Vivat, crescat, floreat!

A Flauto Dolce jubileumi koncertjével indult a KlausenMusik

Vivat, crescat, floreat!
Azaz éljen, növekedjék, virágozzék – tartja a latin mondás. Találóbban nem is jellemezhetnénk a kolozsvári régizene együttes, a Flauto Dolce jubileumi koncertjét, amely a Kolozsvári Egyházzene Egyesület által szervezett koncertsorozat első eseménye volt a Szent Mihály plébánia belső udvarán.

Amint az várható volt, nagy érdeklődés övezte a július 3-i, első nyári komolyzenei koncertet. Bevezetőjében Potyó István orgonaművész, a plébánia kántora és a koncertsorozat szervezője elmondta: a KlausenMusik névre hallgató sorozat idei évada azt jelenti, hogy reménnyel nézünk a jövőbe, és átadjuk magunkat a zene szépségének.

Vajon mérföldkőhöz érkezett a húszéves fennállását ünneplő Flauto Dolce régizene együttes? – töprengtem a jubileumi koncert előtt. Épp csak megfogalmazódott bennem ez a gondolat, amikor  az együttes tagjai és két vendégművészük, a Kölnben élő Hegyi Gábor (barokk trombita) és a kolozsvári Ciprian Câmpean (gordonkaművész) huszonévesekhez méltó frissességgel léptek a színpadra.

A pénteki koncerten az együttes repertoárjának legfontosabb, legszebb és legismertebb darabjai szerepeltek. Elég, ha csak a Kájoni-kódexre vagy a hagyományos máramarosi haszid dalokra gondolunk. A  mostani műsorukat   Hegyi Gábor barokk trombitaművészhez is igazították, ezért került a műsorba  G. Ph. Telemann (1681–1767) Quartet-jeTWV 43:D7 és G. Torelli (1658–1709) G-dúr nr. 7. szonátája. Hegyi Gábor nem először lépett fel a Flauto Dolce kamaraegyüttessel. Emlékszem, már akkor meglepett muzikalitásával, precíz technikájával, amely csak a kivételes habitusú művészekre jellemző, amikor tavaly a Farkas utcai református templomban megtartott nyári hangversenysorozat egyik koncertjén együtt muzsikáltak. Hegyi Gábor most is tökéletes előadásmóddal ajándékozta meg közönségét. Miklós Noémi csembalóművész és Ciprian Câmpean gordonkaművész előadásmódját csak felső fokon lehet méltatni. Tapasztalt, nagy tudással és szakértelemmel rendelkező hangszeres előadók, akikre mindig lehet számítani. Mihaela Maxim  szoprán már évek óta avatott régizene-előadó, ám közönségét mindig meg tudja lepni, örömöt tud szerezni szépen kidolgozott hangjával, vidámságával, temperamentumával. Természetesen nem utolsó sorban szólnunk kell Majó Zoltán együttesvezető és Szabó Mária barokk furulya művészi teljesítményéről, hiszen ők az együttes alapemberei. A Flauto Dolce kamaraegyüttes két évtizedes kitartó munkájában, de töretlen ívű sikereiben is oroszlánrészük volt. 

A méltatásokat akár folytatni is lehetne, ám inkább azt a vidám hangulatot említeném meg, amely az előadott zeneművekből sugárzott. Szükségünk is volt erre az elmúlt hónapok nyomasztó bezártsága és sivársága után.

A Flauto Dolce kamaraegyüttes húszéves fennállását ünnepelte, és tiszta szívvel velük ünnepelt a pénteki koncert közönsége is, vastapssal hálálva meg az együttes munkáját. Egyszóval: vivat, crescat, floreat!

(Borítókép: A húszéves fennállását ünneplő Flauto Dolce együttes két vendégművésszel egészült ki, balról jobbra: Miklós Noémi, Mihaela Maxim, Ciprian Câmpean, Szabó Mária, Majó Zoltán, és Hegyi Gábor. Fotó: Andreia Cismașiu)