Vannak olyan sorozatok, amelyek hosszú időn keresztül készülnek és mégsem akarnak összeállni egy
egységes egésszé. Egészen egyszerűen azért, mert minden alkalom, amelyet itt töltök, teljesen más
élményként hat rám, és az előző tapasztalatokat mindig felülírják az újak.
Ilyés
Zalán
Kolozsvár utcáin számos érdekes emberrel találkoztam már, de azt a fajta jókedvet és humort, amelyet itt találtam, ezidáig sehol nem értem tetten. A szegénység és nyomorúság ellenére, a velük töltött napjaim minden percét belengte ez a jókedv. A folyamatosan tréfálkozó öreg életszemlélete egészen más, mint amit megszokhattunk. Elmondása szerint ez az egyetlen dolog, ami elviselhetővé teszi számára ezeket a körülményeket. Becsületes munkásember volt, ám sajnos úgy alakult az élete, hogy elvesztette lakását, és családja is magára hagyta.
Az analóg, a fény és a formák. Ezek hárman képesek megmutatni valami egészen mást a város arcából, amelyeket ritkán vehetünk észre, miközben Kolozsvár utcáit járjuk. A Light of Wall sorozatom ezt a városportrét szerette volna kicsit közelebb hozni.
A sorozat képeit egy fogyatékos gyerekekkel foglalkozó alapítványnál készítettem. Számomra az volt a fontos, hogy közelebb hozzam ezeket az embereket a hétköznapi normális életet élőkhöz, és megmutassam, igenis boldogok lehetnek, és jól érzik magukat ők is, ha megfelelő gondozást biztosítanak számukra. Nekik nem a pénz a boldogság forrása, mint oly sokaknak, hanem egy békés környezet, amiben nyugodt körülmények között tölthetik a mindennapokat.
A fényképek Kolozsvár utcáin készültek 2016 tavaszán. Azért készültek ezek a képek, hogy láthassuk, kik vesznek körül bennünket, ha kimegyünk az utcára. Sajnos, rengeteg olyan emberrel találkozni, akik így élnek. Számomra azért volt fontos megmutatni őket, mert gyakran úgy megyünk el mellettük, hogy tudomást sem veszünk arról a személyről, aki ott hever a földön.
Szavak helyett inkább képekkel szeretek kommunikálni, fekete-fehérben megörökítve a körülöttem levő világot