Zsúfolásig telt a Győzelem mozi szerda délután. Fiatalok és idősek egyaránt sorba álltak, hogy az amerikai magyar rendező első nagyjátékfilmjét, a Kontrollt széles vásznon is megnézhessék. A film mellett volt a megnyitónak egy másik hívószava is: Csányi Sándor, a film főszereplője, a Kontroll Bulcsúja is Kolozsvárra látogatott és a vetítés után húsz év távlatából mesélt a filmről, Buzogány Klára kérdései nyomán.
A magyarországi Partizán a film születésnapja alkalmából készített ünnepi adást, ennek hatására néztem meg először a filmet otthon, a laptopom kis kijelzőjén. Mozivásznon viszont teljesen más élmény. De lássuk, miről is szól a történet. „A névtelen nagyváros metróalagútjaiban utasok által lenézett jegyellenőrök maroknyi csapata próbálja végezni hol csak megalázó, hol testi épséget veszélyeztető munkáját” – áll a film összefoglalójában. A névtelen nagyváros metróalagútjában… Sajnos vagy nem sajnos, ez korántsem igaz. Persze, értjük, hogy a BKV akkori vezérigazgatója, Aba Botond azért jelzi az elején, hogy nincs semmi átfedés, mert nem azonosíthatják a vállalat tényleges dolgozóit a filmmel, de ez hiábavaló: a film 2003-ban készült, Magyarország EU csatlakozása előtt. És akkor tényleg a filmen látható állapotok uralkodtak Budapest alatt. Szemét, cigifüst, sötétség és a tiszteletlenség netovábbja. Bár én, a film bemutatásakor még járni sem tudtam, a korabeli sajtó és az elmesélt történetek alapján teljesen életszerűnek tartom Antal Nimród vízióját. Sőt, a 2010-es évek elején, Magyarország uniós csatlakozása után néhány évvel magam is láttam ennek a korszaknak az igen markáns maradványait. Tehát a budapesti metróalagút akkori hangulatát a film, akarva-akaratlanul, húsbavágó őszinteséggel és kifinomult humorral adja vissza.
Öt jegyellenőr kínkeserves mindennapjait követjük végig, akiket emberszámba sem vesznek az utasok. Ezt a bánásmódot persze maguk az ellenőrök is kivívják maguknak, jegyzem meg óvatosan. Az öt közül azonban a hangsúly Bulcsúra (Csányi Sándorra) esik. A Kulka János karakterével való beszélgetés során kiderül, hogy Bulcsú sikeres karriert maga mögött hagyva „szállt alá” a szerelvények közé, ahonnan, valamilyen félelem miatt, soha nem jár fel a fentiekhez. Az aluljáróban kel és fekszik, dolgozik, nem él, csak létezik, túlél. A másik négy társa, Professzor (Mucsi Zoltán), Muki (Pindroch Csaba), Tibi (Nagy Zsolt) és Lecsó (Badár Sándor) egyszerre szolgáltatják a film humorát és elkeserítő valóságát. Ugyanis a Kontroll, amellett, hogy a kétezres évek eleji Budapestet idézi, mást is tesz. Aba Botond kezdőmonológja is igaznak bizonyul: univerzális üzenetet fogalmaz meg. Az emberi gonoszságot, sötétséget, reményteliséget és kitartást a zakatoló metrók világába ülteti át, hogy megmutassa, mind ugyanolyanok vagyunk, ugyanazokkal a problémákkal küzdünk. Az ellenőrök odalent, mi idefent.
Ezt a filmet látni kell. Egyrészt a szereplőgárda miatt, amelyet Antal Nimród felvonultat, másrészt azért, mert a Kontrollt nem lehet elmesélni. Annyira sajátos és bizarr, de humoros hangulatú atmoszférájú film, hogy ha nem a két szemével látja valaki, el sem hiszi. A film zenéje miatt pedig egyenesen kötelező megnézni.
„Éjszaka kell forgatni, én nappal próbálok. Mikor fogok aludni?” – idézte fel Csányi Sándor a húsz évvel ezelőtt Antal Nimródnak feltett kérdést a vetítés utáni közönségtalálkozón. Csányi mesélt arról, milyen rendező Antal Nimród, milyen volt a metróalagútban forgatni és hogyan kerül a mesterséges izzadtság a színészre.
A színművész szerint Antal rendezői attitűdjén erősen érezhető az amerikai hatás. Ugyanis a magyar színészképzés arra alapoz, hogy minél jobban „tönkre kell tenni” a színészt, hogy kihozza magából a maximumot. Antal Nimród ezzel ellentétben viszont „hangosan üvöltött a kamera mögött, hogy ez az, most szuperek voltatok”! Csányi szerint mindenről lehetett vele beszélni, ha valamelyik színész javaslata jobbnak bizonyult, mint a rendező elképzelése, probléma nélkül újraforgatták az adott jelenetet.
A közönségtalálkozó s egyúttal a Kontroll legnagyobb tanulságát Csányi Sándor maga vonta le, ahogy visszaemlékezett húsz évvel ezelőtti önmagára: az első film, minden hibájával és ügyetlenségével együtt a legmaradandóbb és a legjobb marad az ember életében. A metróaluljáró története Antal Nimród első nagyjátékfilmje, s bár Csányi Sándor előtte már megfordult a filmvásznon többször is, mégis a Kontroll hozta el neki az átütő filmes sikert és az ismertséget. Nem számítanak a körülmények, hogy a fenti világban élünk-e vagy odalent, a film és Csányi Sándor emlékei rávilágítanak arra, hogy a sötétségből, a saját magunk sötétségéből mindig van kiút. Ezért is meg kell nézni ezt a filmet. Tényleg megéri.
