A barátnőm, Bianka kitartása és türelme eredményeképpen tavaly júniusban potom 120 euróért foglaltuk le az idei márciusra szóló repülőjegyeket, a szállást pedig egy volt CouchSurfing/Kanapészörfölők vendégemnek köszönhetően ingyen oldottuk meg, így már egyenes út vezetett a világ egyik legszebb helyének a meglátogatásához. S ha már olcsó volt a repülőjegy és ingyen a szállás, akkor a szüleinktől, barátainktól kapott támogatásból megengedtük magunknak, hogy kocsit béreljünk: öt napra összesen 151 eurót fizettünk a 2017-es Renault Clio személygépkocsiért. Ráadásul tudtunk debitkártyával (!) fizetni, nem kértek garanciapénzt, rendesek, kedvesek, pontosak voltak…
Cabo Girao kilátóMadeirán kihagyhatatlan a bálna- és delfinlesés: mi a Magic Dolphin céget választottuk ehhez, s nem bántuk meg, ugyanis messze elvittek a parttól, ráérősen elmagyarázták a különböző fajok közötti különbséget, majd valóban felbukkantak az emlősök is.
Házigazdánk, Cristina Nunes a hatalmas betonpillérekre épített, a szigeten levő egyetlen reptér közvetlen közelében lakik, éjjel viszont nincsenek érkezések vagy indulások, így csak a hajnali órákban ébresztett fel bennünket a repülőgépek zaja. Innen egyébként bárhova gyorsan eljutottunk, ami nem meglepő: ha valaki teljesen körbeutazza a szigetet, összesen csupán mintegy 200 kilométert kell megtennie. De mivel ahhoz, hogy egyik pontból eljuss egy másikba, nem kell feltétlenül körbeutazni a szigetet, az átlagos táv a látnivalók, települések között alig 60–100 kilométer.
Felhőtenger Pico Ruivo közelébenSzálláshelyünktől a világhírű Santana faluig ennél is kevesebbet, csupán 20 kilométert kellett megtennünk ahhoz, hogy megcsodálhassuk a jellegzetes madeirai házakat. Első nap esett az eső, így csak Ribeira da Janela faluban, az óceánból kiálló sziklaszirtet tekintettük meg, de Porto Moniznál nem hagytuk ki a tengerparti lávamedencéket. Ezeket nagyrészt a hullámverés mosta ki a bazaltból, a medencéket dagály idején a felcsapó hullámok töltik fel vízzel.
Festett kapu FunchalbanA Cabo Girao- (Visszafordulás foka) kilátóhellyel kezdtük a második napot: itt van a világ második legmagasabb, tengerbe szakadó sziklafala. A szédületes magasság után könnyebb túra következett a 25 vízeséshez, amely tulajdonképpen nem más, mint sziklából előbukkanó huszonöt kis forrás… Aki arra járna, azt tanácsoljuk, válasszon egy kevésbé látogatott hasonló helyet (van belőlük bőven a szigeten), a turistaözön miatt ez a látványosság élvezhetetlen volt…
A hegymászást sem hagytuk ki: kocsival felmentünk a Vigyázóval (Vlădeasa) szinte egyenlő magasságú Pico do Arieiro csúcsra (1818 méter), innen pedig több, sziklába vájt alagúton keresztül a Pico Ruivo (1862) csúcsig 4 órát túráztunk.
Tipikus madeirai házA leglátványosabb a Vereda do Larano túraösvény, amely lélegzetelállító látványt biztosít a magas sziklafalak által dominált óceánpartra…
Egy szó mint száz, Madeira kihagyhatatlan, de erről beszéljenek inkább a képek!
Van valaki odabent?
