Egy elfelejtett híres, kolozsvári iparos: B. Bak Lajos műbútorasztalos, és ma is látható remekművei (2.)
Vissza

Egy elfelejtett híres, kolozsvári iparos: B. Bak Lajos műbútorasztalos, és ma is látható remekművei (2.)

Rokonság: tehetős és ismert sógorok A sokgyerekes Rauch családba történt „beházasodása” nem csak szép és fiatal feleséget jelentett, hanem nagyszámú rokonságot is. Lujzának, a nála 8 évvel fiatalabb feleségének több leánytestvére (fiú csak egy, János) is volt, akiknek férjei, B. Bak sógorai, Kolozsvár tehetős és ismert polgárai voltak. Közülük a legismertebb Süss Nándor műszerész volt, számos kísérleti készülék és didaktikai bemutató eszköz megtervezője és kivitelezője.

Süss Nándor 1876-ban került Kolozsvárra, ahol megszervezte az egyetem Mechanikai Állomását. Később Budapesten az Állami Mechanikai Tanműhely vezetőjeként folytatta tevékenységét. 1900 után önálló vállalkozásba kezdett, megalapította a Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézetet, a majdani Magyar Optikai Művek elődjét. Számos bejegyzett találmánya országos és nemzetközi hírnevet hozott számára. Másik két sógorához, Csernyánszki Lajoshoz és Szigheti Szöllősy Gézához (mindketten kárpitosok és bútorkereskedők voltak) a rokoni szálakon túl üzleti kapcsolatok is fűzték. Sógorai voltak még dr. Török István tanár, a Református Kollégium igazgatója, Peille István kereskedő, Walton Eduárd, az „angol” szállodatulajdonos, tőzsdés és bornagykereskedő, valamint Almássy László.

Család: félárván maradt nyolc gyermeke

A Rauch családi „örökségnek” megfelelően B. Bak feleségét, Lujzát is gyakran érték anyai örömök. Nyolc gyermeke született: Lujza, Lajos, András, Bálint, Samu, Sándor, Géza és Imre. A boldog, gondtalan családi életnek felesége korai, mindössze 35 éves korában, 1882. karácsony első napján bekövetkezett halála vetett véget. Ezt követően a családban egymást érték a temetések. 1888-ban meghalt anyósa, özv. Rauchné Wekhoffer Mária, majd rá egy évre elvesztette egyetlen testvérét, a mindössze 44 éves Lászlót is. Az okleveles gépész öccsét szülei halála után hívta Kolozsvárra és vette maga mellé a gyárba.

Bakosi Bak család címere

B. Bak Lajos nyolc, félárván maradt gyereke közül egyedül Géza nevű fia nem érte meg a felnőtt kort, aki 1891-ben követte anyját a Házsongárdi sírkertbe. Sajnos legidősebb fia, ifjabbik Lajos sem volt hosszú életű. Budapesten szerzett építészmérnöki diplomát, majd külföldi, főleg a keleti országokban tett tanulmányi utazásait követően Kolozsváron a Sétatér/Bartha Miklós/Emil Isac utca 2. szám alatti ház emeletén nyitott – természetesen apai segítséggel – „mérnöki és építészeti” irodát. A nagyreményű, szép jövő elé néző ifjú mérnök életének azonban 1897. július másodikán, mindössze 28 éves korában, tüdővész okozta halála vetett véget. A korabeli újságok szerint az amúgyis gyenge szervezetű fiatalember tüdőbetegségének súlyosbodásához és halállal végződő gyors, mindössze öt napig tartó lefolyásához, valószínű hozzájárulhatott a közeli Kereskedelmi Akadémia tanulói részéről a személyét érintő szóbeli és testi atrocitások, valamint a diákjait védelmébe vevő Kiss Sándor igazgatóval történt szóbeli, illetve az Ellenzékben a nyilvánosság előtt lezajlott viták is.

Elsőszülött és egyben egyetlen leányát, Lujzát, Hevesi József asztaloshoz adta feleségül, akit az immár kis üzemmé fejlődött vállalkozásának a vezetésével is megbízta. Fiai közül hárman, Bálint, Imre és Samu is az asztalos mesterséget tanulták ki, az első kettő az apjuk gyárában dolgozott, Samu pedig elhagyva Kolozsvárt, Pécsen kezdett magánvállalkozásba. Sándor a lakatos mesterséget választotta, jól menő műlakatos céget nyitott szintén a Malom utcában, míg András katonai pályára lépett, és a Császári és Királyi hadsereg tüzérfőhadnagya lett.

Széki Miklós gyógyszertárának bútorzata (részlet)

Fejlesztések, beruházások, bővülő kínálat

          Az idő teltével B. Bak Lajos neve egyre ismertebb, termékei egyre keresettebbek, megrendelőinek száma fokozatosan növekedett. A megnövekedett kereslet minél jobb kielégítése érdekében jövedelmének jelentős részét műhelyének bővítésére, gépek beszerzésére, vállalatának fejlesztésére fordította. Vállalkozását átterjesztette a szomszédos 2abc. számú, korábban megvásárolt telekre is, ahova további műhelyeket, anyag- és áruraktárt építtetett. A különböző famegmunkáló gépek (fűrész-, gyalu-, esztergagépek) kezdeti, állati erővel történő meghajtásáról áttért a vízerőre: a Malomárok egyik, telkének északi felén folyó, és a Szamosba ömlő leágazására vízimalmot állíttatott be. Később a vízimalom gőzgéppel való lecserélésével igyekezett lépést tartani a technikai fejlődéssel és növelni a gépek működtetésének biztonságát, hatékonyságát. Az alkalmazottak száma is fokozatosan növekedett, a szakképzett alkalmazottak mellett több, időnként változó számú, alkalmi munkást is foglalkoztatott. Az 1892-es kiadású, Jekelfalussy József által szerkesztett „Magyarország Iparosainak és Kereskedőinek Czím- és lakjegyzéke” B. Bak Lajos cégét a „legalább 20 segédszemélyzetet foglalkoztató vállalat” közé sorolja.

         B. Bak Lajos nagy gondot fordított termékeinek jó minősége mellett, a minden igényt kielégítő stílus-változatosságra is. A vállalat terméklistája fokozatosan bővült, a klasszikusnak számító polgári lakberendezések mellett, az egyre divatosabb, népi stílusú faragott és festett bútorokat is gyártott. Az egyedi tervezésű és kivitelezésű templomi, iskolai, üzleti és irodai berendezések mellett egyre nagyobb mértékben vállalt épület-asztalosi munkálatokat is. Cégének igen keresett terméke volt a Pollák Samuval közösen kidolgozott és szabadalmaztatott „aszfalt tölgyfa-padló (AsphaltParquette)”, amelynek „újdonságát a sajátszerű rétegezés képezi, mely a nedvesség felszívódását és a gomba képződését megakadályozza”.

        1892-ben Széki Miklós gyógyszerésztől kapott megrendelést a Malom utca Széchenyi tér felöli sarkán épülő új, kétemeletes bérpalota épületasztalosi munkálataira, és a földszinti sarokhelyiségekbe tervezett gyógyszertár berendezésének kivitelezésére. Az épület eklektikus stílusával teljes összhangban levő neogótikus elemeket magán viselő bútorzat, amellyel 1893-ra készült el, nagy része mindmáig elég jó állapotban és mindennapi használatban van. (Lásd: Nagy Béla - Kolozsvári paloták a Szamos-hídon innen és túl, Szabadság, 2015. dec. 2,4.)

 1896, a Millennium éve

       1896-ban, Magyarország megalapításának ezredik évfordulója alkalmából országszerte számtalan ünnepi rendezvényre került sor, melynek legkiemelkedőbb és egyben leglátogatottabb rendezvénye az Ezredéves Országos Kiállítás volt. A kiállítást, amelyet a Városligetben rendeztek meg, ünnepélyes keretek között maga Ferenc József császár nyitotta meg május 2-án. Az október végéig nyitva tartó kiállítás mintegy 240 pavilonjában kimondottan hazai termékek és magyar vonatkozású szellemi alkotások bemutatására került sor. A kolozsvári kiállítók közül természetesen B. Bak Lajos sem hiányzott, aki a „Faipar-butoripar-dekoratív ipar-teljes lakberendezések” csoportjában, a Kolozsvári Református Teológia dísztermének bútorzatát állította ki. A tanintézmény új, az előző évben felavatott Trencsén/ Bocskai téri épülete számára B. Bak Lajos nemcsak az épületasztalosi munkákat készítette, hanem annak több berendezését, köztük a díszterem bútorzatát is. Az eklektikus stílusú dísztermi bútor együttes nagy látogatói sikernek örvendett, a Wekerle Sándor (1848-1921) vezette zsűri millenniumi nagyéremmel díjazta.

Kiállított, egyben dolgozott is az eseményen

Nem egyszerűen mint kiállító vett részt a rangos millenniumi eseményen; az iparcsarnok üveges szekrényeinek, tárlóinak egy részét is ő szállította. Ilyen irányú érdemeinek elismeréseként a kormány koronás arany érdemkereszttel jutalmazta. Egyébként B. Bak Lajos nagy előszeretettel és hozzáértéssel készített különböző intézmények számára bútorzatot, dísztermi berendezéseket. Az ő gyárában készültek el, többek között az Iparos Egylet, az Iparmúzeum és a Ferenc József Tudományegyetem dísztermeinek és bútorzati berendezéseinek nagy része. De szintén az ő nevéhez és gyárához köthetőek az egykori Katolikus Főgimnázium (ma Báthory István Elméleti Líceum) dísztermének és szertárainak, valamint az Általános Növénytani Intézet nagy műgonddal elkészített bútorzatai is. (1)

        Az 1896-os esztendő B. Bak Lajos magánéletében is igen fontos évnek számított. Tizennégy év özvegység után újranősült. Második felesége az 1892. szeptember 7-én elhunyt építész és városi tanácsos, Oriold József özvegye, Szigeti Márton leánya, Szigeti Anna. Az 1896. november 28-i eseményről az Ellenzék napilap is beszámolt:

„- Esküvő. Ma délután kötött házasságot B. Bak Lajos kolozsvári tekintélyes

polgár özv. Oriold Józsefné úrnővel. A polgári kötés d.e. 12 órakor az anyakönyvi hivatalnál történt, házasulandók tanúikkal mentek fel.

{Tovább olvasható még 559 szó.}
Nagy Mór anyakönyvvezető végezte a polgári szertartást. Innen a főtéri anya templomba vonultak, hol a családtagok már várakoztak reájuk s hol Bíró Béla apát plébános magvas, szép beszéd kíséretében áldotta meg frigyüket. Násznagyok voltak: Endstrasser Benedek és Benigni Sámuel. Násznagyasszonyok Endstrasser Benedekné és Benigni Sámuelné. A polgár
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Johannis: Dăncilă felhatalmazás nélkül ...
Costa, costa
Európa Liga: Trófeával búcsúztatná ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Nehéz lesz orvosként dolgozni műszaki ...
  • Import problémák
  • Dán krimik és új szépirodalom magyarul ...
  • Látszólag
  • Killyéni-emlékverseny: nagy harc ...