– Honnan származik, kinek a fejéből pattant ki a Darázsolás ötlete?
László Noémi: Kürti Andrea keresett meg. A karantén miatt be kellett zárni a négy Gutenberg boltot: Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön, így a kiadó kénytelen volt közönségszervező tevékenységeivel a virtuális térbe költözni. Andi ötlete volt, hogy próbáljunk ki valamit közösen. Volt már egy közös könyvünk, a gyerekverseket tartalmazó Bodzabél 2017-ben, és épp most nyomtatják a következőt, a felnőtt versekből és Kürti Andrea rajzaiból álló Műrepülést.
Kürti Andrea: Nonóval és a Gutenberg Kiadóval felnőtt verseskötettel, a Műrepüléssel készültünk a májusi Csíkszeredai Könyvvásárra. Ahogy elkezdett fokozatosan leállni az élet, bezártak a könyvesboltok és sorra halasztották el a könyvvásárokat, bizonytalanná vált, mikor tudjuk ezt a könyvet az olvasóinknak is megmutatni. Szerencsére az alkotókedvünk nem állt le teljesen. A Gutenberg könyvesboltokban heti rendszerességgel zajló gyerekfoglalkozásokat átköltöztettük online felületre, és minden csütörtökön online mesedélutánt tartunk, de a felnőtt olvasóinknak is kedveskedni szerettünk volna. A Darázsolás alapötletét Henry David Thoreau Magánya adta, ahol az egyedüllét és az elszigetelődés egészen pozitív kicsengést kap. Úgy éreztük, hogy az embereknek most – jobban, mint bármikor – szükségük van olyan lelki táplálékra, ami nem hazudik, nem is ámít, nem ígér lehetetlent, de emlékeztet az apró szépségekre, ami a bezártságban is körülvesz bennünket. Szerzőnek egyből Noémire gondoltunk, aki már az első beszélgetés után nyitott volt erre a játékra. A Gutenberg Kiadó a könyveiben mindig egyenrangúként tekintett a szövegre és az illusztrációra, de a könyveknél mégis az a jellemző, hogy a már meglévő kéziratokhoz készülnek a rajzok. Most viszont került egy csavar a történetbe. Minden héten két rajz és két vers jelenik meg. Szerdára a rajzhoz íródik vers, szombatra pedig a vershez készül illusztráció. Indításnak két különböző hangulatú rajzot küldtem el Nonónak, amelyek közül az egyikhez verset írt, ezzel azonnal meghatározva, hogy milyen irányba induljon a könyv.
– Honnan ered az elnevezés?
L. N.: Rám bízták, hogy címet adjak ennek a folyamatnak. Több ötlettel is előálltam, a kiadó és Andrea végül a Darázsolást választották. Ennek két gyökere is van. Egyik a népi hímzés világához köthető: a darázsolás a szoknya vagy az ingujj díszített összeráncolásának egy módozata. Úgy gondoltam, ez illik hozzánk, mindketten elég aprólékosan dolgozunk, sok a munkánkban a részlet és mindkettőnk világában sok a természeti elem. A másik nem tudatos, de annál hitelesebb, ugyanis a darázsolás hangzásban közel áll a balázsoláshoz, ami katolikus gyógyító áldás és egy Babits Mihály verscím. Aki ismeri vagy elolvassa a verset, tudja, miről beszélek. A balázsolás ott zsongott bennem a háttérben.
– Hogyan kell elképzelni a közös munkafolyamatot?
K. A.: Az már a Bodzabél című kötetünknél kiderült, hogy jól tudunk közösen dolgozni, a Műrepüléssel ez az érzés csak erősödött bennünk. Azt hiszem, sikerült megtalálnunk a közös pontot abban, hogy nem az egyéni babérokat tartjuk elsősorban szem előtt, hanem a célunk az, hogy közösen egy minél szebb és értékesebb könyvet alkossunk meg. Kevés szerzőben találkoztam annyi alázattal, mint Nonóban, és kevés kiadónál láttam annyi asszisztenciát és odafigyelést, mint a Gutenberg műhelyében. Számomra mindig nagy öröm ebben a hármas felállásban dolgozni. Személy szerint nagyon izgalmasnak tartom a mostani munkafolyamatot, amikor nemcsak egy meglévő ötletet, érzést kell továbbgondoljak, hanem a rajzaim is megadhatják az alaphangot, alkotásra inspirálnak valaki mást. Beszélgetést folytatunk két nyelven, és felemelő érzés, amikor ez párbeszéddé alakul.
L. N.: Az elkészült vers-kép vagy kép-vers páros minden szerdán és szombaton este kilenckor felkerül a kiadó honlapjára és a közösségi média oldalaira.
K. A.: Ez a könyv számunkra is folyamatos meglepetés, mert hétről hétre alakul, nem tudjuk milyen verssel és rajzzal dolgozunk jövőhéten. Még előttünk is titok, milyen lesz a végeredmény. De most az olvasó is végigkövetheti az alkotófolyamatot. Megvan az alapötlet, az első vonal és betű már papírra is került, de még rejtély, hogy mi is lesz a végeredmény.
– A Gutenberg weboldalán már lapozható Darázsolás indító gondolatai rögtön megragadják az olvasót . „Szedd össze magad. Ami lent van, az van fent, ami belül van, az van kívül. Szedd össze magad. Nem baj, ha nem megy. Nekem sem megy. Aztán közben mégis sikerül. Elnevetem magam. Miután sírtam, vagy ordítottam. Máskor is sírok, ordítok. Ennyire még nem kellett összeszednem magam. Koncentrálj. Most már muszáj lesz varázsolni is. Működni fog, nekem is működik. Szedd össze magad. Ami lent van, az van fent, ami belül van, az van kívül. Egyszerűen csak lélegezzünk, mintha normális volna.” Mi a szerepe ezeknek a soroknak?
L. N.: Ez a szöveg jelképezi a közös erőfeszítésünket, hogy a jelenlegi helyzet átvészelésében, amennyire tudunk, segítsünk azoknak, akik követik ezt az oldalt. Amikor Kürti Andrea arra kért, hogy egy ilyen jellegű szöveget írjak, arról beszélt, hogy mennyire levert mindenkit a helyzettel járó bezártság és mennyire kilátástalannak élik meg ezt az emberek. Némiképp erre reagálva írtam meg a felvezető szöveget.
K. A.: Mivel még távol vagyunk attól, hogy összeálljon a könyv, nincs benne tartalomjegyzék, nincs rajta fülszöveg és, hogy ne csapjunk egyből a lovak közé, szükségét éreztük egy bevezetőnek, hogy, aki belelapoz, kapjon valamiféle képet arról, mi is a célunk ezzel a könyvvel. Ezek olyan gondolatok, amelyekre most mindannyiunknak szüksége van.
– A jelenlegi helyzet, a kijárási tilalom és a négy fal közé szorulás hogyan hat az alkotási folyamatra? Hogyan élitek meg ezt az időszakot?
L. N.: Nagyon zavar a mozgáskorlátozás. A fizikai bezártság sokkal jobban bánt, mint a társadalmi elszigetelődés, mert azt valamennyire a közösségi média által is pótolhatja az ember. A legtragikusabban talán a tömbházban élő gyerekekre hat ez a sok szigorítás, még akkor is, ha sokan inkább örülnek a kényszervakációnak. Rettenetes, ha egy gyereknek nincs mozgástere. Ez pedig tovább gyűrűzik a szülők felé. Arra is gyakran gondolok, hogy ez az egész szociális távolságtartás gyakorlatilag luxus, képzeljük el ugyanezt valahol egy agyonzsúfolt nyomornegyedben. Úgyhogy tömbház ide vagy oda, valójában még csak nem is panaszkodhatunk.
K. A.: Több mint tíz év tapasztalatom van az otthonülésben és távolságtartásban, szóval ebben semmi rendkívüli nincs számomra. Néhány hónapja bejárok a nyomdába dolgozni, így csak a hétvégéket töltöm négy fal között. A folyamatos papírtöltögetés és boltelőtti sorban állás már nagyobb gondot okoz. Az alkotáshoz mindig is szükségem volt egyfajta elzárkózásra, de más hangulatot festek most, mint olyankor, amikor a világ normális ütemben forog.
(Borítókép: Kürti Andrea illusztrációja)
