Vígaszt nyújtó bel canto operagyöngyszemek

Zenés emlékmorzsák karantén idején

Vígaszt nyújtó bel canto operagyöngyszemek
Néha úgy érzem, egyre elviselhetetlenebb az a több hete tartó szobafogság, amire a világjárvány kényszerített. Még szerencse, hogy számomra a zene minden nyomorúságomban mindenkor vígaszt nyújt.

Vígasz, érzelmi „dédelgetés” volt az a három egymás utáni este is, amikor a Met Operaház online közvetítéseinek köszönhetően, az operarepertoár három kevésbé ismert, igen ritkán hallható/ látható remekművében, Donizetti Tudor-trilógiájában gyönyörködhettünk.  El sem tudnám dönteni, hogy melyik mű tetszett jobban: a Boleyn Anna, a Stuart Mária vagy a Roberto Devereux, hiszen Donizetti mindhárom zenedrámája bel canto opera-gyöngyszem, egyik szebb és meghatóbb, mint a másik.

Bár zenéje a Verdi előtti romantikus olasz zene sajátosságait magán viselve tündököl, de cselekményeit a 16. század „véres” angol történelmét feldolgozó irodalmi alkotások ihlették. Így David McVicar rendező John Macfarlane díszlet- és kosztumtervezővel együttműködve mind a három produkcióban, festménybe illő szimbólumokkal megalkotott színpadképekkel, a díszes korabeli ruhákkal, ékszerekkel és hajviseletekkel, a kort jellemző legapróbb gesztusokkal épp a történelmi jelleget hangsúlyozta.

Donizetti mindhárom operájában az emberi hangot a végletekig kihasználta, mesterien szőtt gyönyörű bel canto áriái, duettjei, tercettjei, nagyobb együttesei és a kórusletétek a zenekarral való tökéletes harmóniában megható drámai erőtől, szenvedélytől és poézistől csillogtak, sőt a cselekményhez szervesen simuló nyitányok zenekari szövetében is alkalmanként ária-szépségű hangszerszólók ragyogtak.

Természetesen, ahhoz, hogy ezek a bel canto „csodák” valóban ragyogjanak, a Met Operaház többek között olyan világhíres művészeket hívott vendégül, mint Anna Netrebko szopránt a Boleyn Anna címszerepére, a VIII. Henriket alakító Ildar Abdrazakov basszust, Giovanna Seymour szerepére Ekaterina Gubanova mezzoszopránt, akik a trilógia első előadásán hihetetlen technikával és művészi érzékenységgel kápráztattak el.

Erzsébet királynő alakját fantasztikus virtuozitással, meggyőző drámai erővel két kiváló szoprán keltette életre: a Stuart Máriában Elza van den Heever, a Roberto Devereuxben Sondra Radvanovsky. Stuart Mária szerepében csodálatos hangjával, árnyalt hangszíneivel, fantasztikus színészi megoldásaival Joyce DiDonato mezzoszoprán nyújtott felejthetetlen élményt. A Roberto Devereux címszereplőjeként, és Leicester grófjaként a Stuart Máriában Matthew Polenzani tenor érzékeny, bensőséges, drámai és lírai szépségekkel varázsolt el.

Három zenével töltött este, három megható szépségű bel canto operagyöngyszem … az egyetlen jó dolog a karantén-életben!

(Borítókép: Elza van der Heever - Erzsébet szerepében- és Sondra Radvanovsky - Stuart Mária -  a Stuart Mária című operában. Fotó: Ken Howard)