Jó dolog zsűrizni, ha érdekes filmek vannak a versenyprogramban, mondta Constantin Popescu filmrendező, forgatókönyvíró, aki egyébként nem szokott sem előzeteseket, sem kritikákat olvasni ilyenkor a megnézendő alkotásokról, mert szereti a „friss fuvallatokat”, megtapasztalni a különböző megközelítéseket. Minden fesztiválnak megvan a különlegessége, Kolozsvár azért más, mert mindenki nyugodtabb, nincsen szoros időbeosztás, nincs beosztva az életük percről percre, egyszóval lezserség van.
Az „előzetes tudást” Gainne Humphreys fesztiváligazgató sem szereti, jobb úgy beülni a filmre, hogy nem tudsz róla semmit. Egyébként pedig szereti figyelni a közönséget is ilyenkor, és az is jó dolog, hogy sok beszélgetésre adódik alkalom, adott esetben kiállhatsz a véleményed mellett.
Denis Côté filmkritikus volt egy ideig, csak később váltott át rendezésre, s míg kritikusi mivoltában folyton meg kellett osztania véleményét másokkal a látottakról, rendezőként már nem kell ezt tennie, ez egy „magányosabb állapot”, nyugodtabban nézheti a filmeket. – Persze, zsűritagként sokkal koncentráltabban kell filmet néznem. És hát az is érdekes, hogy filmkészítőként magam is versenyhelyzetbe kerülök egy-egy fesztiválon, tehát tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb rendező stresszel ilyenkor. De amikor zsűritag vagy, akkor megtapasztalhatod, hogyan zajlik az elbírálás, milyen szempontok szerint döntenek, tehát betekintést nyersz sok mindenbe. Szóval, azért vállalok zsűrizést, hogy ne vegyem magam túl komolyan a különböző versenyhelyzetek alatt, hiszen tudom, hogy mennyire szubjektív a megítélés – magyarázta Denis Côté.
Anita Juka producerként mindig a „másik oldalon” van, mint megjegyezte, ezért jó zsűrizni, mert ilyenkor lehet nézni a filmeket, nézni, hogyan reagálnak a nézők, egyszóval, ő is szereti ezt az állapotot.
– Imádom az itteni közönséget, meglepett ez az érdeklődés a filmek iránt, jó energiákat lehet érezni a termekben És persze örülök, hogy tudok beszélgetni a zsűritársaimmal, akik rendkívül nyitottak – mondta Mike Goodridge producer, aki egyébként a Makaói Nemzetközi Filmfesztivál művészeti vezetője is.
Abban mindannyian megegyeztek, hogy mindig vannak gyengébb filmek is a versenyszekciókban, de zsűritagként nem engedheted meg magadnak, hogy felállj, és kimenj a vetítésről, a döntésnél azonban megpróbálhatsz érvelni, és megvédeni a véleményedet. A közönség persze reagálhat így, ha nem tetszik a film, de például az ázsiai országokban udvariatlanságnak tartják, ha valaki kimegy a vetítés alatt.
Ami a zsűridöntéseket illeti, azok nem arról kellene szóljanak, hogy „azért kéne díjazni egy filmet például, mert szegényebb országból érkezik az alkotója, és jól jönne neki az a pénz”, vagy, hogy „ezt nem díjazzuk, mert túl radikális film”, vagy „nem kéne díjazni, mert mindenhol nyert már”, mondta Denis Côté, hozzáfűzve, hogy ilyen érveket is hallott már zsűritagként.
– És arra sem lehet díjat adni, ha az emberek sírnak egy-egy filmen, mi pedig nem – fűzte hozzá nevetve Mike Goodridge.
