfiak 12-15 kg-t, a nők 6-8 kg-t. Kőépületekben szálltunk meg, ahol jaktrágyával fűtenek, és nagyon hideg volt. Az alaptáborból és hangulatából végül csak nagyon keveset láttunk, de még lakott volt. Egy téli spanyol expedíció utolsó mohikánjaival a sátorbontás napjaiban találkoztunk. Nekik nem sikerült a csúcshódítás. Főszezonban olykor több kilométeren keresztül szoronganak a hegymászók és csapataik a nagy gleccser táborozásra alkalmas részein. Sátrak tömkelegétől öltözik narancs és sárga színbe az alaptábor. Lefelé menet kábé félúton kezdtünk találkozni a tavaszi idény első táborozóival.
Buddhista szent mani-kő egy kolostornál
– Mennyit kellett fizetni csak a nézésért? Érződött-e a magaslati levegő hatása?
– A 6000 méter fölötti magasságú csúcsok megmászásáért kell fizetni, a magasság függvényében. Múló fejfájások tarkították felfele menet az érzéseinket. Ezek 5000 méter körül kezdtek erősödni és hosszabbodni. Olykor, főleg éjszaka éreztünk légszomjat, ilyenkor zihálva ébredtünk fel, amit tudatos légzéssel hamar feloldottuk. 5000 m fölött napközben is alaposan meg kellett dolgoztatnunk a tüdőnket, pedig jó lassan és kimérten próbáltunk haladni. Valószínűleg jól döntöttünk, amikor az első napok könnyed túrái után nem rohantunk neki a hegynek, hanem szigorúan betartva az akklimatizációs szinteket, készültünk fel a nehezebb napokra.
Átkelés a Hillary hídon
– Hány napig tartott a nepáli tartózkodás, és ez alatt mit lehetett látni a bennszülöttek életéből?
– Nepálban 23 napot töltöttünk, ebből 16-ot a hegyek között. Ahol földművesekkel, teherhordókkal és vendéglátókkal találkoztunk. Fontos szerepük van a kolostorok lakóinak is. No meg a majd minden faluban működő iskoláknak is. Elemitől a nyolc általánosig lehet tanulni a hegyek között. A háztáji gazdasággal foglalkoznak a legtöbben. Egy kis plusszért, a hordárok sanyarú kenyeréért, már 14-15 éves kortól igába állnak a fiúk, de itt-ott nőket is láttunk nem kevés terhet cipelni. Mindent kézi erővel dolgoznak meg, mert nincs pénz, szakismeret, karbantartás és üzemanyag kisgépeket üzemeltetni. És az éghajlat sem túlságosan kedvező. Hagyma, káposzta, salátafélék, krumpli, rozs és köles terem meg még 4000 méter körüli magasságokban is. Feljebb 4500-4800 méterig jellegzetes kőkerítésekkel ölelt kaszálók, és kőből épült, kővel fedett nyári kaszálószállások a jellemzőek. Ezek fölött, és bárhol ahol egy kis fű terem, jakok legelnek.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
