A ballagás ünnep a család és az iskola számára is. Nem illik ilyenkor ünneprontónak lenni, a holnap kihívásaival riogatni. Azzal viszont minden maturandusnak tisztában kell lennie, hogy a sikerért meg kell dolgozni, számolni kell kudarcokkal, bekövetkezhetnek váratlan, nem feltétlenül örömteli események. De akkor is tovább kell menni. Folytatni kell a tanulást, a munkát.
Ha továbbtanulásról, felsőfokú tanulmányokról van szó, a mai fiatalok kedvük szerint válogathatnak az egyetemi kínálatban. És ha időközben a fiatal úgy gondolja, rosszul választott, számtalan lehetősége van újrakezdeni. Ezért ma már senki sem kövezi meg. Az élet természetes velejárója lett az újrakezdés – nem csak ebben az életkorban.
Nem történik tragédia akkor sem, ha a fiatal úgy dönt: az érettségi után nem folytatja tovább tanulmányait, vagy nem is jelentkezik az érettségire. Így is van lehetősége tovább képezni magát, szakmát tanulni, elhelyezkedni. Főleg Kolozsváron.
Sokan és gyakran hangoztatják: az iskola nem készíti fel a gyerekeket az életre. Szerintem nem csak az iskola feladata az életre való felkészítés, hanem a családé is. Az otthon átéltek, elhangzottak is kihatnak a fiatal személyiségének fejlődésére. Hogyan készítse fel csak az iskola a fiatalt az életre, ha otthon nincsenek meg a kedvező tanulási feltételek? Ha otthon a család nem bátorítja a fiatalt? Ha nem úgy nevelik, hogy a tanulás az, amivel megalapozhatja a jövőjét? Ezért vallom, hogy az életre való felkészítésben egyaránt fontos az iskola és a család.
„Ne aggódjatok a holnap miatt! Minden napnak elég a maga terhe. A holnapnak is meglesz a maga gondja”, olvashatjuk Máté evangéliumában. De azt se feledjük: minden napnak megvan a maga szépsége is. Napi terheink mellett lesznek szép számmal szépségek is. A terhek elviselése és a szépségeknek való örvendezés, a kettő közötti egyensúly megteremtése pedig maga a sokat emlegetett nagybetűs élet, amely felé fiataljaink most elindultak. Bátorítsuk őket, és örüljünk velük együtt.
