„Neve élni fog, míg nemzetünk létezik; és míg neve élni fog, áldani fogják emlékét”

In memoriam gróf Mikó Imre (2. rész)

„Neve élni fog, míg nemzetünk létezik; és míg neve élni fog, áldani fogják emlékét”
A Mikó-féle könyvadomány jelenleg is a Bethlen Könyvtár gerincét, legértékesebb részét képezi, ugyanis e köré fejlődött ki újra a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedeiben a jelenlegi értékes dokumentációs állomány. Nem ez a helyzet viszont a muzeális gyűjtemények esetében. Az államosítást követően a történelmi részt, az éremtárral egyetemben, a szomszédos Bethlen kastélyba költöztették, ahol történeti múzeumot létesített az akkori hatóság.

A későbbiek során a lényeges részt – úgymond jobb, biztonságosabb megőrzés végett – Gyulafehérvár gyűjteményeibe vándoroltatták, jelenleg is ott található. Míg a Bethlen Könyvtár 2005-ben a restituciós törvény alapján mondhatni egyik napról a másikra ment át állami tulajdonból az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába, addig a Természettudományi Múzeumnak, valamint a Történeti Múzeumnak ugyancsak 2005-beli visszaigénylése határozott elutasításra talált az enyedi Polgármesteri Hivatal részéről, amely több mint félévszázada birtokolja e két fontos kollégiumi gyűjteményt. A helyzet nem változott napjainkig, úgy tűnik, lekerült a napirendről s ott is maradt! Különben is, a történelmi állomány, a Bethlen kastély évek óta tartó, hosszadalmas, akadozó felújítása miatt, jelenleg is jókora lakat alatt szunnyadozik. Szépek, csodálatosak a felújított kollégiumi falak, de még inkább azzá válnának, amennyiben a fenti gazdag magyar történelmi anyaggal is gazdagodnának, s lennének ezáltal igazán méltók egykori dicsőséges múltjukhoz és azon személyiségek emlékéhez, akik mindezt létrehozták, gyarapították, igazgatták és gondozták a történelem folyamán. E fejezetről viszont nem esett szó a kétnapos ünnepségen fölszólalók részéről. Legalábbis nyilvánosan! Egyébként a Természettudományi Múzeumnak idén betöltött 220 éves múltja is ismételten e gyűjtemények pillanatnyi helyzetének a felidézésére kötelez.    Az 1848–49-es események után a nagyenyedi református teológia Kolozsváron folytatta áldásos tevékenységét, honnan 1862-ben költözött ismételten Nagyenyedre. A hazatérés ünnepi eseményére azon év november 8-án került sor a Bethlen Kollégium dísztermében, mely alkalommal három új tanár, éspedig Gyarmathi Sámuel a jogi, Garda József a hittani, P. Szathmáry Károly pedig a történelem tanszékre kapott kinevezést az Egyházkerület részéről. A kollégiumi elöljáróság, a tanári kar és a nemes ifjúság előtt elhangzott előadásában, amelynek eredeti autográf kézirata jelenleg is a Bethlen Könyvtár egyik igen fontos értékét képezi, gróf Mikó Imre részleteiben taglalta az intézet fejlődéstörténetét, addigi fényes, illetve szomorú korszakait, mely beszédnek, igen terjedelmes volta miatt, ez alkalommal csupán befejező részét ragadom ki:

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!