Ballagási üzenet
Vissza

Ballagási üzenet

Szeretteim! Az ember pár év alatt megszokja a környezetét, bármilyen légyen is az. Beáll a napi rutinba, természetessé válik körülötte a dolgok rendje, az óráról órára történések magától értetődővé válnak, és egyfajta keretet adnak életünknek. Most ez pár napon belül meg fog változni számotokra. Elballagtok, és egy másféle élet vár rátok, másféle kihívásokkal, kísértésekkel, lehetőségekkel, gondokkal, nehézségekkel és felelősségekkel. Hasonlók, s mégis mások lesznek az elvárások, sokatoknak még mindig iskola és tanulás, jegyek és teljesítmény, közösség, félévekben mért idő, katedrák, könyvek, és mégis nagyon, de nagyon más.

Sokkal több minden lesz rátok bízva, tiétek a cselekvési terv, az időbeosztás és az eredmények felelőssége is. Kevesebb szájbarágás, kevesebb aggály mások részéről a következmények miatt. Ez egyszerre nyomasztó és üdítő. Szabadság, egyszersmind az élet függetlenségének súlya, amit először fogtok megérezni.

Ezek lesznek életetek legszebb évei, ha ti is úgy akarjátok. Soha ennyi szabadságotok és ennyi választásotok nem lesz. A bolognai rendszernek minden alapvető hibája mellett óriási előnye a hajlékonysága. Használjátok ki! Annyi mindent tanulhattok, annyi mindenbe belekóstolhattok, annyi mindennek lehettek részesei, olyan dolgoknak, amelyekre később majd a családdal-munkahellyel fémjelzett életben kevés alkalmatok akad. Ne szalasszátok el ezeket a lehetőségeket, ne hagyjátok ezeket az éveket élménytelenül, a lehetséges belső gazdagság kiaknázása nélkül elmúlni!

És ha már itt tartunk: legyen ez a korszak olyan hosszú és eredményes, amilyen csak lehet. Az egyetem legyen csupán a kezdet. Mesteri, doktori, posztgraduális képzések lehetőségeinek egész sora vár rátok, ha ti is úgy akarjátok s meg is tesztek érte mindent, hiszen természetesen mindezek mögött kemény munka van. Közben pályát is lehet váltani, hiszen nagyon is lehetséges az, hogy egyféle szakon végzitek el az alapképzést, másvalamiből mesteriztek, egy harmadik, többé-kevésbé rokon szakon szerzitek meg a doktori fokozatot, és így tovább. Egy percig sem kell úgy éreznetek, hogy kényszerpályán vagytok!

Remélem, az elmúlt években kollégáim munkája és a ti erőfeszítésetek meghozta azt számotokra, hogy értitek és értékelitek a széles látókört, az enciklopédikus, szétágazó műveltséget. Tudjátok azt, hogy „tocsi” matekinfósként nem bűn tudni egyet s mást az irodalomról, a művészetről, a történelemről és a többiekről, s fordítva: az irodalom megszállottjaként is szép dolog, ha tudtok mit kezdeni egy másodfokú egyenlettel, s van fogalmatok arról, miben áll egy sav-bázis semlegesítési reakció. Tudjátok azt, amit oly sokszor mondtam nektek: egy mély és komplex szinten az emberi tudás és műveltség birodalmában minden mindennel összefügg. Ez nemcsak perspektívát nyújt nektek a világ dolgaira, hanem némiképpen immunissá is tud tenni a szerte mindenfelé hullámzó gyűlölettel szemben is. Mert aki tudja, hogy világunkban a dolgok, a gondolatok és az áramlatok szoros kapcsolatban állnak, az azt is belátja: szükség van a másságra, az eltérő eszmei világokra, és arra is, hogy ezeket megismerjük s tanuljunk belőlük. Az ilyen embert nem lehet egykönnyen beetetni a politikusok imádott „mi és a többiek”, „a hozzánk hasonlók és a másmilyenek” „a velünk egyetértők és az ideológiai ellenfelek” buta maszlagába, amely oly fájó módon szembenálló lövészárkokba taszította a jelenkor társadalmát. Hiszen emlékezhettek a másik mondatra, amit gyakran hangoztattam nektek: soha ne becsüljétek alá az emberi butaságot! A tudatlanság, a szobortalapzatra emelt és dicsőített közöny árnyéka mindig ott lesz a közeletekben, mert ilyen világban élünk.

Járjatok tehát nyitott szemmel, ésszel és lélekkel az életben. Legyetek készek mindenkoron arra, hogy meggyőződéseiteket – bárhonnan is fakadjanak s bármilyen erősek is legyenek azok – szembesítsétek a valósággal, s ha a kettő között hasadék van, úgy gondoljátok át újra meg újra meggyőződéseitek igazságát! Nem lesz könnyű dolgotok, mert a világ olyan tömegű rendszerezetlen, zavaros információtömeget zúdít folyamatosan felétek, amelyből az igazságot és az értéket kihalászni egyre nehezebb. Minden lehetséges lesz azonban, ha akarjátok, és ha készek vagytok megdolgozni érte. Ne feledjétek azt sem: bár már nem vagyunk tanáraitok, továbbra is számíthattok ránk! Mára már igazán tudhatjátok, hogy nem tudunk mindent. Katedránál lobogtatott magabiztosságunk mögött mindnyájunk esetében egy ember van, aki diplomája és képzettsége dacára ugyanúgy tévedhet, mint akárki más, mint ti magatok. De együtt talán kifundálunk valamit, aminek lesz némi értelme. És higgyétek el, jólesik, ha megkerestek és kérdéseitekkel, gondjaitokkal, bizalmatokkal megtiszteltek minket! Hiszen láttunk titeket felnőni, egyéniséggé formálódni, megkomolyodni (na azért ezt ne vigyétek túlzásba!) és láttunk titeket megküzdeni a feladatokkal, a könyvekben levőkkel, s az osztálytermekben-folyosókon, vagy akár a családban fel-felbukkanókkal is. Láttunk titeket hibázni és tanulni hibáitokból, láttunk titeket felülkerekedni s létrehozni azt az alapot, amit a kor és a rendszer előír – és ez most független attól, hogy ezt az alapot mennyire tartjuk vagy sem megfelelőnek (a jelenkori romániai oktatási rendszerről alkotott véleményünket nem rejtettük véka alá előttetek). Felnézünk rátok.

Végül pedig ne feledjétek: bármilyen kínt, válaszutat, lehetetlen helyzetet is teremt számotokra a sors, függetlenül attól, hogy kezeitek közé kerül vagy sem az áhított siker és boldogság: az élet csodálatos és kivételes dolog. E sorok írója, sokszor osztott nektek észt kérve-kéretlenül, és ha tudásom és megosztható gazdagságom lyukacsos is, négy és fél vadregényes évtized után ennyit azért biztosan tudok: lelkemben nyugalom a sorsomat illetően, szívemben hála, hogy élhetek, sőt, hogy itt és most élhetek, eszemben a tudás és az alázat vágya. És csodálkozás az örök szépségen, amellyel szembefuttat az élet nap mint nap, főleg, ha szemeim nyitva vannak s észre is veszem azokat. Ugyanezt kívánom nektek is tiszta szívből. Köszönöm, hogy közületek sokat megismerhettem, szerethetlek, csodálhatlak. Vigyázzatok magatokra, a jövőtökre, az emlékeitekre, az élményeitekre, hordjatok tenyereteken kincsként minden megélt napot, akkor kincs lesz számotokra a folyamatos jelenként érkező jövő is! Szerető tanárotok, barátotok, a Ferminátor.

 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI
  • Vasutas remények
    Vasutas remények
  • Sikertörténet
    Sikertörténet
  • Veszélyes másság…?
    Veszélyes másság…?
  • Káemenn – a prelűd
    Káemenn – a prelűd
  • Dupla vagy semmi?
    Dupla vagy semmi?
  • A kék ház
    A kék ház
  • Ne csak a szerencsén múljon
    Ne csak a szerencsén múljon
  • Keménykedés
    Keménykedés
  • Monnyon le !
    Monnyon le !

ROPOGÓS ROPOGÓS

Negyedszázada pezsgő kulturális élet ...
Közvitán a dadus-pótlék
Csökkent a hazatérni akaró román ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ