A kommentárok rendre szajkózhatják, hogy az elkeseredés, meg a kapkodás, Putyinék következetesen levezénylik a kottát, még ha kicsit falsul hangzik is a kanyarokban a melódia. Ezzel a lépéssel ugyanis üzennek a kiszakított területek populációjának, főleg az oroszoknak, meg a rezsimbarát adminisztrációnak, hogy minden rendben, a Kreml nem hagyja cserben partnereit. Szintén üzenet a részleges mozgósítástól megbolydult saját társadalmának, és persze a nemzetközi porondra is szánnak ebből a gesztusból.
Csakhogy a grúz és egyéb még nyitott határokon nem fognak a sorok enyhülni a vélhetően elsöprő eredményt hozó referendumokon. Történész hívta fel a figyelmet arra, hogy a nagy honvédő háború akkoriban milyen hatalmas veszteség volt valójában, hogy az irdatlan léptékű emberáldozat mekkora demográfiai egyensúlyvesztéssel járt Oroszországban: évtizedekig masszív férfihiánnyal kellett számolniuk. A statisztikák egyébként az utóbbi években a népességfogyás jelenségét igazolták vissza, és amióta az Ukrajna elleni agresszió zajlik újabb hullám, visszafogott becslések szerint mintegy félmilliós embertömeg hagyta el az országot. A részleges mozgósítás láthatóan jelentős tömegeket lendített át a határon. Putyin tehát demográfiai szempontból egyértelműen csatát vesztett, de az is lehet, hogy úgy kalkulál, akik leléptek a döntés hírére, legalább nem fognak ellene fordulni a rendszerellenes tüntetéseken. Meg hogy még így is akad elég jakut, csecsen, ingus, burját és egyéb nemzetiség, ahol a férfiak választhatnak a nyomor és a havi 3 ezer dollárnak megfelelő zsold között…
Az, hogy Moszkva a krimi példára klappoló módszerrel igyekszik legitimálni a területi terjeszkedést, legalább két szempontból kellene, hogy elgondolkodtassa az ellentábor stratégáit: a recept ragadós lehet más országok irredenta indulatainak, és hogy az orosz (katona)politikai diskurzus merevsége továbbra is fő akadálya annak, hogy a konfliktus megoldásának különben is enyhe esélyeit bármilyen fokozatosan is, de érvényre lehessen juttatni.
