Egy felmérés margójára
Vissza

Egy felmérés margójára

Nincs semmi okom kételkedni annak a kutatásnak az eredményeiben, amit a napokban tettek közzé a kutatók: a European Values Study felmérés során többek közt azt vizsgálták, hogyan viszonyulnak Európa lakosai a bevándorlókhoz, a bevándorláshoz. Amint az várható volt – laikusként én is erre tippeltem –, a nyugat-európaiak döntő többsége sokkal toleránsabb a bevándorlókkal, mint a volt szocialista tömb országainak polgárai. Az viszont meglepett, hogy az adatokból az a következtetés vonható le: a romániai románok sokkal befogadóbbak bármilyen bevándorlóval szemben, mint a kutatásban megkérdezett erdélyi magyarok.

A nagymintás felmérésben megkérdezett romániaiak nagyobb mértékben elfogadnának bevándorlót,  romát,  muzulmánt vagy más fajú embert szomszédjuknak, mint az erdélyi magyarok. És akkor azonnal felmerült bennem a kérdés: vajon a többségi polgárok miért nem fogadnak el minket, romániai magyarokat? Száz év alatt miért volt folytonos magyarveszélyes riogatás? Miért kellett – és kell mai napig is – a romániai magyarság jogait ilyen kínkeservesen kiharcolni? Miért van az, hogy egy önálló magyar iskola – lásd marosvásárhelyi római katolikus líceum –, egy önálló magyar egyetem – lásd a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem – léte megkérdőjeleződik hatalmas viszályt kavarva? Miért van az, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházaknak, nemesi családoknak, bárkinek ilyen nehezen, megannyi cirkusz árán lehet csak visszaszolgáltatni az egykor elorzott javakat? (Már amelyiket sikerült visszavenni.…) Miért van az, hogy újraállamosítanak egyházi tulajdonba visszakerült ingatlanokat – lásd a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esete –, hogy a közelmúltnak csak a  legkirívóbb példáit említsem.

Furcsa ez a kettősség: elfogadnék szomszédomnak egy bevándorlót, akihez nem köt sem közös múlt, sem közös célok vagy érdeklődés, ám az a nemzeti közösség, amellyel több száz éve valós szomszédi viszonyban élnek, az kussoljon, ne kérjen semmit: se iskolát, se egyetemet, se javakat, se jogokat. Sorolhatnánk tovább a példákat, hogy minden magyar jellegű ügyet milyen kétkedéssel fogadnak. Itt van például a főtéri Központi/Melody szálló esete is, amelyet nemrég a Sapientia Alapítvány  megvásárolt. Egyszerű tranzakció, amelynek eredményeképpen a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem új épülethez jutott. Ám a román sajtóban és az újságírók körében ez úgy csapódott le, hogy a románok elvesztették a Főtér egyik impozáns, emblematikus épületét. Fel is rótták nemrég a város polgármesterének, miért nem vásárolta meg az épületet. Miért nem tudjuk a romániai magyarság jogos követelései mellé állítani a román többséget, a román értelmiséget, a román sajtót, ha már ennyire toleránsok „különben”?

Akárhonnan is nézem, a (román) többségnek az erdélyi magyarsággal szembeni  toleranciamutatója nagyon gyenge lábakon áll. Mivel az elmúlt száz év tapasztalatai mást mutatnak, átlagpolgárként, kisemberként ezért fogadom kétkedéssel a fentebbi eredményeket is.

Borítókép: corbiialbi.ro

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Október 1-jétől csak útlevéllel lehet ...
Florin Cîțu a PNL új elnöke
Újraszentelték a felújított ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ