Elsőre furcsán hangzik, hogy 2019-ben kapjon valaki 2017-es díjat, ám a magyarázat igen egyszerű: a Magyar Sport- és Hegymászó Szövetség kétévente osztja ki elismeréseit, így idén májusban egyszerre tartották meg a 2017-es és 2018-as legjobb hegymászók ünnepélyes díjazását. Igen alaposan kidolgozott pontrendszer alapján hat-hat kategóriában hirdetnek győztest a gála során, és azt is hozzá kell tenni: igen ritka alkalom, amikor anyaországon kívüli alpinista részesülhet a rangos elismerésben.
Az idei gálának egyébként az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Gólyavára adott otthont, a díjazottak mintegy 150 résztvevő tapsa közepette vehették át díszokleveleiket. Darabont Eduárdot a hegymászás kategóriában szólították színre, ám ő legalább ennyire örvendett annak is, hogy az ünnepségen végre személyesen találkozhatott Magyarország jelenlegi legjobb hegymászójával, Klein Dáviddal, és hogy ott lehetett a szaktekintélynek számító, immár 60-as éveit taposó cseh hegymászó, Igor Koller előadásán.
Edi, a siker – és az Ama Dablam – csúcsán, 2017. október 20-án
Az Ama Dablam meghódításának sikertörténetét – amelyről annak idején elsőként a Szabadság számolt be – egyébként hamarosan, Eduárd reményei szerint szeptembertől a Napsugár gyermeklapban is olvasni lehet majd Jánosi Andrea illusztrációival, ezt követően pedig akár könyvben is megjelenhet, azzal a céllal, hogy a gyermekek körében népszerűsítse ezt a nem túl ismert sportágat, amely nem csak a testmozgást, hanem a természetjárást, közvetve a környezetvédelmet is szolgálja. „A gyerekek keveset tudnak a hegyekről. Nem futball… Jó lenne, ha közelebb kerülnének e sportághoz, egyben a természethez” – magyarázza, miért is vágott bele e projektbe. Nem mellesleg 2020-tól olimpiai sport lesz a falmászás, s Edi szerint nem véletlen, hogy ez az utóbbi időben egyre inkább teret hódít kicsik és nagyok körében egyaránt: minden izmot megmozgat, s mind fizikailag, mind szellemileg tökéletes választás. A gyerekek szerencsére – sok más sportággal ellentétben – imádják, s Kolozsváron is van már 3-4 mászóterem…
Visszatérve a hegymászásra, Darabont Eduárd saját bevallása szerint szereti az extrém dolgokat, ideértve a hideget is. Így jött az ötlet, hogy kipróbálja a szibériai hegyeket, s akkor már egyből a legmagasabb hegycsúcsot, a kínai–kazahsztáni–mongol–orosz határ közelében fekvő Beluhát (4505 méter) nézte ki. Három társával júliusra tervezték az expedíciót, amelynek nehézsége nem annyira a csúcshódítás lett volna, hanem inkább az, hogyan jutnak el a legközelebbi reptérről a hegy lábához, hiszen 700 km távolságról van szó. Ugyan találtak egy orosz idegenvezetőt is, végül biztonsági okokból lemondta a júliusra tervezett kalandot a Beluhára, ami mongol nyelven Aranyhegyet jelent, s szent hegy az ottaniaknak: azt tartják, hogy a Beluha csúcson található a megváltás, a mennybemenetel kapuja. Tény, sokan oda is vesztek, amíg nem volt ennyire fejlett a hegymászó-technika…
Gyakorlat teszi a mestert
– Az idén eddig nem másztam sokat, inkább edzettem, de szeptemberig be kell, hogy fejezzek 10 csúcsot. Az új cél az Alpok, ezt a Grossglocknerrel kezdeném, aztán jönne a Mont Blanc, majd a Matterhorn. Ha e hárman kívül sikerül még néhány négyezres, hogy hét csúcs meglegyen az Alpokban, az úgy remek lenne… Azért választottam a nyári szezont, mert a csúcsok zöme sziklamászást igényel, és szárazon mégiscsak jobb mászni, mint hóban. Amúgy pedig messze van, hosszú az út, így inkább kivárjuk, hogy jók legyenek a körülmények, mintsem elutazzunk és csak nézzük a hegyet, miközben az alaptáborban edzünk…
Edi az Alpokból eddig egy csúcsot hódított meg, a 2864 m-es Triglavot, de egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy az Alpok a kedvence, hiszen gyönyörű hegylánc a piramis-szerű, igen meredek és látványos csúcsokkal. Addig is, amíg odaér, egyelőre edz: hétköznap kétszer egy héten 10–15 km-t szalad – közel lakik a Hójához, ami erre kiváló –, majd hétvégén túrázás vagy sziklamászás van műsoron, esetleg kirándulás a családdal, amely már rábólintott az Alpok-projektre. Mindemellett, ha az idő megengedi, hétköznap be-beugrik egy falmászásra a terembe. „Az expedíciók előtt két héttel leállok teljesen, csak lazítok. Ez így jó, hogy az ízületek pihenjenek, de szellemileg is legyél pihent, hogy amikor eljön a nap és indulhatsz, tökéletes formában legyél. És e szünet után nagyobb kedved is van a mászáshoz, mozgáshoz” – mondja, majd búcsúzóul bizakodva jegyzi meg:
– Tervek vannak, lássuk, mi sikerül belőle…
Akkor is falra mászik, ha épp jókedvű…
