Tájfutás Világnapja – az se baj, ha csak sétálunk a természetben

Már „mobilos” változata is van a családbarát sportágnak

Tájfutás Világnapja – az se baj, ha csak sétálunk a természetben
Hazai berkekben is egyre népszerűbb a tájfutás, ám ennek ellenére sokan még mindig nem tudják pontosan, mi fán terem. Számukra kívánt ízelítőt nyújtani az a verseny, amelyet a kolozsvári Sétatéren szerveztek szerdán Egy zöld sport az egész család számára mottóval. Május 15–21. között ugyanis már negyedik alkalommal rendezik meg a Tájfutás Világnapját, amellyel a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetségnek célja, hogy kedvet teremtsen a mozgáshoz, az egészséges életmódhoz. Az első világnapon, 2016-ban világszerte „csak” 250 ezer személy, tavaly viszont már 78 ország 2250 helyszínén 350 ezer fő vett részt valamilyen tájfutó eseményen, így az idei rendezvény minden bizonnyal még nagyobb sikert arat. Kolozsváron tegnap délig – amikor a helyszínen jártunk – nem volt túl nagy az érdeklődés, érdekesség viszont, hogy három katona is nevezett a versenyre – vélhetően nem is sejtették, hogy a tájfutást annak idején éppen a katonák edzésére találták ki…

Negyvenkét országban tartották meg tegnap a Tájfutás Világnapját, amely alkalomból a Kolozs Megyei Tájékozódási Egyesület a sportág és a természetszeretet népszerűsítése érdekében egész napos rendezvényt, illetve tájékozódási versenyt szervezett Egy zöld sport az egész család számára mottóval a kolozsvári Sétatéren. A Zenepavilonban székelő versenybázison Kuszálik János szervező lapunknak elmondta: a három (850 m, 1200 m és 1700 m) pályán összesen 14 ellenőrzőpontot helyeztek el, és mindenki tetszés szerint választhatott kocogásra vagy sétálásra alkalmas útvonalat. A tájékozódás román, magyar és angol nyelvű, 1:4000 léptékű térképpel történt. Délig csupán tizenkét részvevő jelentkezett, köztük három hivatásos – de civilbe öltözött – katona is. Az útvonal teljesítésének igazolásához az ellenőrzőpontoknál kellett begyűjteni a „bizonyítékokat”, azaz pecséteket, amint az minden hivatalos versenyen történik.

A tájfutás, azaz tájékozódási futás egy olyan futósport, ahol a versenyzőnek térkép és iránytű segítségével a térképen feltüntetett ellenőrzőpontokkal kijelölt pályán, a pontokat előírt sorrendben érintve, a legrövidebb idő alatt kell végigfutnia – viszont a versenyző az ellenőrzőpontok között maga választja meg az útvonalát, így ő dönti el például, hogy „nekimegy” a hegynek, vagy inkább megkerüli azt. A tájfutás – a teljesség igénye nélkül – lehet rövid-, közép- vagy hosszú távú; egyéni, váltó vagy éppen csapatverseny, de különféle alváltozatai is vannak, mint például a sítájfutás vagy a mobilos tájfutás, amelyben kétfős csapatok vesznek rész. Ebben a csapat egyik tagja a rajtnál marad a térképpel és egy mobiltelefonnal, míg társa egy telefonnal és iránytűvel, a telefonon kapott utasítások révén találja meg a pontokat és teljesíti a pályát.

Persze, a tájfutást nem csak versenyszerűen lehet űzni, hiszen ez egy igen családbarát sportág, és – ha a teljesítményt a második helyre tesszük – a természet közelsége a legfontosabb. Ezt támasztja alá az is, hogy Monspart Sarolta magyar tájfutó világbajnok a tájfutás világnapján magyar fejlesztésű családbarát alkalmazást népszerűsített: olyan turisztikai applikációt, amellyel reménye szerint sok embert, leginkább fiatalokat és kisgyerekes családokat lehet kicsalni a természetbe. „Az egésznek az alapját természetesen a tájfutás adja, lényege az erdőbe vagy parkba kihelyezett ellenőrzőpontok megkeresése térkép alapján. Az eszköze azonban nem a hagyományos papírtérkép, hanem annak telefonra letölthető formája”– mondta. Hozzátette: a térképen bejelölt pontok megtalálását QR-kódok leolvasásával lehet igazolni. „Ráadásul a tevékenység időkorlátokhoz sincs kötve, tehát a futás sem kötelező, lehet sétálva is teljesíteni a távot” - emelte ki. 

A tájfutás gyökerei egyébként 1850-ig vezethetőek vissza, a skandinávok ezt a „sportágat” használták katonáik edzésére.  Az első tájfutó versenyt Norvégiában rendezték 1897-ben, rá egy évre már sítájfutó versenyt is tartottak. A skandináv államokban 1932 óta szerveznek országos bajnokságokat, a második világháború után pedig már az Amerikai Egyesült Államokat, Kanadát, Nagy-Britanniát, Ausztráliát stb. is elérte a tájfutó-láz. 1949-ben a sítájfutás olimpiai sportág lett, míg az első tájfutó Európa-bajnokságot 1962-ben, a norvégiai Lotenben szervezték. Négy év múlva Finnország az első világbajnokság házigazdája, világkupákat 1986 óta szervez a szakszövetség.

Romániában először 1947-ben tartottak tájfutó-versenyt, mégpedig az Arad megyében lévő Zarándi-hegységben – a Dávidházy Kálmán professzor által szervezett versenyen 15 háromfős csapat indult, minden versenyző aradi volt. A romániai szakszövetség 1990 februárjában alakult meg.

A kolozsvári tájfutás 2020-ban fogja ünnepelni 70 éves „születésnapját”; ez idő alatt számos szép sikert jegyzett: a helyi fiatalok kiválóan szerepeltek például a 2015-ben Kolozsváron szervezett ifi Európa-bajnokságon, míg a veteránok sorában Fey Zsuzsanna 2011-ben aranyérmes lett a norvégiai sítájfutó veterán világbajnokságon.

Sétatéri fotóriportunk ide kattintva tekinthető meg.