Hálaadó istentisztelet, közebéd, vetített képes előadás és zene
Az erős széllökések miatti mínusz tíz Celsius-fokos valós hőérzet sem rettentette el azokat, akik vasárnap Szabó László unitárius lelkész és csapata mellett jelen akartak lenni azon a hálaadó istentiszteleten, amelyet az elmúlt időszakban zajlott templom- és paplakfelújítási munkálatok eredményei, illetve a más jellegű közösségszolgálati tevékenységek kapcsán tartottak a Kolozs megyei Szinden.
A lelkipásztor lapunkkal közölte: maroknyi gyülekezetükben az elmúlt években is zajlottak – a már csak havi rendszerességű istentiszteletek mellett – a templomot és paplakot érintő felújítási munkálatok, a temetőtakarítási akciók, a kaszálások, gyümölcsfaültetések, de sok más alkalmi közösségi eseményt is szerveztek.
Ezek megvalósításához sokan lelki biztatással, pénzbeli támogatással, kétkezi és szellemi munkával, szakmai tanácsadással vagy más módon járultak hozzá. A közösségi célú szindi munkálatok folyamatosak: Szabó László csak a céljukat látja és az önerőből elvégezhető munkaszakaszok felbecsülhető időtartamát, a műemlék templom külső felújítási munkálatainak befejezését azonban kevésbé, mivel az elsősorban külső tényezőktől függ.
„Be kell lépni az ajtón!”
A 13 órakor kezdődött hálaadó istentiszteleten Csécs Márton Lőrincz, a kolozs-tordai egyházkör esperese, torockói lelkész mindenki számára megható imát és beszédet mondott a munkálatok során tapasztalt megpróbáltatásokról, és az unitárius „végvárban” szolgálatot teljesítő és közösségépítő munkát végző lelkésztársát és csapatát méltatta.
„Be kell lépni az ajtón! Aki ezt megteszi, és átlép a küszöbön, annak lényeges változás áll be az életében, annak az embernek letisztulnak a tudatában bizonyos dolgok, nagyobb ismeretekre, tudásra tesz szert, nem gyötri a bizonytalanság. Aki be mer lépni abba a világba, amire várt, aki elég bátor megtenni a lépést, annak a következő az ígéret, amely feléje hangzik: de eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! Ha élsz a várva várt lehetőséggel, bűneid bocsánatot, lelki betegségeid pedig gyógyulást nyernek. Életed nem a sír felé fog közelíteni, hanem szeretettel és irgalommal teli lesz. Életed jóra fordul, meg fogsz újulni. Igazságosság veszi kezdetét, megszűnik a felemésztő harag és nem lesz helye több perlekedésnek, önmarcangolásnak. Ha üdvözlöd, amit vártál, akkor Isten nem vétkeid szerint bánik majd veled, hanem irgalmas lesz hozzád” – mondta a szószékről az esperes.
A prédikációt követően Szabó László könnybe lábadt szemmel szólt a templomban lévőkhöz. Elmondta: másodszor érzékenyül el Isten házában, első alkalommal a lánya keresztelőjén történt ilyen. Megköszönte lelkésztársa bátorító szavait, és azt ígérte: a templom-felújítási munkálatokat folytatják. Megtudtuk: a magyar kormány a templombelső restaurálási munkálatait 15 millió forinttal támogatta.
„Önök mellett áll a lelkész és az anyaország!”
Felszólalása előtt Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának diplomatája azt kérte a jelenlévőktől: emelje fel a kezét, aki unitárius vallású.
Öt személy jelentkezett.
– Bár csak öt helybéli és környékbéli unitárius személy van jelen, nem azt jelenti, hogy ez gyenge, elesett közösség. Ezek az emberek megtartják, óvják és ápolják azt, amit elődeik rájuk hagytak, mi több, bővítenek, fejlesztenek. Higgyenek saját magukban és Istenben. Higgyenek abban, hogy van erejük gyermekeiket és unokáikat ugyanezen a nyelven és ugyanebben a templomban Istenhez szólítani. Ha ezt hiszik, és érzik az erőt magukban, akkor nemcsak az elmúlt ezer évben írtunk történelmet a Kárpát-medencében és azon belül Szinden, hanem az elkövetkező ezerben is ezt tesszük majd. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nehéz, mi több, emberpróbáló feladat. Ezért szeretném hangsúlyozni és nagyon világossá tenni: a megmaradás feladatának teljesítésében nincsenek egyedül. Bármikor fordulhatnak lelkipásztorukhoz és az anyaországhoz, Magyarország kolozsvári főkonzulátusához – fogalmazott a vezető konzul.
Maroknyi unitárius Szinden
Szabó László unitárius lelkész tájékoztatása szerint az 1568-ban alapított Magyar Unitárius Egyház Kárpát-medence-szerte (Erdélyben és Magyarországon) 177 unitárius anya- és leányegyházközséggel rendelkezik, a tagok száma 55 ezer körül mozog. Közülük az egyik legkisebb a szindi unitárius leányegyházközség, amelynek tagsága 11 főre apadt, 74 éves átlagéletkorral.
A maroknyi szindi magyarságnak az unitárius egyházközség maradt az egyetlen szervezeti kerete, amely a 97%-ban román többségű faluban a nemzeti azonosságtudatot ápolja.Sajnos, a Szindi Unitárius Egyházközség irat- és levéltára a II. világháború végén megsemmisült, ezért a templom és az egyházközség történetírásához csekély mértékben állnak rendelkezésünkre szakmai források.
A lelkipásztor beszámolója szerint az unitárius egyházközség feltételezhetően az unitárius reformáció kezdetén (a 16. század végén) alakult; lelkészeinek teljes jegyzéke 1697-től ismeretes. Azelőtt a falu magyar lakossága római katolikus volt. A falu nevének (magyarul: Szind) első írott formája 1176-ból maradt fenn: Zind.
Az első magyar (római katolikus) templom, amely a falutól délkeletre fekvő dombtetőn, a jelenlegi unitárius temető helyén volt, három falu (Szind, Párdé, Kovácstelek) közösségét szolgálta. A 13. században e templomot és két falut (Párdé, Kovácstelek) a tatárok elpusztították.A jelenlegi unitárius templom szentélye 13., a templomhajó 17–18. századi. A 21 méter magas torony 1817 körül, a bejárati kőkapu pedig 1841-ben épült. A templomkertet kőfal övezi, amelyet korábban zsindely fedett. A többször javított, újraépített templom falaiban római kori faragott kőtömböket és téglákat is felhasználtak.
A 79 négyzetméteres templombelső meghatározó középpontját a szószék képezi, amelyet körülbelül háromszáz éves szószékkorona fed. A szabálytalan hatszög alakú hangvető alsó oldalán bibliai idézetek olvashatóak, latin nyelven; a díszesen mintázott szószékkoronát – feltehetően a 20. század folyamán – átalakították, és szürke olajfestékkel átfestették. 2020-ban az eredeti formájában sikerült restauráltatni. 1817 előtt, korábbi felújításkor a 17–18. században használatos festett éneklőszéket a templom karzatába építették be.
Az onnan kiemelt éneklőszék szakszerű felújítása folyamatban van.Egy 17. századi ezüst úrvacsorai pohár is van az egyházközség tulajdonában, amelyet nem sokkal 1693 előtt Décsei István adományozott a gyülekezetnek.
Többnyire idős, beteg hívek
Szabó László lapunkkal tudatta: a szindi magyar közösség tagjainak zöme idős, beteg és özvegy személy. Szociális és egészségügyi gondokkal küzdő öregemberekről van szó, akik magukra maradottakként szerény életkörülmények között élnek, mivel utódaik a közeli városokba költöztek vagy éppen Nyugat-Európában vendégmunkások.
Szind földrajzi fekvése amúgy szerfelett előnyös: 5-5 kilométernyire található a Tordai- és a Tordatúri-hasadéktól, illetve a tordai sóbányától. Mindezek arra késztették az egyházközséget, hogy a több száz éves templomon kívüli egyetlen épületét, a paplakot közösségi vendégházzá alakítsa.A lelkipásztor közölte: az elmúlt évtizedben az egyházközség nekilátott a 220 négyzetméter alapfelületű, 103 éves paplak fejlesztésének, amely során az anyagi támogatások mellett sokak önkéntes munkája rendkívüli értéket jelentett.
Az elmúlt kilenc évben – Székelyföldről, Kolozsvárról, Budapestről és más vidékekről – mintegy száz személy érkezett a szindi paplakra kalákázni. A több száz napot kitevő munkálatok eredményei: gázalapú fűtésrendszer kialakítása, a konyha és más épületrészek újravakolása és festése, ablakok cseréje, néhány új ágy beszerzése, az udvar hátsó részének rendbetétele és gyümölcsfacsemetékkel történő beültetése stb.
Ezek közül kiemelkedő fontosságú a fűtésrendszer megvalósítása (közel 20 ezer lej értékben), amely az épület használhatóságának új léptéket biztosít. Ennek köszönhetően a karácsonyi istentiszteletet a gyülekezet – emberemlékezet óta – első alkalommal tarthatta a paplakon, a semmiféle fűtéssel nem rendelkező, így ilyenkor jéghideg templom helyett.
Helyszíni fotóriportunk ide kattintva tekinthető meg.
