Arábia Európában: egy hét a napsütötte Máltán… meglepetésekkel (2. rész)
Vissza

Arábia Európában: egy hét a napsütötte Máltán… meglepetésekkel (2. rész)

A függetlenség napja alkalmából szervezett nagyszabású tűzijátékra kíváncsi vagyok ugyan, de sajnos nem sikerül időben felülni a kompra, hogy átjussak a Vallettával szemben lévő Három Város egyikébe, onnan ugyanis csodálatos lenne a látvány.

*** Az első rész ide kattintva érhető el. ***

 A parton, a várfalon hatalmas tömeg gyűl össze, igyekszem kerülni a sok embert, inkább egy helyi rendőrrel elegyedem szóba. Meglepődöm, amikor lassacskán adagolva előadja konteóját: túl sokan vagyunk a földön, ezért vírust szabadítottak ránk. Hamar átterelem a szót a helyi viszonyokra. Mondja, rendkívül alacsony a bűnözés, ám Málta a különböző titkosszolgálatok közötti csatározás helyszíne. Példát is mond: néhány évvel ezelőtt egy prominens palesztin vezetőt gyilkoltak meg a szigeten.

A rendőrség és az ügyészség legjobb tudása és igyekezete szerint próbálta kideríteni, mi történt, ám az izraeli titkosszolgálat illetékesei figyelmeztették a helyieket: ez az akció az izraeliek és a palesztinok közötti ügy, nem kellene belemászni. „Természetesen” azóta sem derült fény arra, mi is történt valójában.

Újságírónőt gyilkoltak meg

A fiatal rendőr szerint a turisták nemigen veszik komolyan őket.

- Azért jönnek ide, hogy azt tegyék, amit odahaza nem engednek meg nekik. Mi pedig alig tudunk tenni valamit az általuk elkövetett rendbontás és a csendháborítás ellen, mert a sziget gazdaságának nagy szüksége van rájuk, főleg most, amikor világjárvány tombol és a helyi vállalkozások szenvednek – mondja keserűen.

A rendőr szerint a 2017 őszén autóba rejtett bombával meggyilkolt Daphne Caruana Galizia tényfeltáró újságíró múltja nem teljesen makulátlan. Úgy véli, a sajtóst érdekhálóba fogták, bizonyos politikusokhoz baráti vagy éppen családi szálak fűzték, éppen ezért csak a másik fél korrupciós ügyeiről közölt anyagokat.

Felrobbantották az újságírónő személygépkocsiját (Fotó: Sky News)

Mint ismeretes, a helyi politikusok korrupciós ügyeit feltáró cikkeivel sok ellenséget szerzett magának, de azt senki sem gondolta, hogy az Európai Unió egyik tagállamában megtörténhet ilyesmi. A sajtó szerint az újságíró sokat nyomozott az állami vezetők korrupciója és egyes üzletemberek visszaélései ügyében. Megölését többek szerint egy, az állami vezetőkkel felettébb jóban lévő üzletember rendelhette meg. Őt nem állították bíróság elé, de a merénylet elkövetésével gyanúsítottakat igen.

A grandiózus tűzijátékot csak félszemmel nézem meg, elszomorított a meggyilkolt kolléga esete. Házigazdám, Balázs viszont felvidított: mosolya, vendégszeretete, a lakása tetőteraszán elfogyasztott vacsora és a vele eltöltött idő feledtette velem a tragikus történetet.

„Színes” analfabetizmus és sikertelen geoládázás

Másnap a házigazdám elektromos biciklit bocsátott a rendelkezésemre, ám figyelmeztetett: a helybéliek úgy vezetnek, mintha csak menne velük a szamár.

- Régebben színes buszok közlekedtek a szigeten. Sokan nem tudtak olvasni, ezért a családok által birtokolt közlekedési eszközöket kénytelenek voltak különböző színűre festeni azért, hogy a helyiek tudják, hová mennek – mondja, s már engedi is le a tetőteraszról a reggeli felszállítására használt műanyag tálat, amelyet korábban kis csiga segítségével vontatott fel, a kőből épült szűk csigalépcsőn ugyanis rendkívül körülményes lenne közlekedni vele.

Házigazdám tanácsára elindulok meglátogatni a Három Város egyikét, Birgut, ám minden térképen azt írja, hogy a Città Vittoriosában tartózkodom. Egy tájékoztató tábla segít: az 1565-ös ostromkor a San Angelo erődöt nem sikerült elfoglalniuk a törököknek, ezért kapta ezt a nevet. Felmegyek az erődbe, megcsodálom Valletta és a Nagy Kikötő látványát, szerencsére alig vannak turisták – így érdemes várost/szigetet/látványosságot látogatni.

A The Rootz bisztró Máltán. Házigazdám, Balázs, itt zongorázik

Szerencsém van Balázs magánórájával (zongorázni tanítja a szigeten élő magyarok gyermekeit), így még aznap a Fgura városrész közepén található tehénfarmot is sikerül szemügyre vennem. Elektromos biciklivel tesszük meg a távot a közelben lévő lakónegyedbe, ahol értetlenül állok a háziállatok láttán és az általuk árasztott bűz miatt.

- Mit gondolsz, mi volt itt előbb – válaszolja értetlenségemre, hogyan kerülhet ide ilyesmi.

Tanítani megy, én pedig elbringázom a sziget legmagasabb pontjára, a Dingli sziklákhoz. Valahogy az írországi és a magas part menti sziklaóriásokra számítottam, ezek itt csak a távolban látszottak, s nem voltak annyira magasztosak, impozánsak, mint az nyugat-európai országban. Mégis különös a hely, hisz „szédítő” helyen voltam, 257 méterre a tengerszinttől. A mintegy öt kilométerre lévő, csupán 6 hektáros Filfla szigete is csupán halványan látszik a távolban, a párás levegő miatt körvonalai alig kivehetők. A nevét állítólag az arab filfelből kapta, amely borsót jelent. Érdekes dolgot tudok meg az egyik helybélitől: 1972-ig a különböző gyakorlatok során a brit haditengerészet célpontként használta, amely károsította a sziklákat, elűzte az ott élő állatokat.

Kilátás Málta megmagasabb pontjáról

Ha már itt vagyok, megtekintem az óriási tengerészeti radarállomást és a Mária-Magdolna (Madalena) kápolnát. Közvetlen közelében egy geoládát is elhelyeztek, ám mivel több helybéli a lépcsőkön heverészett, úgy döntöttem, nem keresem meg. Ilyen esetekben ez a szabály: meglátják, miben sántikálok, hol a rejtekhely, lehet, eltűntetik.

„Világjárványos” csend a Csend Városában

Kihagyom a Popeye Village elnevezésű fantáziahelyet, túl kommersznek és turisztikainak tartom, inkább Rabatba bringázom. Ez a hely tulajdonképpen Mdina külvárosa, a neve is éppen ezt jelenti. A szűk utcák, az impozáns Szent Pál-templom minimális turista jelenlétében igazán varázslatos. Nem sokat időzöm itt, tekerek tovább Mdinába, az úgynevezett csendes városba. Nem tudom, főszezonban és nem világjárvány idején ez mennyire igaz, most viszont egyáltalán nem volt zaj… Természetesen az is rengeteget számít, hogy nincs gépkocsi-forgalom.

Ha eltévedsz, ezt láthatod...

Hazafelé picit eltévedtem – szerencsére. Balázs tanácsára el akartam kerülni a forgalmas főutat, ám nem az általa megjelölt helyre kerültem: kőfalakkal szegélyezett szűk úton haladtam, mindenhol helyieket láttam. Adott pillanatban egy ló vontatta kétkerekű homokfutó szerű fogatba botlottam, versenyezni kezdtünk. A fiatalember csupán a szomszédba ment a különös szerkezettel, kevés ideig tartott a hajsza.

Eltűnt sziklakapu és újratöltés a menekültsegítő Péternél

Máltai élmény nincs Gozo szigete nélkül, mondta mindenki, így szerdán Vallettában katamaránra pattantam, s kevesebb, mint egy óra alatt kikötöttünk Mgarrban.

A kokett kikötőre néző domb tetején található egyik padon, a közelben lévő üzletben vásárolt finomságokból megreggelizem: micsoda szép kilátás! Pepita, a Balázs biciklije hűségesen állja a sarat a sziget közepén található Viktória városig. A főváros 1897-ben kapta a Victoria nevet Viktória királynő uralkodásának 60. évfordulója alkalmából, ma már inkább a régit, a Rabatot használják, főleg hivatalosan.

Borús az ég, könnyebben lehetett biciklizni, az út egyszerű, hisz mindenik a kis sziget közepén található „fővárosba” vezet. Lezárom a bringát, gyalogosan járom be a szép várost: Citadella, a régi börtön épülete. Ez a hely valójában nem sokban különbözik Mdinától, templomot is láttam már eleget, inkább arra összpontosítok, jussak el az úgynevezett Azúr-ablakhoz, máltaiul Tieqa Zerqahoz. A másik látványosságnál, a Belső-tengerszemnél (Inland Sea, máltaiul Il-Qawra) egy gozoi nyugdíjas tűzoltótól tudom meg, hogy beomlott.

A volt gozói tűzoltó megvetően néz a sok turistára...

- Percekkel azelőtt láttam, kivittem valami turistákat oda. Aztán vihar kerekedett, háborgott a tenger, magára hagytuk a csodaszép sziklaképződményt. Igen, 2017-ben volt. Most nemigen van mit mutatniuk innen a tengerszemtől induló kis csónakosoknak, de mégis vannak turisták – mondja a kis műhelye előtt vendégeket váró szakállas, kopaszra nyírt, rövidnadrágos férfi.

Fehér műanyagszékén hátradőlve szemléli a turistákat, mintha kissé megvetően nézne rájuk.

- Annyian jönnek még most is, bár még az Azúr-ablak sincs már meg. Szükségünk van rájuk, hozzák a pénzt – mondja, majd készülődni kezd, jönnek a vendégei.

Házigazdám, Balázs elektromos biciklije, a távolban Mgarr kikötője Gozó szigetén

Bár egy idő után egyszerűen elfogy az út, köves-kavicsos úton kell bringáznom, a Gozón a Ta’Pinu kegyhelyhez is sikerül eljutnom. Szerencsére alig van turista, akárcsak 2020 decemberében a Bosznia-Hercegovinában található Međugorjei zarándokhelyen. Ilyen körülmények között valóban át lehet érezni a hely jelentőségét, kisugárzását, egyszerűen élvezni lehet a helyet.

Források szerint 1883-ban egy Carmela Grima nevű helyi parasztasszony Gharbból hazafelé menet titokzatos hangokat hallott az itt álló kápolnából, amely azt parancsolta, hogy mondjon el három Áve Mariát. Ezt követően több csodás gyógyulás történt a környéken, majd egy évvel később Gozo megmenekült a Máltát sújtó pestisjárványtól. Ezek után a kápolna sok támogatást kapott, amelyből új templomot építettek a régit is belefoglalva. 1932-ben IX. Pius pápa bazilika rangra emelte a Ta 'Pinut.

A Ta' Pinu kegyhely, más szögből

Későre jár az idő, mennem kell Marsalfornba, a tengerparti üdülőtelepre feltölteni a biciklim akkumulátorát: aggodalmaskodom, Balázs szerint kitartott volna a kikötőig. Valójában el szeretnék beszélgetni házigazdám itteni magyar haverével. Nem találom a címét a kikötővárosban, s nagy meglepetésemre egy magyar sofőr igazít útba, találkozom Péterrel, s amíg online órát tart magyar diákjainak, a teraszról nézem a tengert. Indulás előtt megtudom, a politikai helyzetet megelégelve távozott Magyarországról, a Máltára érkező menekülteken szeretne segíteni számítástechnikai és programozási ismeretek tanításával.

Besötétedik, búcsúzom, reménykedem, hogy megtalálom a visszautat. Péter azt tanácsolja, Viktórián keresztül menjek a kikötőbe, ilyenkor az a legjobb megoldás. Kétszer eltévedek, alig vannak útjelző táblák, éppen hogy elérem a Vallettába induló utolsó katamaránt.

Az utolsó szép napom Máltán

Nagy valószínűséggel szép lett volna az úgynevezett Arany-öböl (Golden Bay) is, ám oda katonai, civil és vadászgépek „berepülése” miatt nem érek el: belefutok a máltai légikikötő kerítésénél repülőgépeket kukkolók társaságába. Képtelen vagyok ellenállni a hobbim kísértésének, úszott a tengerpart, az öböl, a fürdőzés, s bikinis lányokat sem csodálhattam meg, cserébe viszont ismét a helyiek társaságát élvezhettem. A máltai plane spotterek elmondták, nagy napra virradtak, éppen a különlegesebbnél különlegesebb vasmadarak érkeznek, néhány nap múlva kerül sor a Malta Air Show-ra.

Katonai személyszállító és vadászgép. Plane spotting Máltán

- Egyetlenegy repülőtér maradt a szigeten, ide érkeznek a katonai gépek is. Nagyon kevés itt a spotter, mind ismerjük egymást. Az az idős pasas ott, ő kezdte, akkor még működtek a britek által fenntartott katonai repülőterek, a mi szempontunkból paradicsomi állapotok uralkodtak – mutat a mesélő a bicegő férfire.

Együtt csodáljuk meg a görög vadász- és a személyszállító katonai gépeket. Egyikük panziót működtet, a hölgy pedig fogorvos. Senki sem panaszkodik a megélhetésre, inkább a zsúfolt közúti forgalom, a fejetlen építkezések és az országot megfullasztó korrupció miatt elégedetlenek. Amikor megtudják, újságíró vagyok, a fejüket csóválják. Ezt nem kellene mondani, valaki még azt hiheti, a meggyilkolt újságírónő gyilkosai felől kutakodom, vagy szintén korrupciós tényfeltáró anyagon dolgozom…

Könyvjelzőket készítő nő Gozó szigetén

Megnézném, mit neveznek fejetlen, a szabályok megszegésével történő építkezésnek. Egyszerű, mondják, menjek csak el a következő kikötővárosokba: Saint George’s Bay, Paceville és Saint Julian’s, de Sliema is ugyanolyan. Szürkületkor ereszkedek le az öblöt körbevevő üdülőtelepre. Egyre nagyobb a forgalmi dugó, nem tudom megkerülni a főutat. A járdán haladva érkezem a beton- és acéldzsungelbe, nyomasztó érzés látni az egymás hegyén-hátán lévő szállodákat, a hemzsegő, húsmasszaként hullámzó tömeget. Rádöbbenek, hogy a Szászfenesen felépített tömbházak közötti sikátorok hatsávos sugárutak ahhoz képest, amit ezeken a helyeken látok. A tenyérnyi homokos öbölpartra fürdeni igyekvő szexi lányok feledtetik a horrorisztikus látványt, aztán pedig Balázs ment meg: értem jön biciklivel, s bevisz a hangulatos kis utcákba, ahol semmi sem emlékeztet a tömegturizmusra. Fellélegzek: ismét itt vannak a hangulatos sikátorok, homokszínű épületek, jellegzetes kis teraszok.

Teljesen helyrezökkenek, amikor Balázs elvisz a Vallettában működő rendkívül hangulatos bárba, ahol zongorázik: a Rootzban az étel is finom, hidegtálat fogyasztunk. Most is a billentyűkhöz ül, ám az ajtót és az ablakot gyorsan be kell csukni, későre jár az idő, a csendórát szentül betarttató katolikus pap a múltkor is vizet öntött a vendégekre az emeleti szobájából.

Balázs és kollégái társaságában, a hangulatos utcában található bisztrónak, a finom ételnek köszönhetően kiváló hangulatban telik az utolsó estém Máltán. Pénteken a repülőtérre igyekszem, s csak a buszon veszem észre, házigazdámnál felejtettem a felsőmet. Málta visszavár…VÉGE

(Borítókép: Sziklamedence, a nyugodt fürdőzés helye)


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Iskolai Covid-tesztek „kilóra” ...
Továbbra is sok a fiatal munkanélküli
Bepereli Romániát az EB: nem korlátozta ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ