Szeretetből és hitből épült újjá a kidei parókia

Kató Béla református püspök: kapjunk erőt ebből a példából

Szeretetből és hitből épült újjá a kidei parókia
Vasárnap adták át a Kolozs megyei Kide faluban az új parókiát – közel másfél évvel ezelőtt az épület szinte porrá égett. Az ünnepségen többször elhangzott, miszerint Isten tudja, mi a terve velünk. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke is erre alapozta beszédét: „Abban a pillanatban, amikor megtörténik, az ember nem érti: fáj a lelke, és úgy gondolja, Isten büntet, súlyosan meg akar büntetni, vagy meg is akar semmisíteni. Egy ilyen gyülekezet, ha parókia nélkül marad, akkor óhatatlanul lelkész nélkül fog maradni. Minden, ami jön, az mind érettünk van. Isten azt szeretné, hogy mi megmaradjunk, újból és újból egészek legyünk.” Nagy Tibor Sándor kidei lelkész elmondta: a tárgyi veszteségek ellenére sokkal értékesebb, lelki ajándékot kaptak. „Több van az újjáépült parókia épületében, mint építőanyag, szeretetből és hitből épült újjá” – magyarázta a lelkipásztor.

ÖSSZEFOGLALÓ

FOTÓ: KISS GÁBOR

– Az elmúlt öt esztendőben három nagy tűzeset történt egyházunkban. Először Budapesten a Ráday Kollégium teológiai épülete és püspöki hivatala gondatlanságból kiütött tűz miatt megsemmisült. Három éve Héderfáján, Marosvásárhely mellett gonosz emberek meggyújtották az évszázados haranglábat tornyokkal együtt, ami teljesen elégett. A harmadik eset a kidei parókián pusztító tűzvész. Mind a három történet különbözik egymástól. Amikor megtörtént, mindenki szörnyű tragédiaként élte meg. Van, aki el is veszítette a hitét. A budapesti teológia soha nem épült volna ilyen gyönyörűen vissza, Héderfája parókiáján a harangtorony szebb, mint valaha: két méterrel magasabb is lett. Most itt vagyunk Kidében, ahol átadjuk a kidei parókiát. Mindhárom esetben érezni kell: ha nem történik meg a baj, akkor nem is lett volna lehetőség vagy pénz a megújulásra. Abban a pillanatban, amikor megtörténik, az ember nem érti: fáj a lelke, és úgy gondolja, Isten büntet, súlyosan meg akar büntetni, vagy meg is akar semmisíteni. Egy ilyen gyülekezet, ha parókia nélkül marad, akkor óhatatlanul lelkész nélkül fog maradni. Minden ami jön, az mind érettünk van. Isten azt szeretné, hogy mi megmaradjunk, újból és újból egészek legyünk, hogy a teljesség legyen a mi osztályrészünk, mi ebből a példából kapjunk erőre – hangoztatta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke Bibza Gábor református esperes előfohásza után.

Értékesebb a lelki ajándék

– Teremtő Urunk jónak látta, hogy számos formában jelentse ki hozzánk való üzenetét. A Szentírásban a történetek által ismerjük meg Istent: erős, mély és megannyi tekintetben emberi életek történetei hordozzák a bizonyságtételt. Napjainkban is emberi narratívákon rajzolódik ki az Ő dicsősége. Nekem is van egy történetem. Az én történetem egy fehér januári napon kezdődik, amikor az életünk megszokott kerékvágásából kizökkentett az a tűzeset, amelyből ugyan csak anyagi kár származott, de családom és közösségünk életében mély sebhelyet okozott. Pár óra leforgása alatt annyi minden átíródott az életünkben: otthonunk elpusztult, tizenöt év emléke kötött mindenhez, amit a tűz oly könnyedén megemésztett. A szentség szférájához tartozó templom és a parókia együttese sérült meg. Bibliaórák, lelkigondozói beszélgetések, gyülekezeti események kötöttek ahhoz a térhez. De többszörösen értékesebb az a lelki ajándék, amelyben részesedtünk, mert megtapasztaltuk: a közösség szeretete hogyan válik láthatóvá a megpróbáltatás idején. Az elmúlt másfél esztendőben megfogalmazódott bennem a fohász: Isten, ha kedves neked a mi ügyünk, ne csak a falak épüljenek, hanem a lelkek formálják élővé a gyülekezetet és ezt a közösséget. Erre jobban vágyódtam, mint az épület megújulására. Isten szemében kedvesek voltunk. A tűzeset estéjén nem akartak hazamenni a kideiek, amíg közös könyörgéssel le nem zártuk a napot. Vasárnap újra szólt Isten igéje. Két hét múlva kideiek és önkéntesek segítségével elindult a nagytakarítás, amelynek végén megállapítottam, hogy eltávolítottuk teljesen a leégett mennyezetet, és még soha nem volt ilyen fényes az otthonunk, még soha nem világított itt ennyi lélek. Azóta több tucatnyi közmunkán vagyunk túl. Minden együttlét után éreztük, hogy Isten egyre közelebb vezet magához és egyre jobban összekovácsolja a tősgyökeres és a beköltözött kideieket. Több száz közösség, önkéntesek és magánszemélyektől, a katolikus, az unitárius testvérek részéről, a testvérgyülekezet, az adventista gyülekezet részéről, más felekezetektől érkező adományokon keresztül megtapasztaltuk, mit jelent az igazi gondviselés. A magyar kormánynak az egyházkerületen keresztül érkező számottevő hozzájárulása nélkül még sok év távlati terve lenne az újjáépítés. Több van az újjáépült parókia épületében, mint építőanyag: szeretetből és hitből épült újjá – hangoztatta Nagy Tibor Sándor kidei református lelkész, majd a jelenlevő polgármesternek is köszönetet mondott az önkormányzat által nyújtott segítségért.

 – Ma Kidében az összefogásnak látjuk a tárgyi bizonyítékát. Sokkal fontosabb, hogy ez az összefogás megnyilvánult abban is, hogy zsúfolásig megtelt templomban adunk hálát Istennek. Kide református magyar népe, legyetek élő kövek, adjatok példát másoknak, hogy mi mindenre képes az összetartozás, amelynek összekötő anyaga a hit – közölte Ambrus Attila, az EREK ügyvezető főgondnoka.

Ne legyünk kishitűek

 – Soha nem gondoltam, milyen érdekes lehet egy tűz, pedig a biblia tele van tűzzel. Tűz volt Kidében is, ez megijesztette a kishitűeket. A közösséget meg összefogta. Nagyon sok eseményen gyűjtést rendeztek, sokan imádkoztak. Ez a tűz is Isten ajándéka volt. Most a hit, a remény és a szeret tüze süt az emberek szeméből. Látszik, hogy ez a közösség élni akar, a közösség újjászületett, öröm és szeretet tölti el. Isten megint megmutatta, ne legyünk kishitűek, mert Ő pontosan tudja, mi a terv, és megerősít a hitünkben. De ne csak bajban tudjunk összefogni, hanem a hétköznapokban is – mondta Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke.

Eugen Muresan polgármester kifejtette: a község minden tagja szolidaritásról tett tanúbizonyságot, amikor eltakarította a tűzvész maradványát és hozzájárult az újjáépítéshez. „Nagy Tibor református lelkész nagy hozzáértéssel dolgozott, a közösség pedig győztessé vált a tragikus esemény után. A mostani épület sokkal korszerűbb és funkcionálisabb, de megőrzi Kide specifikus építészeti jellegét” – mondta a község polgármestere.

 – Csak Isten tudja, mi a terve velünk, de bízhatunk abban, hogy ez a terv ránk nézve jó. Minden katasztrófában, veszteségben ott van a nyereségnek, egy szebb jövőnek az ígérete. A magyar kormány mindig ott lesz, és segít az újjáépítésben, hogy meg tudjunk újulni hitünkben, közösségeinkben. Mi, magyarok összetartozunk a Kárpát-medencében, és azokkal a nemzetiségekkel is, akik velünk együtt élnek – közölte Grezsa Csaba Magyarország kolozsvári főkonzulja.

– Tizenöt esztendeje szolgál itt Nagy Tibor Sándor. Mi van ebben a tizenöt évben? Gyönyörű család: feleség és öt gyerek, a református templom felújításának terve és megvalósítása, a csomafájai templom felújítási terve és folyamatban levő megvalósítása. De benne van egy tűzeset is és a mai hálaadó istentisztelet. Nyugodt szívvel állíthatjuk: a legtöbbünk életében egy emberöltő alatt sem fér ennyi minden. Minden gyülekezeti tag nevében szeretettel gratulálok az elmúlt tizenöt esztendőért és Isten áldását kívánom az elkövetkező évekre – köszöntötte a lekészt Cs. Nagy Otília helybéli lakos.

Az ünnepi eseményen helybéliek szavaltak, népdalt énekeltek, fellépett a Kolozsvári Református Kollégium véndiákjainak kórusa (karnagy: Székely Árpád), csellón játszott Oláh Mátyás kisbácsi lelkipásztor.