A házhoz tartozó telken, amely akkor egészen a Nyári Színkörig húzódott, illetve a szomszédos Malom utcai telken az évek során B. Bak Lajos szorgalmas munkával létrehozott bútorgyárát országos szinten is jegyezték, és az elsők közé sorolták. A nagyrészt saját tervezésű, egyedi kivitelezésű, funkcionális és esztétikai szempontból is minden igényt kielégítő bútoripari termékei közül nem eggyel sikeresen szerepelt az országos és nemzetközi kiállításokon, elismerést, hírnevet szerezve magának, városának pedig dicsőséget.
Azóta sok víz lefolyt a közeli Malomárokban és a Szamoson is. Az egykor oly virágzó vállalat már a múlté, a gyártelep épületei lassanként eltűntek, helyükbe új épületek kerültek. Egyedül csak a lakásként szolgáló saroképület maradt meg, melynek a Széchenyi tér felé néző tűzfalán még évekkel a tulajdonos halála után is öles betűk reklámozták a nevét viselő vállalatot. Aztán a betűk lassan lekoptak, velük együtt B. Bak Lajos neve is a feledés homályába merült, de remekművei közül sok mindmáig létezik, túlélve alkotójukat. Nem egy közülük mind a mai napig használatban van, szinte nap, mint nap látjuk őket, talán meg is csodáljuk, csak éppen azt nem tudjuk, tisztelet a kivételeknek, hogy tulajdonképpen ki volt a megálmodójuk és kivitelezőjük.
B. mint Bakosi
B. Bak Lajos nevében a B. előtag a Bakosi előnév rövidítése, ami nemesi származásra utal. Az 1913-ban kiadott Magyarország címeres könyve több Bak nevű nemesi családot is nyilvántart, köztük a Bihar vármegyében élt székely származású Bak de Bakos családot is. Címerükben a sisakdíszből kinövekvő oroszlán látható jobbjában egy rózsaszállal. A címerpajzsot is ugyanaz az oroszlánalak díszíti. Szentkatolnai Bak Endre vízaknai római katolikus lelkipásztor a Bak- és Jancsó család története című, 1883-ban megjelent munkájában a Bak családot ős székely eredetűnek mutatja be, magát pedig a háromszéki szentkatolnai ágba sorolja. Ezzel ellentétben dr.Nagy Sándor (1877-1963) irodalomtörténész a műkritikai ismertetésében a Bak család legrégebbi emlékeit Zsigmond király idejéből származtatja. Szerinte ennek a belső magyarországi Bak-családnak az egyik sarja telepedett le Háromszék megyében és vált a későbbiekben székely nemesi családdá. Más, a Bak (szentkatolnai) családdal kapcsolatos forrás is ezt a tényt támasztja alá, miszerint „a Bakk családdal először a Királyhágon túli részekben találkozunk, Erdélybe a legelső közülük Mátyás király idejében jött be”. A Bakosi Bak család neve legelőször Mária Terézia idején bukkan fel Bihar megyében, de, hogy a Bak család melyik ágából, a székelyföldi vagy a szorosan vett magyarországi ágból való, nem tudhatjuk biztosan. Bárhogyan is történt, B. Bak Lajos szempontjából a nemesi származás nem bírt túl nagy jelentőséggel. Nemesi származásával sosem kérkedett, teljes nemesi előneve a korabeli dokumentumokban csak elvétve bukkan fel, ő maga általában csak az előnév kezdőbetűjét használta.
Szarvasról Kolozsvárra, Pesten, Prágán és Bécsen keresztül
B. Bak Lajos nem volt tősgyökeres kolozsvári, az egykori Magyar Királyság földrajzi középpontjának számító, a Hármaskőrös partján fekvő Szarvasról származott a Szamos-menti városba. Ez a régi, már az Árpád-korban létező település, melyet Anonymus Szarvashalom néven említ, az évszázadok során a tatárdúlások, háborúk és járványok miatt bár többször szinte kihalttá válik, a betelepítéseknek köszönhetően mindig újra és újra benépesült. 1780-tól kezdődően mezővárosi rangot kapott, felvirágoztatása a helység jótevőjének számító Tessedik Sámuel református lelkésznek köszönhető, aki itt hozta létre, Európában először, az azóta oly híressé vált gazdasági iskolát.
Itt, ebben az alföldi mezővároskában élt id. B. Bak Lajos feleségével, Petricz Máriával és két fiúgyermekével, az ifjabbik Lajossal és a nála 6 évvel fiatalabb Lászlóval. B. Bak Lajos asztalosmester fiát, a kis Lajost, az 1844-ben megalakult Asztalos Céh szabályzata szerint a maga inasaként kitanította az asztalos mesterségre, majd az inasi évek leteltével annak rendje-módja szerint felszabadította. Az ifjú Lajos még egy ideig az apja műhelyében dolgozott, de amikor már úgy érezte, hogy elegendő szakmai tudással rendelkezik, kikérte vándorkönyvét, és a kor szokásának megfelelően nekivágott a nagyvilágnak.
Pestnek vette az irányt, majd később a Monarchia fővárosában, Bécsben dolgozott, de megjárta Prágát is. Vándorévei alatt, szakmai tudásának gyarapítása mellett alkalma nyílt megismerkedni az akkor legmodernebbeknek számító szerszámokkal és gépekkel, megtapasztalni az ipari termelés előnyeit és hatékonyságát a kézművességgel szemben. Megismerte az iparos társadalom modern szervezeti formáit, ismeretségeket kötött, és közben folyamatosan tanult, művelte magát. Ezekben a nagyvárosokban eltöltött, és a későbbi életében oly meghatározó szerepet játszó időszak után, az 1860-as évek elején elhatározta, hogy Erdélybe jön és Kolozsváron próbálja megalapozni a jövőjét. Amint a későbbiekben bebizonyosodott, elhatározása jó döntésnek számított, annak ellenére, hogy Kolozsvár, bár Erdély fővárosának számított, azokban az években gazdaságilag még nem tartozott a legfejlettebb városok közé. De az ifjú asztalos a nagyvárosokban tapasztaltak alapján ösztönösen ráérzett arra, hogy a polgárosodási folyamat és gazdasági fellendülés előbb-utóbb Kolozsvárt is eléri. És nem tévedett.
Segédként Rauch Andrásnál
B. Bak Lajos 1863-ban költözött Kolozsvárra, ahol Rauch András ismert asztalosmester – ő készítette például a kétágú templom ajtóit, ablakait, és a Böhm János tervezte szószéket – műhelyébe állt be segédnek. Feltételezhető, hogy nem véletlenül pont hozzá, valószínű, hogy az osztrák felmenőkkel rendelkező mesterről már Bécsben is hallott, sőt az is elképzelhető, hogy annak esetleges bécsi rokonainak az ajánló levelével kereste fel Rauchot. És ami egy érvényesülni vágyó fiatalember szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható, Rauch Andrásnak eladó sorban lévő lányai is voltak. Rauch Andrásnak sem kellett csalódnia, az ifjú asztalossegéd kitűnő munkaerőnek számított, aki nemcsak szorgalmával, gyors és jó minőségű munkájával tűnt ki, hanem rajzolói és tervezői tehetségével is. A legkényesebb munkákat is rá lehetett bízni, emellett önállóan tudott készíteni tervrajzokat is, a megrendelők és természetesen főnöke legnagyobb megelégedésére.
A Szent Mihály templom főoltára - annakidején nem aratott osztatlan sikert (fotó Ronay Zoltán)
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
