A Szovjetunió 25 éve szűnt meg
Vissza

A Szovjetunió 25 éve szűnt meg

Huszonöt éve, 1991. december 21-én jelentették be Almatiban a Szovjetunió megszűnését. A szocialista blokk vezető államának széthullásával végleg lezárult a hidegháború korszaka, s négy nappal később az első és utolsó szovjet elnök, Mihail Gorbacsov is búcsút intett posztjának.

A Szovjetunió 1922. december 30-án jött létre. Végleges berendezkedése változások hosszú sora és többszöri átszervezés nyomán 1961-re alakult ki: 15 szövetséges köztársaságból (Oroszországi Föderáció, Ukrajna, Fehéroroszország, Grúzia, Azerbajdzsán, Örményország, Kazahsztán, Kirgízia, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Észtország, Lettország, Litvánia, Moldova), 20 autonóm köztársaságból, 7 autonóm területből és 10 nemzetiségi körzetből állt. A Szovjetunió a második világháborúból a két szuperhatalom egyikeként került ki, egyedüli vetélytársának hosszú évtizedekig az Egyesült Államok számított.

Az 1980-as évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a szocializmusnak hirdetett társadalmi formáció válságba került, a politikai és gazdasági viszonyok alapvető átalakítása nélkül bukásra van ítélve. A Leonyid Brezsnyev 18 éves uralma, a "pangás" időszaka után 1982-ben hatalomra került Jurij Andropov a kiutat négy pontban foglalta össze: a politikai és gazdasági irányítás demokratizálása, a nyugattal szembeni technikai, technológiai lemaradás csökkentése, alapvető reformok a gazdasági szektorban és a párt tekintélyének helyreállítása. Ennél többre nem maradt ideje, mert két év múlva meghalt, s egy évig a gerontokrácia egy újabb képviselője, Konsztantyin Csernyenko állt a Szovjetunió élén.

1985-ben aztán a szovjet viszonyok között feltűnően fiatal és módfelett agilis, 54 éves Mihail Gorbacsov lett a párt főtitkára, aki azonnal nekifogott a recsegő-ropogó rendszer megreformálásának. A hangzatos jelszavakat - "peresztrojka" (átalakítás), "glasznoszty" (nyíltság), "uszkorenyije" (gyorsítás) - azonban soha nem sikerült a gyakorlatba átültetni, jellemző módon elvi kidolgozásuk is három évig tartott. Az egyre reménytelenebb helyzet láttán Gorbacsov 1989-ben "elengedte" a szocialista tömb államait, majd 1990 márciusában elfogadtatta a kommunista párt hatalmi monopóliumának megszűnését, papíron megnyílt az út a többpártrendszer és a pluralizmus előtt.

Mihail Gorbacsov soha nem ért a peresztrojka végére ... (háttérben Vladimir Putyin)

A szocialista blokk országaiban elindult rendszerváltozás és a belső nyomás enyhülése azonban új életre keltette a nacionalizmusokat, felforrósította a befagyott konfliktusokat. 1989-től a tagköztársaságokban sorra születtek a szuverenitási nyilatkozatok, amelyek előbb csak a nagyobb politikai-gazdasági önállóság igényét, majd - először a három balti államban - a függetlenséget is deklarálták. Gorbacsov megkísérelte egy új szövetségi megállapodás elérését, amelyet 1991. március 17-én népszavazás szentesített.

A szerződés aláírása előtt egy nappal, 1991. augusztus 19-én a konzervatív erők puccsot kíséreltek meg, ennek bukása után gyökeresen megváltozott a politikai helyzet. Gorbacsov még visszatérhetett a hatalomba, de többé már nem irányította az eseményeket. A tagköztársaságok sorra nyilvánították ki elszakadásukat, s hiába fogadott el szeptember elején a szovjet szuperparlament tervezetet a Szuverén Államok Szövetsége létrehozásáról (immár a szovjet jelző nélkül), ezt megtorpedózta a Szovjetunió lakosságának, gazdaságának és katonai erejének túlnyomó többségét képviselő három szláv állam.

1991. december 8-án Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország vezetői közleményben tudatták a világgal, hogy "a Szovjetunió mint a nemzetközi jog alanya és mint geopolitikai realitás többé nem létezik", egyben háromoldalú egyezményt írtak alá a Független Államok Közösségének (FÁK) megalakulásáról, amelyhez bármely volt tagköztársaság csatlakozhatott. A lavina maga alá temette a Szovjetuniót: december 21-én Almatiban a baltiak és Grúzia kivételével valamennyi volt szovjet köztársaság csatlakozott a minszki kezdeményezéshez, és aláírta a Független Államok Közösségének megalakításáról szóló dokumentumokat.

Az utolsó felvonásra 1991. december 25-én, este hét óra egy perckor került sor, amikor Gorbacsov tévébeszédben jelentette be: "A kialakult helyzet és a Független Köztársaságok Közösségének megalakulása miatt lemondok a szövetségi elnöki posztról. E lépésemet elvi okokból teszem." A távozó államfő két órával korábban közölte George Bush amerikai elnökkel: lemondása után az atomfegyverek bevetésének jogát és az ehhez szükséges kódokat Borisz Jelcin oroszországi elnöknek adja át.

Gorbacsov a szovjet polgárokhoz intézett beszédében hangsúlyozta: szerinte az új államalakulattal kapcsolatban ki kellett volna kérni a nép véleményét. Ezzel együtt azt ígérte: mindent megtesz, hogy az Almatiban elfogadott egyezmények meghozzák a valódi egyetértést a társadalomban, és megkönnyítsék a válságból kivezető utat és a reformokat. Végigtekintve a hatalom csúcsán eltöltött csaknem hét évén hangsúlyozta: már főtitkárrá választásakor tisztában volt azzal, hogy nagy bajban van az ország, a társadalom fuldoklott a parancsuralmi rendszerben. A részleges reformkísérletek kudarcot vallottak, az ország elvesztette a távlatot, nyilvánvaló lett: gyökeres változások kellenek. "Meggyőződésem, hogy történelmileg helyes az 1985-ben elindított demokratikus reformfolyamat" - mondta. "A társadalom szabaddá vált, politikailag és lelkileg is felszabadult, kitört az iga alól. Meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb közös erőfeszítéseink meghozzák gyümölcsüket, népeink virágzó, demokratikus társadalomban élnek majd. Mindannyiuknak a legjobbakat kívánom" - ezekkel a szavakkal ért véget a Szovjetunió hét évtizedes története. Húsz perccel később a Kremlben levonták a Szovjetunió vörös zászlaját, helyébe az orosz trikolort húzták fel.


EZ ÉRDEKELHETI
KÜLPOL ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Romániában tavaly több menedékkérelmet ...
Európai és kínai együttműködéssel ...
Izgalmas előadások és művészeti ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Nehéz lesz orvosként dolgozni műszaki ...
  • Látszólag
  • Egyetemi házasság
  • Nem hiába
  • Killyéni-emlékverseny: nagy harc ...