Álomvakáció a canzonetta, pizza, espresso és limoncello hazájában 2.
A félelmetes-gyönyörűséges Vezúv – Pompeji – az ókori romváros
A félelmetes-gyönyörűséges Vezúv – Pompeji – az ókori romváros
Vissza

Álomvakáció a canzonetta, pizza, espresso és limoncello hazájában 2.

A Nápolyi-öbölnél elterülő „kétpúpú” Vezúv – Nápoly egyik jelképe –, Európa egyik legveszélyesebb vulkánja, amely Kr.u.79-ben Pompeji és Herculaneum pusztulását okozta. Az évszázadok folyamán a tűzhányó kisebb nagyobb intenzitású kitörései, és a kitöréseket megelőző földrengések többször oltottak ki életeket, okoztak károkat, ijedtséget.

(Borítókép: Panoráma a Vezúv kráterétől. A fotók a szerző felvételei)

„A Vezúv kiszámíthatatlan és legyőzhetetlen – a saját útját járja”hangzott el a legutolsó, az 1944-es kitörésről helyszíni közvetítést sugárzó amerikai híradóban. Akkor omlott be a kúp teteje – így 200 méterrel alacsonyabb lett –, és tűnt el végleg a tűzhányó évszázadokon át „pöfékelő”, immár csak a korabeli rajzokon látható és a Lacryma Christi del Vesuvio boroscímkén szimbólumként használt füstcsóvája. Habár „az alvó tűzisten” több mint fél évszázada csak csendben „szunnyadozik”, a tudósok és szakemberek a vulkán minden pillanatát figyelik, hiszen egy újabb kitörés több mint négymillió embert sodorna életveszélybe.

Bármilyen veszélyes is, már a rómaiak utat építettek a Vezúvra, hogy könnyebben megmászható és tanulmányozható legyen. Évszázadok óta, a Nápolyba és környékére utazók ki nem hagynák a vezúvi kirándulások és a fentről kínálkozó csodálatos panoráma élményét, annak idején Goethe is többször megmászta, így mi sem mondhattunk le erről az izgalmas kalandról.

Panoráma a Vezúv-tetőről

Néha, a nem éppen dúsgazdag embernek is jólesik elhitetni magával, hogy a költségesebb dolgokat is megengedheti magának. Valószínű, minket is ez az érzés kerített hatalmába, amikor eldöntöttük, hogy a Nápolytól 9 km-re lévő Vezúvot taxival közelítjük meg. Gondolom, hogy Szabolcs fiam – aki néhány évvel ezelőtt már egyszer megtette a vulkán kráteréhez vezető utat – számított arra, hogy Bori meg én úgy jövünk majd vissza a hegyről, mint a cowboy, aki leszáll a lováról és reszket a lába a hosszú út után…ezért úgy egyezkedett a taxissal, hogy nemcsak elvisz odáig, hanem a Vezúv aljában meg is vár, és visszavisz a kényelmes nápolyi szállásunkra… utólag kiderült, hogy jó volt a megérzése!

Türelmetlenül vártam a másnapra tervezett Vezúv „meghódítását”. Éjjel keveset aludtam, féltem, mert időközönként furcsa zúgást hallottam és mozgott a föld alattam… „Jaj, ne légy butus Anyum, tudod, pont alattunk halad el a nápolyi metró!” – nyugtatgatott hajnalban Szabolcs feldagadt szájjal. Szegény fiam, azon az éjszakán ő is „szenvedett”, igaz, nem az általam vélt „földrengéstől”, hanem egy vámpírszúnyog csípésétől. Úgy nézett ki, mint egy hollywoodi filmsztár, akinek szilikont fecskendeztek az ajkába. Hála Bori csodatévő illóolajainak, végül 2-3 óra alatt a lila-fényes diónyi duzzanat visszahúzódott.

Túracipő, turistabot, sapka, a hátitáskában víz… és indulhattunk! A taxis már várt a ház előtt, a reggeli forgalomból kievickélve, egy óra múlva letett a Vezúv lábánál, ahol fejenként 8 euróért felgyalogolhattunk a kráterig. Nehéz út állt előttünk, de azt mondtam, ha térden csúszva is, felérek a csúcsra!

A tűző naptól elcsigázva, néhány nagyobb kanyar után megpihenhettünk egy fedett bódé alatt, ahol narancs- és citromlével vitaminizáltuk magunkat, miközben a lávakőből készült csecsebecséket nézegettük. „Na, én majd megvárlak benneteket itt, amikor visszajösztök!” – mondta Bori, de amint hatni kezdett a vitaminbomba, rögtön meggondolta magát, és újból nekilendültünk a kaptatónak.

Két óriási kanyar, és még kettő után Szabolcs azzal „vigasztalt”, hogy a fele út még hátra van, de csak szívatott, mert néhány lépést követően egyszer csak ott tátongott előttünk a hatalmas kráter. 1167 méter magasságban az ijesztő, félelmetesen gyönyörű látványtól meghatódva, elakadt a szavam és (újból) kicsordult a könnyem. Boldog voltam, hogy ezt a csodát megélhettem, csak azt nem tudtam magamban eldönteni, hogy végül én hódítottam meg a Vezúvot, vagy a Vezúv hódított meg engem?

Vezúv-kráter

A mélyen tátongó kráter – átmérője 650 méter –, a sziklák peremén nyíló virágokkal és az alacsony növésű tűlevelűekkel, a lábad alatt elterülő Nápoly és a környező városok parányinak látszó épületrengetegei, a panoráma el egészen a Sorrentói-öbölig és Capri szigetéig, a messzeségben kéklő Tirrén-tenger és a borsószem nagyságú hajók…csodálatos látvány! Bevallom, azért valahol mélyen ott szunyókált bennem Marcello d’Orta a nápolyi elemisták dolgozataiból összeállított könyvének címéül (is) választott Én, reméljük, megúszom gondolat… én (is) reméltem, megússzuk, hogy nem éppen akkor mérgelődik fel tüzet okádva a vulkán, amikor a tetőn leszünk!

A tűzhányó veszélyesebb zónája a turisták által nem látogatható, oda csak a vulkanológusok mehetnek, de a levegőben így is érezni lehetett a mélyből felszivárgó kénes szagot. A La Cappanuccia kilátó „plastic free” shop- és pihenőházában, a sikeres hegymászás örömére egy pohár, a tűzhányó teraszain termő szőlőből készült Lacryma Christi del Vesuvio vörösborral koccintottunk – értelemszerűen természetbarát pohárral –, szomjúságunkat narancs- és citromlével oltottuk, Borival apró emléktárgyakat és néhány üveg Lacryma Christit vásároltunk… habár Nápolyban minden bevásárlóközpontban kapható volt ennek a „Vezúv-ízű” bornak a fehér és vörös fajtája is, de az emlék kötelez, így a borokat inkább a vulkántető shopjában vettük meg, persze jóval drágábban…aztán  Szabolcs cipelhette a hátizsákjában egész úton visszafelé.

A Vezúv a repülőből

A göröngyös úton én apró lyukacsos vulkanikus kövecskéket gyűjtöttem, emlékbe és kézzel fogható bizonyítékául annak, hogy valóban ott voltam a Vezúvon! Az ott készített fényképeimet és a kis videókat azóta is gyönyörködve nézegetem, de a legjobban a repülőből, az égi magasságból lefényképezett félelmetes-gyönyörűséges Vezúv-fotómat szeretem.

Pompeji – az ókori romváros

A Vezúv ma is Európa egyik legveszélyeseb aktív vulkánja, neve óhatatlanul összefonódik Pompeji pusztulásával. A Vezúv kitörésekor Kr. u. 79-ben, a városra zúduló kő és vulkáni hamu a menekülni nem tudó lakosságot betemette. Az első falmaradványokra véletlenül bukkantak rá a Sarno folyó szabályozási munkálatai közben, a 16. század végén. 

Az 1748-ban elkezdődött ásatások alkalmával derült ki, hogy a megkövesedett hamuréteg alól az eltemetett város maradványainak hatalmas részét meg lehet menteni, és egyben rekonstruálni lehet a hamu alól kiásott ókori város életét. Idővel, az áldozatok teste körül, a megszilárdult vulkáni hamuban üregek keletkeztek.

Pompeji a romváros bejáratánál 

A Giuseppe Fiorelli által – aki 1845-49 között vezette a pompeji ásatásokat – alkalmazott, akkor az újítás erejével ható tudományos módszert – a feltárás során az üregekbe gipszet öntöttek, majd miután megkötött, lebontották a megkeményedett hamuréteget – ma is használják. Ezzel a módszerrel kirajzolódhatott a katasztrófa pillanatában haldokló emberek testtartása, félelemtől eltorzult arckifejezése: kit hogyan ért el a végzet, gondolkodó pozícióban, ágyban fekve, ölelkezve, szeretkezve, álomba merülve.

Pompeji régészeti parkjában sétálni különleges élmény, izgalmas időutazás. A romváros a világörökség része, Olaszország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja, valóságos zarándokhely, ahova a világ minden tájáról érkeznek a látogatók. Sok a látnivaló: piactéri eszközök, szerszámok, gabona- és víztároló agyagedények, bor, olaj, búza vagy hal tárolására használt amforák, kancsók, tálak, pénzérmék, asztalok, oszlopfők, szekerek, köztéri szobormaradványok…minden gondosan üvegfal mögé rejtve. Még a kínjai közt vergődő, valószínűleg kötelékeiből szabadulni akaró kutya testének lenyomatát is látni lehet.

A pompeji falfreskóknak köszönhetően az ókori kertek kedvenc fáiról-virágairól, a házak körüli növénytermesztésről is kialakulhat némi elképzelésünk, de egy amerikai régész kutatásai révén – a megkövesedett hamu és sárlavina által betemetett gyökerek tanulmányozásával –, sikerült rekonstruálni az ókori kertek valódi növényvilágát. Pompeji kertjeit újraültették gabona- és zöldségfélékkel, van szépen gondozott szőlőskert, láttam termő gránátalmafát, fűszer- és gyógynövényes kertet, és vannak udvarbelsőket díszítő üdén zöldellő fafélék…tehát újból van élet a romos kőfalak között.

Gondolkodó pozícióban... pénzérmék, edények

Maria, a Nápolyban megismert idegenvezetőnk megkedvelt bennünket, és szimpátiából ezt a túrát is vállalta velünk. Bő három órán keresztül kísért, de, ahogyan mondani szokás, csak „kutyafuttában” mutatott és magyarázott, hiszen azt az óriási területet egy délelőtt bejárni lehetetlenség. Minket azonban a kíváncsiság késő délutánig ott tartott a napsütötte, felhevült kővárosban. Egésznapos felderítő séta sem elegendő ahhoz, hogy a hatalmas oszlopokkal ellátott házsorokat, teherhordó állatok és szekerek számára kiépített, nagyméretű kőlapokkal burkolt utakat a mélyszántású szekérnyomokkal, a szobrokkal díszített tereket, udvarbelsőket, konyha- és fűtőberendezéseket, fürdőmedencéket, templom-maradványokat, udvari kerteket bejárja az ember.

A kövezett utak két oldalán lévő járdák között elhelyezett nagy kőtömbök azt a célt szolgálták, hogy esőzés idején ne kelljen vízben taposva átkelni egyik oldalról a másikra. A járdákon kőből kifaragott „állomásokat” is építettek, ahova egy kis pihenőre-itatásra kiköthették a vásárba vitt állatokat, vagy a kutyusokat, hogy amíg gazdájuk „üzleti ügyeit” intézi, el ne kódorogjanak.

A romváros kőrengetegében sétálva, jól láthatók a római kori gazdag és szegény családok közötti különbségek. A díszes oszlopok, a színes-díszes padlómozaikok, az antik római kori világról-életről árulkodó belső falak művészi freskói – a jellegzetes pompeji vörös mellett, a sokat használt, igen drága kék szín –, a nagy víztárolók, az apró mozaik-díszítéses fürdőhelyiségek, a hatalmas kiépített gabonatárolók, a pékség a nagy sütőkemencékkel – Maria szerint a mai pizzasütő kemencék ősei –, a fedett sétányokkal kiépített kertek, mind-mind a gazdagok életminőségéről tanúskodnak.

Fenséges, és egyben megborzongató látvány volt a hatalmas, 12 000 férőhelyes amfiteátrum, a római birodalom első amfiteátruma, az ókori véres gladiátorjátékok színhelye. A múzeum-folyosón felfüggesztett plazma tévéken részleteket lehetett látni – különben a YouTube-on is visszanézhető – David Gilmournak, a Pink Floyd gitárosának 2016-ban megtartott két koncertjéből. Megrázó élmény lehetett élőben hallgatni, amint a színes fényjátékkal megvilágított évezredes amfiteátrum ősi csendjében megszólalt David Gilmour zseniális gitármuzsikája!

Pompeji amfiteátrum

Nem tudom, hogy aznap az óriási páratartalom mennyire emelte meg a hőérzetet, de ezt a napot nehezebben bírtam, mint a Vezúvra vezető félnapos túránkat. A baj az volt, hogy hiába vittünk palackozott vizet magunkkal, néhány perc alatt ihatatlanná vált a felforrósodott víz. Árulni pedig sehol sem árultak vizet vagy üdítőt, így csak a véletlenül felfedezett 25 ókori városi kút valamelyikéből meríthettünk vizet, inni és locsolkodni. Habár a fáradságtól és a kínzó hőségtől egyre lassúbb tempóban haladtunk, de, mondhatni, hősiesen viselkedtünk, és az ott töltött rövid idő ellenére, sok érdekességet láttunk: a fórumot Jupiter templomával, a Nero és Caligula diadalíveket, a közigazgatási hivatalok és a gyűlésterem maradványait, a bazilikát, a tragikus költő házát a bejáratánál egy láncra vert kutyát ábrázoló mozaik Cave canem (óvakodj a kutyától!) felirattal.

Továbbá láttuk Vetutius Placidus thermopóliumát, vagyis azt az ókori „falatozót/ gyorséttermet”, ahol a szegényebbek étkeztek, meleg ételt és italt fogyasztottak.  Megcsodáltuk az újraültetett szőlős-, gyógynövényes- és konyhafűszeres kerteket, Apolló házát a bejáratot díszítő Apolló-szobor másolatával (az eredeti a Nemzeti Régészeti Múzeumban található) a faun házát, és hosszas sorbaállás után az erotikus falfestményeiről (is) híres bordélyházat…csakhogy a legértékesebb eredeti relikviákat a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzik. De még így is, hogy nem minden régészeti emléket lát(hat)tunk eredeti formában, Pompeji életre szóló élmény volt!


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Két hónap alatt több mint 350 elefánt ...
A Madeleine McCann-ügy
Megvezetés

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ