A napokban a Facebook közösségi hálón keresztül arról az örvendetes hírről értesülhettünk, hogy városunk a közeljövőben egy magán művelődési központtal lesz gazdagabb. A clujulcultural.ro irodalmi portál Lucian Nastasă-Kovácsra, a kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatójára hivatkozva közölt rövid tájékoztatást, amelyből azt is megtudhattuk, hogy az új intézményt a Főtér 24. szám alatti épületben alakítják ki.

Nemrégiben a kolozsvári Szabadság napilap olvasói arról értesülhettek, hogy a Házsongárd Alapítvány városunk európai hírű panteonjának egyik kevésbé ismert műemlékének, a Schütz-kriptának a felújításán fáradozik. A hír annál is örvendetesebb, mivel ezúttal nem egy főúri sírboltról van szó, hanem „csak” egy polgári családi kriptáról, de amely egy olyan család nevéhez fűződik, amelynek két kiemelkedő tagját, Schütz Józsefet és Jánost a XIX. századi Kolozsvár jól ismert és megbecsült polgárai között tartották számon.

Nemrég az egyik közkedvelt közösségi háló Kolozsvár emlékeivel foglalkozó csoportjában megosztott bejegyzés keltette fel a figyelmem. A Ferdinánd király utca 5. szám alatti „palota” eladásáról szóló hírt az egyik magyar nyelvű online hírportál is átvette az ingatlanra vonatkozó adatokkal kibővítve. Ebből az olvasók arról értesülhettek, hogy az eladóvá vált ingatlan a Híd/ Wesselényi Miklós/Ferdinánd király utca műemlék épületeinek egyike, „a 4. szám alatt található úgynevezett Quárta-ház”.

Vállalkozások, közéleti tevékenység: 1898-ban, egy kimutatás szerint, Kolozsvár 13 legjelentősebb gyárosai között tartották számon. A fafeldolgozói tevékenysége mellett más vállalkozásokkal is próbálkozott, több-kevesebb sikerrel. Terű szállítással is foglalkozott, de ezzel, valószínűleg 1894-ben felhagyott, fogatait és igavonó állatait eladta. 1888-ban a vasútállomás mögötti gyártelepen, a Nádas patak partján nagy telket vásárolt egy erdélyrészi áruraktár felállítása céljából, amelyet a minisztériumi jóváhagyás után 1892-től kezdődően meg is valósított. 1897-ben a telek egy részét a Pince Egylet rendelkezésére bocsátotta egy borraktár megépítése céljából.

Rokonság: tehetős és ismert sógorok A sokgyerekes Rauch családba történt „beházasodása” nem csak szép és fiatal feleséget jelentett, hanem nagyszámú rokonságot is. Lujzának, a nála 8 évvel fiatalabb feleségének több leánytestvére (fiú csak egy, János) is volt, akiknek férjei, B. Bak sógorai, Kolozsvár tehetős és ismert polgárai voltak. Közülük a legismertebb Süss Nándor műszerész volt, számos kísérleti készülék és didaktikai bemutató eszköz megtervezője és kivitelezője.

Az egykori Malom (ma G.Baritiu) utca Sétatér felöli sarkán álló egyemeletes épület, ellentétben az utca elején található Széki palotával, nem tartozik Kolozsvár nevezetes épületei közé, és a műemlék épületek listáján sem szerepel. Nem csoda, hiszen azon kívül, hogy csaknem 150 éves, ez a szolid, polgári ház benyomását keltő épület építészeti szempontból semmi olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, amely ezt indokolttá tenné. És mégis, városunk hely- és ipartörténete szempontjából igen fontos és nevezetes épület. Itt, ebben a - ma már a Bartha Miklós/Emil Isac utca 22. szám alá sorolt - sarokházban élt a 19. század második felében népes családjával B. Bak Lajos műasztalos és gyáros, akinek a neve egykoron fogalomnak számított nemcsak a városban, hanem az egész országban.

Benigni Sámuel az új székház létrehozása mellett az egyesület szervezeti működésének új alapokra való helyezését is feladatául tűzte ki. Kezdetekben az egyesület, mely az első működési szabályzat szerint – az akkori kormányszék csak ilyen formában engedélyezte létrehozását – „nemes társalgásra képes ártatlan időtöltést és művelődést kereső férfiak egylete” volt.

A Benigni név a mai kolozsvári polgár számára, a legjobb esetben is, egy épület elnevezését jelenti, sokak, sajnos nagyon sokak számára még ennyit sem. Pedig a Szamos-híd Radák/Dacia utcai hídfőjénél álló bérpalota egykori tulajdonosa, Benigni Sámuel sokkal több volt, mint „egyszerű” palota-építtető.

1941-ben a Magyarországi Gyógy­szerész Egylet képviselői erdélyi körútjuk során felkeresik a Szentháromság gyógyszertárat is. Tapasztalataikról beszámolva, a Gyógyszerészi Szemle szaklapban többek között Nits János gyógyszerész tradíciószeretetét méltatják, megállapítva, hogy a patika berendezése muzeális értékű. (A 18. századbeli, barokk stílusú, nyolclábú officinai asztal ma Kolozsváron van, az egykori Hintz-féle patikában lévő gyógyszerészet történeti múzeum egyik legértékesebb darabja.)

Egy patikának (régiesen apotékának, majd a nyelvújítás korától gyógyszertárnak) is lehet, sőt van története: Kolozsváron talán mindenki ismeri a Mauksch–Hintz-házat, ahol jelenleg a gyógyszertártörténeti múzeum működik, és amelyben 1766-ban nyitott nyilvános gyógyszertárat az akkori tulajdonos, Mauksch Tóbiás; és hasonlóan ismert a csodálatos Széki-palota a Széchenyi tér sarkán, amelyet 1893-ban építtetett Széki Miklós gyógyszerész, és amelynek földszinti délkeleti sarokhelyiségében nyitotta meg a Hunyadi Mátyás nevű gyógyszertárat. Szamosújvár is dicsekedhet egy nagyon régi gyógyszertárral és tiszteletre méltó patikusokkal: 1788-ban Karátsonyi Gratian részesült abban a kedvezményben, hogy a városi tanács kizárólag neki engedte meg, hogy gyógyszertárat nyithasson, Szentháromság néven. A történeti adatokból kiderül, hogyan került a patika a Placsintárok, majd a Nitsek tulajdonába.