„Kár pálinkának prédálni a szilvát, ha lekvárt lehet főzni belőle"

Európa legtevékenyebb főzőtábora már külföldi befektetőket vonz

„Kár pálinkának prédálni a szilvát, ha lekvárt lehet főzni belőle"
Amikor Pozsonyi Márta, a tordai Slow Food Egyesület elnöke - karöltve a kolozsvári Studcooppal - elhatározta, hogy keresztes hadjáratot indít a gyorsétkezési szokások visszaszorítása érdekében, szélesen megmosolyogták, a női gasztro-Don Quijote szerepét osztva ki rá.

Az elnökasszony kitartása szinte mitikus köntöst öltött, hiszen amikor a zsíroskenyér, vajaskenyér és málnaszörp jelent meg békés harci eszközök tárában, a gyorsétkezést ipari szinten népszerűsítő cégek szinte lefagytak, hisz ilyen konkurenciára nem gondoltak.

Hét év telt el a keresztes háború megindítása óta, és Pozsonyi Márta elmondhatja, hogy Európa szinten ismertté vált, multinacionális cégek keresik kegyeit és minisztériumok ajánlják fel neki, hogy a sütés-főzés kollektív élményként való tálalásában partnerek legyenek.

Aki meg akar győződni arról, hogy tényleg megdöngette a kapukat a Slow Food Torda Egyesület, annak elég néhány órát tölteni az általuk szervezett várfalvi főzőtáborban, ahol mindent, amit megesznek, a gyerekek maguk készítik el.

– A szilvát gyűjtjük éppen, gombóc lesz belőle délire. A fiúk kicsit lógósak, de gyűl a szilva, mi lányok komolyabban vesszük. Közben a többiek a krumplit főzik és várják a fiúkat, hogy pucolják ők is, mert azért elég lusták... – mondja Timi, a tábor tizenöt éves sajtóreferense.

– Nem igaz, hogy a lányok jobban hajtják magukat. Karolát megkérdeztem mit tud főzni, azt mondta, hogy tükörtojást süt a szüleinek... Az nem olyan nagy dolog, habár Karola még csak negyedikes... Én már tudok szilvásgombócot készíteni a szüleimnek. Igaz nincsenek oda érte, de örvendenek, hogy főzök én is már otthon – mondja Zsolt, akinek a köténye térdig ér.

– Más az, ha egy egész hétig önellátó a gyerek, maga szedi, főzi, süti, ízleli és eszi a saját főztjét – mondja Pozsonyi Márta. – A rácsodálkozás a főzést előkészítő munkálatokra, időtartamokra szemmel látható. Annyira beleélik magukat a gyerekek a főzésbe, hogy már egész kis elméleteket állítanak fel a konyhaművészetek terén. Ajánlottak például barackos gombócot, burgonyás szilvát, meg mindenféle „újítást”.

– Nem iszunk színes üdítőket, hanem magunk csináljuk a limonádénkat. Hideg víz, citromszeletek, menta beáztatva... Lehet inni töméntelen mennyiségben és még jó is. A beáztatott menta sajátos ízt ad, mintha pótolná a színes üdítők buborékos adalékait. S ha már italról van szó, megjegyzem, hogy a szilvát normálisabb dolgokra is lehet használni, mint a kifőzés, ahol elveszti a zamatát. Kár pálinkának prédálni a szilvát, ha lekvárt lehet főzni belőle...