Sok fiatal részvételével zajlott a tisztelgő műsor
(Fotó: Rohonyi D. Iván)
Az ünnepi műsor a Himnusz hangjaival kezdődött. Áldást mondtak a magyar történelmi egyházak képviselői: Kémenes Lóránt Zoltán (plébános, a Kolozs-dobokai kerületi főesperes), Gál Sándor (igazgatótanácsi kancellár, Erdélyi Református Egyház), Rácz Norbert Zsolt (lelkipásztor, Magyar Unitárius Egyház), Fejér Olivér (püspöki titkár, Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház). Ünnepi beszédében Horváth Anna, a kolozsvári RMDSZ elnöke azt emelte ki, hogy a mai fiatalokkal nehéz hitelesen éreztetni, mit is jelent a szabadság fogalma, mert nekik eszükbe sem jut, milyen világ volt az, amikor Kolozsvár utcáin csak félve szólalhattak meg magyarul, milyen az, amikor egy nemzet kerül végveszélybe, és a tömeges ellenállás forradalomba csap át. Egyesek szerint a közjó csak a szabadság megnyirbálásával lehetséges, ami azonban ürügy arra, hogy megfosszanak a jogoktól és a biztonságtól. Romániában, bár nem volt forradalmi megmozdulás, 1956 után drámai leszámolás történt: ugyanannyi embert vetettek börtönbe, mint Magyarországon, mert a hatalom homogén nemzetállamot kívánt teremteni. „Legyen ez most a mi erdélyi főhajtásunk, hirdetve, hogy semmilyen forradalmat nem lehet leverni” – mondta Horváth Anna.
Dávid Gyula irodalomtörténész, 56-os túlélő és elítélt azt emelte ki, hogy a zsarnok nagyhatalom ellen kiálló nép előtt tisztelgünk, valamint a határon kívül magyarokra és a velük együttérző románokra emlékezünk. Mint mondta, Európa jobbik része akkor, 1956-ban ébredt rá a szabadság értékére. Dávid Gyula idézte Albert Camus korabeli francia írót, aki az 56-os események kapcsán felhívással fordult a világhoz, hogy az ne igazolja a gyilkosokat. Szerinte individualizmussal eltorzított jelenünkben egyesek megpróbálják eltorzítani az emléket, amivel céltudatos gyűlöletkeltést keresnek.
Szabó Zsolt, a Kolozsvár Társaság vezetőségi tagja gyermekkori emlékét idézte, amikor a forradalom idején Kolozsváron a Monostori úton megfélemlítésként fel-alá vonuló tankokat látott, majd később a megtorlások koncepciós perek, ítéletek, egyetemről való leépítések formájában jelentkeztek. „A társadalmi igazságtalanságok sem élhetnek örökké a bennünket legázolni akaró gonosz erőkkel szemben” – mondta Szabó Zsolt.
Az emelkedett ünnepi hangulatot fokozta a fiatalok műsora: a János Zsigmond Unitárius Kollégium kórusának előadása (Ördög Ödön vezényletével), és az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tíz diákjának versösszeállítása (felkészítőik: Antal Orsolya, Nagy Anna, Oláh Csilla). Végezetül az emlékműnél koszorút helyeztek el vagy küldtek: Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa (Kecskés Tibor vezető konzul), Kolozsvár Társaság (Buchwald Péter, Horváth László, Katona József), RMDSZ Ügyvezető Elnöksége (Hegedüs Csilla), RMDSZ Kolozs megyei szervezete, László Attila szenátor, Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-frakciója, EMKE, Bolyai Társaság, Magyar Ifjúsági Tanács, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Kolozs Megyei Magyar Diáktanács, valamint magánszemélyek.
A megemlékező ünnepség a Szózattal zárult. Ezután a belvárosi unitárius templomban ökumenikus istentisztelet, a magyar operában gálaest, a Mátyás király szülőháza előtti téren a fiatalok verses-zenés megemlékezése következett, majd fáklyás felvonulás indult Dsida Jenő házsongárdi sírjához.
