A plágiumról még egyszer – és nem utoljára
Vissza

A plágiumról még egyszer – és nem utoljára

Lassan már jelentős könyvészete lesz a történetnek, annyira szerteágazó és magát kitartóan újratermelő. Azok közül, akik az épp zajló Bode-botrányt figyelik, vajon hányan (főleg a fiatalabbak, mondjuk doktorira készülő egyetemi hallgatók) emlékeznek a Ponta-sorozatra, vagy a DNA volt vezetőjének botorul, de mégis hatékonyan véghezvitt mosdatásához? Mert mégis, hogyan venné ki magát, hogy a nagyra hízott korrupt elemeket kipécéző intézmény első embere maga is lenyúlt holmi szellemi termékeket saját szakmai előmenetele érdekében?

Jelenleg azért érdekes a belügyminiszter másolásgyanús dolgozata, mert aránylag rövid időn belül ez már a harmadik (más számítások szerint negyedik) ilyen „lebukás” egyetlen kormányon belül. El is tudom képzelni, milyen presztízse lesz a kabinetnek, amint bejelenti, hogy frissiben megvitatta és megszavazta az oktatási törvény módosításait. A napokban a kormányfő kétes ihletettségű doktorijának ügyében érkezett megnyugtató válasz: az illetékes törvényszék formai okokra hivatkozva döntött úgy, hogy a téma nem bolygattatik tovább. Kiderült ugyanis, hogy a szaktárca, vagyis a tanügyminisztérium határidőn túl továbbított egy, a vizsgálat következő szakaszára vonatkozó iratot. Gondoljunk csak bele kicsit: saját munkahelyi főnökömre rossz fényt vető kutakodást kell nekem, a csapattagnak igényelni-javasolni, hát nem hálátlan ez a minisztériumi munkakör?

De hogy a Bode-dossziét továbblapozzuk, nem lehet eltekinteni némely közelmúltbeli következménytől. Miután a kolozsvári tudományegyetem erre hivatott testülete másodjára figyelmesebben szemügyre vette a munkát, és kiderült, hogy a textusnak majdnem egyötöde koppintott szöveg, Lucian Bode törvényszéken próbálta elérni azt, hogy a grémium ne folytassa ténykedését. A zilahi bíróság, ahova beadványát iktatta, meg úgy gondolta, a fellebbezés nem helytálló. A dolgozatot irányító oktató erre kijelenti – persze a történtektől teljesen függetlenül és bokrosodó teendőire hivatkozva –, hogy két évre önfelfüggeszti magát mindennemű doktori dolgozat irányításából. A kiadó pedig, amely ezt a munkát publikálta, visszavonja a kötetet a piacról. S hogy a történet még sztorisabb legyen, Bode miniszter úr végül megtámadja a zilahi bíróság döntését is.

Kronologikusan jóval a mostani fejlemények elé vezet vissza (egyben a jelenséget tágabb kontextusba helyezi) egy epizód, melynek kvázi fül- és szemtanúja voltam; úgy két évtizede egy posztgraduális továbbképzésen jött egyik csoporttársamhoz az éppen felfele ívelő politikuscsemete azzal az ajánlattal, hogy megfizeti neki a két éves periódust záró dolgozatot, mert neki nincs ideje erre, hiszen szűkebb pátriájában kell karriert építenie, a terepmunkának pedig ilyenkor nincsen párja… 

Két és fél konklúzió kívánkozik ide a cikk fináléjába: fokozatosan, de egyre biztosabban sikerül a doktori cím és disszertáció rangjának-értékének súlytalanná tétele, miközben a kormány renoméját is újabb foltok érik. A fél következmény pedig a doktorik eredetvadászatának divatjával kapcsolatos: nem szándékolt, de belátható konzekvenciaként kikerülnek a fókuszból a „szimpla” licencdolgozatok, a mesteri fokozatot lezáró munkák, vagy miért ne… a furcsa körülmények között elnyert érettségi diplomák. A szellemi tolvajlás, mint a talpraesettség, a „deszkurköréc” alkat egyik jellemző velejárója így maradhat megtűrt, és túlélő, időnként profittal kecsegtető tevékenységforma. 


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Iktatta jelöltségét Kelemen Hunor egy ...
Új légitársasággal Kolozsvárról ...
Több mint húsz hektáron égett le egy ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ