A walkür – a Zenei Ősz nagyszabású fináléja
Vissza

A walkür – a Zenei Ősz nagyszabású fináléja

Felgyorsult életünkben nyár és ősz, ősz és tél ad egymásnak gyors találkát, és miközben egyik nap szinte észrevétlenül szalad a másik után, ünnepnapjaink is üstökös sebességével haladnák át életünk ösvényén. Úgy érzem, az idei Zenei Ősz ünnepélyes megnyitója és a záróünnepség között eltelt idő is egy szempillantás alatt ért véget. A két hétig tartó zenés maraton, estéről estére színes programokkal dédelgette a komolyzene kedvelőit, végül nagyszabású fináléval, A walkürrel intett búcsút a fesztiválozó közönségnek.

Gabriel Bebeşelea karmester nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a tavalyi Zenei Ősz zárásaként A Rajna kincsével elindította a Ring zenedrámák koncert-formában való előadását. A nagy „projektről” nem mondott le, a háromfelvonásos zenedráma vezénylését és a koncerttermi változat rendezését is vállalta, hogy az idei Zenei Őszt a tetralógia második remekével, A walkürrel koronázza meg. Megszervezte az új hangszerek és hangszeresek elhozatalát, valamint a népes szólistagárda felkérését. A cselekményt kísérő fényhatások megoldásában az idén is a remek munkát végző Almási Attillával konzultált. A koncertforma leszűkítette a történés színpadi játékát, a környezet megteremtésében viszont szuggesztív erővel hatottak a vihar jelenetet kísérő villanó vények, a ház melegét, a nyiladozó szerelmet sugalló háttérben lobogó tűz, és a fináléban a tűzvarázst imitáló, egész termet körbe árasztó piros fény. A szövevényes cselekmény megértéséért, Roxana Stoenescu, Oana Andreica és Marius Tabacu a teljes német nyelvű szövegkönyvet románra fordította, ami a színpad két oldalán elhelyezett kivetítőkön folyamatosan olvasható volt.

Richard Wagnert (1813–1854) a romantikus német opera reformátoraként tartjuk számon. A színházi világgal korán kapcsolatba került, számára a színpad „szószék”, amelyről filozófiai, világmegváltó gondolataival szólt a hallgatókhoz. A germán mondavilág megszállottjaként operáit is ez a témakör uralja. Szövegeit maga írta, fő elve a szövegmondás volt. Szakítva a hagyományos áriaformákkal, a deklamáló énekbeszédet részesítette előnyben. Operáit zenedrámáknak nevezte, amelyben az összművészet, a szöveg, zene és színpadi cselekmény elválaszthatatlan egysége uralkodik. Megnövelte a „drámai szimfóniákká” duzzasztott zenekari részek szerepét, a zárt operafelvonás helyébe az „átkomponált” operafelvonást alkalmazta, végtelen dallamokkal, vezérmotívumokkal. A zenekari színkészletet új hangszerekkel (pl. Wagner tuba) bővítette ki. Wagner négy zenedrámából álló A Nibelung gyűrűjét egyesek „választóvízként” emlegetik, amely a zene történetét két részre osztaná: ami a tetralógia előtt, és ami utána keletkezett.

Taps és virág - Megaprodukcióval ért véget a Zenei Ősz 

A walkür hősei halandók, istenek és félistenek, walkűrök. Történetükben lépten-nyomon olyan emberi attitűdökre és érzelemvilágra ismerünk, amelyben a cselekmény hajtórugójaként az isteni és emberi hatalom, a szeretet és gyűlölet, a bizalom és féltékenység, a kétely és hit, a bosszúvágy és megbocsátás, a hűség és árulás, az önmarcangolás, félelem, szégyenérzet, kétségbeesés, kiábrándultság és a remény vívja harcát. A zenedrámában zajló érzelmi csaták tolmácsolói elsősorban a főbb szerepeket éneklők: a halandókat képviselő Corby Welch (Siegmund, Wotan fia), Ruxandra Donose (Sieglinde, Siegmund ikertestvére), Alin Anca (Hunding, Sieglinde férje), az isteneket alakító Andrei Yvan (Wotan, a főisten), Veress Orsolya (Fricka, Wotan felesége, a házasság istennője). Felelősségteljes és rendkívül szuggesztív tolmácsolásuk, a művészi megvalósítás csúcsteljesítményeként értékelendő. Illesse dicséret a kisebb szerepekben vagy kórusban éneklő walkűröket, Wotan lányait is – Heike Wessels (Brünnhilde), Oana Trîmbiţaş (Helmwige), Daniela Păcurar (Gerhilde), Covacinschi Yolanda (Ortlinde), Melinde Duffner (Waltraute), Valentina Puşcaş (Siegrune), Antonia Cosmina Stancu (Rossweisse), Laura Essig (Schwertleite), Andreea Iftimescu (Grimgerde) – a tökéletesség igényével megszólaltatott tolmácsolásért. A zenekar, az első felvonás elején jól adagolt feszültségekkel, szuggesztív effektusokkal varázsolta élethűvé a természet viharát. A második felvonás zenekari prelúdiuma az egész tetralógiában érvényesülő szimfonikus fejlesztés mintapéldája, zenéje előrevetíti a hősök érzelmi viharát. A harmadik felvonást felvezető, különálló részként is előadható előjátékban és a walkür-jelenetben a walkürök témája, a walkürök lovaglásának és Hojotoho-kiáltásának motívumai, a zenekar hősies, magasztos kidolgozásában teljesedtek ki. Wagner gigászi méreteket öltött alkotásában, Gabriel Bebeşelea muzikálisan, lényegretörően, precízen és kiváló meggyőző erővel hozta felszínre a színekben sziporkázó, szimfonikus méreteket öltő zenekari prelúdiumot, és az egész mű „lelkének” hangulathullámzásait.

Megaprodukcióval ért véget az 52. Zenei Ősz. A walkür hatalmas művészi összefogás eredményeként ragyogta be a fesztivál fináléját. Az óriási zenekari apparátus, a csodálatosan éneklő külföldi és hazai szólisták, az egész zenedrámát nagy erőbedobással rendező és vezénylő Gabriel Bebeşelea, és a kisegítő műszakiak harmonikus egymásra figyelésének köszönhetően, A walkür európai színpadokhoz méltó produkció, felejthetetlen élménnyel gazdagította a kolozsvári zenehallgatókat.

(Borítókép: Karmester és zenekar – a zenedrámát rendező és vezénylő Gabriel Bebeşelea a koncert végén. Fotók: Filharmónia/Facebook)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Meghalt Grendel Lajos író
"Kapzsisági illetéket" vet ki ...
Johannis bejelentette, hogy ezentúl ő ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • „Minél több házból esténként világosság ...
  • Életműdíj, gumicukorból
  • Centenárium más szemszögből
  • Búcsú doktor Lőwy Károlytól
  • A lélekről beszélgettünk...