Elballagtak a szamosújvári Kemény-líceum végzősei
A székesegyházból ballagott el a 2016-ban átadott magyar iskola első olyan középiskolás generációja, amely líceumi évei mindegyikét magyar iskolai környezetben töltötte. És nemcsak töltötte, hanem alakította, élettel és ötlettel telítette, jó magasra téve a mércét a következő generációknak. A Kemény Zsigmond Elméleti Líceum különleges évfolyama búcsúzott, akikre mindig emlékezni fogunk.
Az iskolában megtartott osztályfőnöki óra után a végzősök átvonultak az udvaron álló hídon, ami az iskola egyik szimbóluma. Szerepel a logón és a tanintézet hitvallásában is: „Iskolánk a híd szerepét vállalja, átmenti a régióból érkező sokszínűséget, értékes egésszé formálja azt, és felelősségteljes, kreatívan gondolkodó, nemzeti öntudattal rendelkező egyéneket nevel, akik a kapott értékrendszer mentén megtalálják helyüket globalizálódó társadalmunkban.” Minden ballagás a hídon való átvonulással kezdődik, a diákok így hagyják el szimbolikusan az iskolát, és mentik át maguknak az iskolától kapott értékeket.
A főtéri örmény székesegyház is ünneplőbe öltözött a nagy napra. Az érkezők (minden diáknak két hozzátartozója), meghívottak és a tanári kar, a járványügyi előírásokat betartva foglalta el előre kijelölt helyét. A diákok orgonaszóra léptek be egyenként, és foglalták el helyeiket. A széki és mezőségi ruhába öltözött fiatalok és a tanárok is iskolalogós maszkot viseltek. Az eseményt 200-an követték élőben az iskola Facebook-oldalán, illetve estig 8 ezren tekintették meg.
A házigazda, Küsmödi Attila plébános vezette le az ökumenikus istentiszteletet, amelyben Vajda Dániel református és Kovács Árpád adventista lelkipásztorok is részt vállaltak. Vajda Dániel a „Te tettél azzá, Uram, azzá, aki vagyok” ige alapján intézte beszédét a ballagókhoz. „Bár néha úgy tűnik, kevesek vagyunk az előttünk álló feladathoz, utólag mégis kiderül, hogy bátorsággal és kitartással sikerül megbirkózni a nehézséggel és elnyerni a királyságot” – fogalmazott. Ugyanakkor, a saját boldogulás és életcél kitűzése mellett arra bíztatta a ballagókat, hogy mindig vállalják fel magyarságukat és szolgálják közösségük ügyét. Kovács Árpád imádkozott a diákokért, illetve az értük dolgozó szülőkre, oktatókra is áldást kért.
A széki ruhába öltözött fiatalok is iskolalogós maszkot viseltek
Timsa Ildikó, a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum igazgatója, köszöntötte a résztvevőket és köszönetet mondott mindazoknak, akiknek összefogásából sikerült megszervezni a ballagást. Megköszönte a Téka Alapítvány anyagi támogatását és a színvonalas oktatás érdekében végzett munkáját. Gratulált a végzős diákoknak, akik bár március óta online kapcsolatban álltak tanáraikkal, nagyon szép érettségi eredményeket értek el. Kemény generáció, különleges küldetéssel – hangzott el többször is a ceremónia során.
A XI. osztályosok nevében Zsekán Tímea búcsúzott. „Másként, de itt lehetünk, és ünneplőbe borult szívvel köszönthetünk titeket” – mondta. Ő is kiemelte azt, hogy e különleges generációt tartotta a sors érdemesnek, elég érettnek és felelősnek arra, hogy hősökké váljanak. „Példaképpé váltatok, akaratotok ellenére, hisz bizonyítottátok, hogy a nehézségek legyőzhetők” – mutatott rá. Nagy Antónia, XI. osztályos diák Szabolcsi Erzsébet Forrás legyél című versével búcsúzott diáktársaitól.
A XII. osztályosok a Margaret Island zenekar Libikóka című dalával kezdték búcsúműsoruk. Kiss Csenge a XII. A osztály nevében kiemelte, hogy mennyire meghatározta az évfolyamot az, hogy ők voltak az elsők, akik a magyar középiskolában kezdtek, mert sehol máshol nem formálták volna őket ilyenné. A sok közös élmény, lehetőség és az osztályfőnökük, Székely Melinda közösségépítő tevékenysége meghatározta ittlétüket, alakította személyiségüket. A tanárok embersége, az oktatás minőségén túl is meghatározta személyiségüket. Megköszönte a Téka Alapítványnak, hogy felépülhetett az iskola, és Balázs-Bécsi Attilának, aki bízott a szamosújvári magyarokban. Hangsúlyozta: a Kemény-líceumban végzett diákok megtanulták, hogy magyarnak lenni itt nem hátrány, hanem lehetőség.
A XII. B osztály nevében Tamás Beáta búcsúzott. Ő felidézte a sok tervet, ahogyan szerették volna emlékezetessé tenni az utolsó évet, megszervezni az első szalagavatót, aztán végül az élet valóban feledhetetlenné tette azt. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a ballagást lehetővé tették, akik a líceumi éveiket meghatározták és kiemelte, hogy mennyire fontos volt számukra, hogy az utolsó négy hónapban sem maradtak magukra. Külön köszönet illette az osztályfőnököt, Schuller Hajnalt, a csapatépítésekért, az osztályfőnöki törődésért, illetve az osztály tagjait is, akik társaik személyiségfejlődéséért is felelősek voltak. „Mi sosem voltunk tökéletesek, de amikor elválasztott bennünket a helyzet, akkor döbbentünk rá a közösség fontosságára” – búcsúzott a diáklány, felszólítva a jelenlevőket arra, hogy mindenki maga felelős a változásért.
Az Ördöngös zenekar két jelenleg ballagó tagja, Szabó Boglárka és Miklósi Hunor Szilágyi Erzsébet balladáját énekelte, majd a József Attila Félidő 0-0 című versét Nagy Dorottya, Gál Laura és Kovács Miklós szavalta el.
A diáktanács számos rendezvényt megálmodott, és megvalósított az elmúlt négy évben. Szilágyi Lóránt leköszönő elnök beszéde megerősített mindenkit abban, amit 4 éve vallanak az iskola oktatói, hogy a pedagógus a katedrán túl a diák partnere, s hogy a tananyagon kívül a közös programok maradandó emlékekké válnak, és nagyon sok képességet fejlesztenek.
A ballagók két hozzátartozója lehetett jelen az ünnepi eseményen
Miklósi Hunor az iskola egyik különleges tehetsége. A szerény diák nemcsak az Ördöngös zenekar prímása, hanem számos rangos lapban megjelent vers szerzője, és a egyik 10-es matek érettségi dolgozat „írója” is. A ballagási ünnepségen saját versét olvasta fel.
Székely Melinda, a XII. A osztályfőnöke búcsúbeszédében felidézte közös történetük kezdetét: 2016 szeptemberét, amikor megnyitotta kapuit az iskola. Iskolája a szamosújvári magyaroknak, a mezőségi magyaroknak és iskolája a magyarok megmaradásának. E helyzet új lehetőségeket és új kihívásokat hozott magával. Osztályfőnökként olyan értékek mentén nevelte őket, amelyek birtokában bárhol boldogulnak. Problémamegoldás, a munka szeretete, és a méltósággal végzett munka, az önbizalom és a bátorság mind-mind olyan készségek és tulajdonságok, amelyek értékes emberré tesznek. Dsidát idézte: „szép a világ s a mi diákjaink még szebbé tehetik ezt”. „Négy éve indult a csapat, a szülők bizalmával, a diákok és pedagógusok lelkesedével. S íme, itt a csapat, aki bizonyított, akinek az osztályátlaga 9,50. A 29 diák közül 17-en értek el 9,50 feletti évvégi tanulmányi átlagot, a legalacsonyabb média is 8,75-ös. Az osztály egy kivétellel sikeresen leérettségizett, 8,54-es érettségi átlaggal. 4 magyar 10-es, 3 matematika és egy biológia 10-es jeggyel értékelték a diákokat” – sorolta a büszke osztályfőnök.
Első díjat Miklósi Amália kapta 9,80-as átlaggal, másodikat Máthé János Szilárd 9,77-el érdemelte, harmadik díjasok Miklósi Hunor és Harangozó Bea voltak 9,75-ös átlaggal.
Schuller Hajnal, a XII.B osztályfőnöke Szabó Magdát idézte: „Az élet nem harmonikus. Ha jót hoz az élet, józanul fogadd és fegyelemmel. Ha rosszat, azt is így fogadd”. Az elmúlt idők vizsgahelyzeteit idézte fel, és a magyarórák nevelési helyzeteit. A hármasutak választási lehetőségei előtt a döntéshez való jogot és a bölcs döntéseket kívánta osztályának. Díjazottak: Kerekes Vivien (9,72), Füstös Erik (9,69), Tamás Beáta és Szilágyi Tünde (9,52).
Sajnálatos módon, ezt az osztályt egy tragédia is megviselte. Április folyamán egyik osztálytársuk, Sallai Zsombor autóbalesetet szenvedett, és azóta is súlyos állapotban, az intenzív osztályon ápolják. Érte szólt Kovács Árpád lelkipásztor imája és a Ha közelemben zúg az ár kezdetű ének.
A különdíjak sorát a Kemény Zsigmond emlékdíj kezdte, amelyet minden évben a legjobb tanulmányi eredményeket elért diák kap. Timsa Ildikó igazgató adta át a díjat Miklósi Amáliának (négy éves átlaga 9,81) az emlékplakettet, és tolmácsolta báró Kemény Endre üzenetét, aki az erdélyi Helikon, a marosvécsi Kemény Alapítvány és a Kemény család által adományozott emlékplakett részleteit mutatta be, iskolánk névadóját követendő példaként kiemelve.
A Kemény Zsigmond emlékdíjat Miklósi Amália vehette át
A Téka Alapítvány 2012-ben alapította a Fiatalok a közösségért díjat, amelyet azok a diákok kapnak, akik a Téka alapelveit követve, középiskolai éveik alatt kiveszik a részük a közösségi munkából. Balázs-Bécsi Enikő idén a következő diákoknak adta át az oklevelet és pénzjutalmat: Kiss Csenge, Kiss Kriszta, Miklósi Hunor, Szilágyi Lóránt, Nagy Tibor és Szabó Boglárka.
A Téka Szórványkollégium díját idén először osztották ki. Rariga Imola, a kollégium igazgatója adta át Bíró Annamáriának, aki a válaszúti Kallós és a Téka szórványkollégiumok diákja, 12 éve az oktatási rendszerben példás magaviselettel, szorgalommal és a kollégiumi diáktanács hasznos tagjaként példaként szolgált a diáktársai számára.
A megyei RMDSZ-t Balla Ferenc megyei tanácsos és Csorba Zsuzsi, tanácsosjelölt képviselte. A szövetség díját Szilágyi Lóránt kapta, aki az RMDSZ ifjúsági munkájába is bekapcsolódott. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség különdíját Kovács Mónika kémia-fizika tanár adta át Nagy Dorottyának, aki nemcsak különleges sportteljesítményeivel, hanem közösségszervező munkájával is kiérdemelte az elismerést.
Rotar Izabella, helyi RMDSZ elnök minden diáknak könyvjutalmat adott, kiemelte a jó érettségi eredményeket és a sok önkéntes munkát vállaló végzős diákokat.
Az iskola kulcsát Miklósi Amália és Füstös Erik adta át a 11. osztályos társainak. Majd a tablót mutatták be, és az osztályok albumait adták át az igazgatónőnek, illetve egy emlékalbumot a Téka Alapítványnak is.
A végzős diákok meglepetés ajándékot kaptak, majd a szüleik kíséretében hagyták el a templomot. Bár a cél a hatékony szervezés volt, ez nagyon megható mozzanatává vált a ballagásnak. Minden szülő könnyes szemmel és nagyon büszkén vonult ki felnőtt gyerekét kísérve.
Kedves 2016-2020-as generáció, köszönjük, hogy voltatok nekünk. Hogy Kemények voltatok és megtanítottátok, hogy milyen a legkeményebb csapat. Kedves tanárok, köszönet a nevelésért, a gyönyörű ballagás megszervezéséért. Maradjon egyedi alkalom, mert azt is megtanultuk ezúttal, hogy maszkban nagyon nehéz sírni…
Riti József Attila felvételei
