Az idei helyzet szerint 23.572 pedagógus jelent meg a július közepén megrendezett, országosan egységes vizsgán, ám 3960 személy személyes vagy egészségi okokra hivatkozva elhagyta a termet a tételek közzétételétől számított egy órán belül. Az eredmények kifüggesztése után megtudhattuk: hetesnél nagyobb jegyet ért el 46,86%, míg közel 4000-en nem érték el az ötöst.
Évek óta köztudott, hogy míg a nagyvárosokban, egyetemi központokban a jelöltek versengenek, addig a falvakban, kisebb városokban, eldugottabb megyékben elég nehéz betölteni a pedagógusállásokat. Ez pedig azzal jár, hogy végül azok a pedagógusok is álláshoz jut(hat)nak, akik a vizsgán (nagyon) alacsony jegyet értek el. Mindez persze óriási gyanakvást, értetlenséget és sértődöttséget szül a szülők körében. Hogyan legyen jó véleményük olyan pedagógusról, aki gyengén teljesít a vizsgán, év közben a tanulókat pedig „stresszeli”?
A tanügyminiszter legújabb elszólása, miszerint helyettesítőként sem alkalmazhatják azokat a pedagógusokat, akik ötös alatti átlagot értek el a mostani versenyvizsgán, vagy a tételek megadását követő egy órán belül kivonultak a teremből, újabb elégedetlenségi hullámot indított el. Főleg a gyakorló pedagógusok és tanfelügyelőségen dolgozók körében. Ugyanis ők azok, akik ismerik a tanári versenyvizsga színe-visszáját. Mert ők azok, akik ismernek olyan pedagógusokat, akik gyengébb eredményt érnek ugyan el a vizsgán, ám év közben lelkiismeretesen dolgoznak, érdekesen tanítanak, szeretik a gyermekeket, és a tanulók is szeretik őket. Mert ők tudják azt is, hogy talán a vizsgakérdések sem olyanok, amelyekből pontosan felmérhető a pedagógus tudása és rátermettsége.
Felháborítónak tartom azt is, hogy a minisztériumi kijelentés az eredmények kifüggesztése után történt. A helyes az lett volna, ha ezt a feltételt már tavaly szeptemberben, a tanév elején közlik. A pedagógushiány miatt nem is lehet komolyan venni a miniszter azon kijelentését, miszerint az ötösnél kisebb jegyet elért, vagy a vizsgát félbehagyó pedagógusokat nem engedik katedrához jutni.
Az ügyhöz való hozzászólások között elhangzott olyasmi, „nem lenne jogos minisztériumi rendelettel megvonni a tanárok alkalmazási jogát egy versenyvizsga eredménye miatt” olyan körülmények közepette, hogy az érintettek rendelkeznek a tanításhoz szükséges képesítéssel, azaz egyetemi oklevéllel. Ennek az állításnak is megvan a valóság-magva.
Járható útként felvetődött a tanári versenyvizsga megszervezésének decentralizációja, azaz az iskolák szervezzék meg és bonyolítsák le a tanári versenyvizsgát, a tanfelügyelőség pedig csak a törvényességet ellenőrizze. Szép is lenne, jó is lenne, csak az a baj, hogy az egész országot átszövő korrupció és csúszópénz-elfogadási hullám miatt elképzelhető, hogy végül nem a legmegfelelőbb jelölt nyeri el a meghirdetett állást. De ha a sikeresen vizsgázó pedagógus végül alkalmatlannak bizonyul, akkor meg kell adni a lehetőséget az iskoláknak, hogy megrovásban részesítsék, vagy akár fel is bontsák az illető munkaszerződését. Az illető tanár teljesítményével elégedetlen szülőknek, pedagógusoknak pedig meg kell adni a véleménykifejtés lehetőségét, belső vizsgálat lefolytatását.
Ugyanakkor azt gondolom, az országos versenyvizsga írásbeli része (merthogy van ennek a megmérettetésnek egy gyakorlati része is, amikor a jelöltnek órát kell tartania egy számára ismeretlen iskolában és osztályban) már kevésbé felel meg egy korszerű közoktatási rendszer elvárásainak, mert nem az egyén rátermettségét méri.
A pedagógusi vizsga kérdése tehát nem megoldott. Sok vetülete van ennek az ügynek, amelyet nem (jól) ismerünk, vagy laikusként nem látunk át. A helyzetet nem sebtében kigondolt rendelettel kell megoldani, hanem átgondolás, netán közvita után felelős és értelmes döntést hozni. Ez minden érintett fél érdeke. Mivel a rendszerváltást követő közel harminc évben ezt a problémát nem sikerült rendezni, akkor vajmi kevés esélyt látok a helyzet javulására.
