A „harag” oka igen könnyen érthető: hiányzik a hírből az a korántsem elhanyagolható apróság, hogy mindeközben mekkorák a bérek Romániában, és mekkorák az Európai Unió más országaiban. Korántsem mindegy ugyanis, hogy egy hazai átlagbérből hány litert veszünk ebből a legolcsóbb üzemanyagból, s hány litert tud venni a náluk kapható jóval drágább üzemanyagból egy nyugat-európai polgár. Minden bizonnyal többet. Akkor pedig miről beszélünk? – jön a logikus és esetekben felháborodott kérdés, amiről nekem megint a viccbeli brit tudósok jutnak eszembe, akik sok olyan okos dolgot vagy összefüggést felfedeztek, ami egyébként nem használható semmire. Látszólag ilyen semmitmondó hír hát ez a „nálunk a legolcsóbb az üzemanyag” című, bár mint puszta tény, abszolút megállja a helyét: mondjuk 100 euróból az EU összes országát tekintve Romániában vásárolható a legtöbb liternyi.
De azért mégis van hírértéke: hasznos információ például annak, aki Romániából autóval indul valamely szomszédos EU-országba, mert tudja, hogy a határátlépés előtt érdemes színültig tölteni a tankot, s nem fordítva. Vagy, ha ciszternás kocsid van, a hír jó tipp arra nézve, hogy egy teli, Romániából induló tartálykocsival milyen országot kell megcélozni ahhoz, hogy ott másfélszeres áron eladd, s aztán nyugdíjas éveidet majd a Bahamákon tölthesd.
Komolyra fordítva a szót, nem tudom, hogy létezik-e olyan statisztika (és ez talán a felmérések esetében is így van), amely az abszolút igazságot tudja elénk tárni. Példának okáért, megtaláltam azt a statisztikai kimutatást, amely azt taglalja, hogy az Európai Unió államaiban a minimálbérből, az illető ország árszintjét is figyelembe véve, mennyi egységnyi terméket tudnak megvásárolni a polgárai. Nos, látszólag ez lenne a tuti adatsor, hiszen a minimálbér vásárlóereje alapján rangsorolja az országokat. Csakhogy van egy bökkenő: a bruttó átlagbéreket veszi figyelembe, így aztán, miután a különböző országokban más-más az adózás mértéke, ez sem mutat teljesen reális képet. Hiszen Romániában például a bruttó átlagbér majdnem fele adók és járulékok formájában aztán kicsúszik a munkavállaló kezei közül, hét tagországban pedig ráadásul nem is létezik a minimálbér intézménye…
Statisztika ide, statisztika oda: minden viszonylagos tehát, de mindenben van egy sziporkányi igazság. Például egy 40-es cipő nekem kicsi, de másnak lehet nagy, mint ahogyan az általam most papírra írt 9-est is 6-osnak látja a velem szemben ülő személy. És ha az asztalom túloldalán hárman ülnek, akkor el kell hinnem nekik, hogy én 6-ost írtam, elvégre hárman is azt állítják, miközben én egyedül vagyok a véleményemmel. Mindaddig, amíg brit tudósok ennek az ellenkezőjét meg nem állapítják…
