A múzsák evangéliuma

A múzsák evangéliuma
Az események manapság nehéz helyzetbe hozzák a tollforgató embert. Éppen arról a botrányról készültem írni, amelyet néhány gyűlölködő legionárius okozott vasárnap este az operában, amikor megérkeztek az első hírek Las Vegasból és egyszeriben minden más értelmet kapott, sokkal súlyosabbat, tragikusabbat, hiszen egy otromba bunkó módra félbeszakított művészeti előadás ténye így eltörpül és irrelevánssá válik.

Mindaddig, amíg az ember rá nem jön, hogy ezek a dolgok – és még néhány a hétvége eseményei közül – mind egy tőről fakadnak: a gyűlölködéssé izzított dogmák, a tudatlanság , a közöny és a súlyos kognitív disszonanciák közös tövéről, mellyel társadalmunk botrányostul – vérfürdőstül valahogy elvan, miközben mit sem tud kezdeni súlyos gondolati és értékválságával.

Las Vegasban a tragédia számomra nem ott kezdődik, hogy egy őrült gépfegyverrel percekig szórta a golyót a huszonkétezres tömegbe, hanem ott, hogy ez az őrült gépfegyverhez, mi több, kisebb arzenálhoz jutott. És ettől kezdve cselekedetének okai majdhogynem mellékesek, mert ez a tény – és most kellemetlen dolgot fogok leírni, de meg kell tennem – egy társadalom vállára helyezi a felelősséget.

Amerika és az amerikai ember különösebb erőfeszítés nélkül talál magának okot és magyarázatot lőfegyverimádatára: a kulturális beágyazottságtól az Alkotmány második módosító cikkelyén keresztül elodáig, hogy a lakossági fegyverbirtoklás megakadályozhatja az országban a zsarnokságot. Egyik érv sem védhető igazából.

A kulturális beágyazottság nem védhető akkor, ha annak eredményeképpen emberek tízezrei halnak meg minden évben. Azt mondják, hogy ha nem gyilkolnának lőfegyverrel, akkor megtennék másképpen. Ez ellen három kifogásom van: először is, semmi más eszközzel nem lehet ilyen hatékonysággal ölni. Másodszor, a híres harcművész – színész, Bruce Lee is azért gyűlölte a lőfegyvereket, mert azok ellen nemigen lehet védekezni, akire a gyilkos fegyvert fog, annak nincs esélye. Harmadsorban pedig a napokban került a kezembe egy statisztika: amikor egy hasonló mészárlás után Ausztráliában betiltották az automata fegyvereket, 59 százalékkal csökkent a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok aránya, és 65 százalékkal az ugyancsak lőfegyveres öngyilkosságoké, anélkül – és ez fontos – hogy a másképpen elkövetett gyilkosságok, öngyilkosságok ezzel egyidőben szaporodtak volna.

Az Alkotmány fegyverhasználatra vonatkozó cikkelye azt mondja ki, hogy az ország védelméhez egy jól szervezett milícia szükséges, ezért az emberek fegyverviselési joga nem korlátozható. Egyszerű,  józan paraszti ésszel is megérthető, hogy ennek a cikkelynek a célja az ország védelme, amit az okmány megszövegezésekor valóban lakossági „amatőr” milíciák láttak el. Semmiképpen sem lehetett célja a cikkely szerzőinek, hogy minden őrült tűzfegyverhez juthasson! És van itt egy súlyosabb gond, az, hogy az érvelés nem következetesíthető, mert ha azt úgy értjük, ahogy a fegyverimádók szokták érteni, akkor bizony bármilyen fegyverhez, a nukleárisokhoz is szabad lakossági hozzáférést kellene biztosítani. Ha ezt nem teszik, és józan ész hiányában legalább az életösztönük arra készteti őket, hogy valahol mégiscsak húzzák meg a határt, akkor semmilyen elvi akadálya nincs annak, hogy a határt – az ilyen és hasonló vérengzések elkerülése érdekében – valamivel lejjebb húzzák meg és legalább az automata és félautomata, katonai típusú fegyverzet ne kerülhessen a civil lakosság kezébe!

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!