Paolo Matthiae olasz régész az 1970-es években a mai Aleppó határában több, mint négyezer ékírásos táblácskát talált. A napon kiszárított, kézzel óvatosan vésett irományok számos, addig nem ismert népnek és városnak a nevét is magukon hordozták, amelyekről addig a történészek nem is tudtak. Az ún. Ebla táblácskákon ott találjuk az ötezer éves városi múlttal rendelkező Ha-lam város nevét is, amelyet a babiloniak Halabnak (innen az Alep, majd olaszos Aleppó), a görögök és rómaiak Beroea-ként ismertek. A város ódon falai mögötti civilizáció az egyetemes emberi történelem olvasztótégelye volt: megfordultak itt akkádok, asszírok, hettiták, görögök, rómaiak, keresztények és végül az iszlám kultúra hordozói. Persze, nem feledhetjük el a gyarmatosítás történetét és a franciák jelenlétét sem, amelynek nyomait számos XIX. századi eklektikus épület és a szíriaiak által ma is kötelező módon megtanulandó francia nyelv és kultúra is hordozza. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években a város az arab világ egyik legnagyobb városa és Szíria virágzó gazdasági központja lett. Legendás bazárja, ékesen kivilágított citadellája, bárjai és éjszakai élete vetekedett a damaszkuszi és bejrúti hangulattal.
Csak az a néhány, még élő öreg európai tudja, mi zajlik Aleppóban, aki napokon át néhány szelet száraz kenyéren, nyers krumplin vagy nemegyszer, emberi vizeleten élte túl a városi ostromokat. Ez zajlik most Aleppóban, élő adásban.
Az arab tavasz hatására, 2011 nyarán Szíriában is elindult utcai zavargások elsősorban Aleppóban összpontosultak és az ott 2011 októberében kialakult helyzet már nagyon élesen jelezte, a későbbi konfliktus mélységét és súlyosságát. A Bashar al – Assad és kormánya ellen lázadó tömeg ellen hamarosan fellépő kormány-barát csapatok és mindkét oldalt támogató kisebb, nagyobb csoportosulások jelezték egyrészt a szíriai társadalom megosztottságát és egyben a kormányváltás lehetetlenségét is. Az Assad ellen fellépő számos kormányellenes csoportosulás mozgalmát hamar kisajátították az Iszlám Állam terroristái is. A 2012 óta aleppói csataként ismert hadszíntér először két részre, a kormányerők által birtokolt nyugati és a lázadók által kézben tartott keleti régióra szakadt, ám a demarkációs vonal azóta állandóan mozgott – minden méternél civil áldozatokkal, a város történelmi emlékeinek lerombolásával és az egykori kétmilliós város lakosságának elüldözésével. A korunk Sztálingrádjává lett hadszíntér vérszivattyúként darálja immár négy és fél éve úgy a civil lakosságot, mint a katonai erőket, amelyeknek száma és pozíciója egyre átláthatatlanabb viszonyokat tükröz. A játszmába a kormányerők mellett csatlakoztak az orosz csapatok, de a város északi részén ott találjuk a kurd felkelőket is. A városi gerillaháború és légicsapások leginkább a város keleti, ún. lázadók által kézben tartott részét pusztította, lehetetlenné téve mintegy negyedmillió ember életét. Az ott ragadt 250.000 embernek az orosz és kormányerők légicsapásai miatt mára már jóformán sem kórházi ellátásra és alapvető élelem és víz beszerzésére sincs lehetősége. Alig két hónap leforgása alatt, december 12-re a kormányerők teljesen elfoglalták – ahogy ők mondják – visszafoglalták a város keleti részét is, így immár Aleppónak mintegy 90%-a ismét a kormányerők és Assad hatalmába került.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
