Izsák Balázs, a demonstrációt összehívó Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke párbeszédet sürgetett Bukaresttel a székely autonómiaigényről. Úgy vélekedett: az lenne méltó az 1918-as gyulafehérvári határozatokhoz és a jövő évi román uniós elnökségéhez, ha a bukaresti kormány nem gyanakvással, hanem párbeszédkészséggel viszonyulna a székelyek autonómiatörekvéseihez. Egyed Ákos történészt idézve az SZNT elnöke az eltelt száz évből azt emelte ki, hogy a székelység a román közigazgatás alatt is megőrizte többségét szülőföldjén. Ez a „székely csoda” nem csak az otthonmaradáshoz, a holnap küzdelmeihez ad erőt a közösségnek: ez jogosítja fel arra, hogy területi autonómiát követeljen szülőföldjén – szögezte le az SZNT elnöke.
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arról beszélt: a történelem már túlhaladott azon, hogy a „Nagy Háború” győztes hatalmai semmibe vették a magyarok önrendelkezési jogát, ma már „Gyulafehérvárra és Trianonra az egyetlen és helyes válasz az autonómia”. Beszédében rámutatott: az 1918-as gyulafehérvári határozatban a románság „teljes nemzeti szabadságot” ígért az együtt élő népek számára, vagyis területi és személyi elvű autonómiát, amit Románia sohasem teljesített, de az erdélyi magyarság nem törődhet bele a jogfosztásba. „Területért jogokat követelünk. Hogyha már a hazánktól megfosztottak minket, új hazánkban, közös országunkban legalább alapvető emberi és kollektív jogainkat biztosítsák cserében” – szögezte le az EMNT elnöke.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a magyarság romániai jogfosztottságát – az oktatási jogok csorbítását, a kommunizmus idején államosított közösségi javak visszaszolgáltatásának elszabotálását – sérelmezte. Megjegyezte: jobb lett volna az 1918-ban alakult Székely Nemzeti Tanács centenáriumát a székely parlament megválasztására kiírt szabad választásokkal ünnepelni. Ennek megvalósulásához azonban Bukaresttel, Brüsszellel és Washingtonnal is meg kell értetni, hogy Romániát nem veszélyezteti sem a magyarság kulturális, sem a Székelyföld területi autonómiája – szögezte le.
Mezei János, a Magyar Polgári Párt (MPP) választmányi elnöke a mindenkori „időhúzó román politikumot” és a nemzetközi emberjogi szervezeteket tette felelőssé azért, hogy száz éve késik a megígért autonómia. „Az elkövetkezendő évek nem telhetnek el ugyanabban a jogfosztottságban” – buzdította harcos kiállásra hallgatóságát az MPP politikusa.
A nagygyűlés több szónoka is – az „Engedjétek szabadon!” jelszót skandáló tömeggel egyetértésben – a terrorváddal elítélt Beke István és Szőcs Zoltán szabadon bocsátását követelte, koholt vádak alapján bebörtönzött politikai foglyoknak minősítve őket.
A legtöbb tapsot a székely nagygyűlés egyetlen román szónoka, Sabin Gherman, Erdély autonómiájáért következetesen szót emelő aktivista kapta, aki fájlalta, hogy Erdély – amely Bécs, majd Budapest „idején” mindig szerepelt a térképen – a bukaresti földrajzkönyvekben már nem létezik. Rámutatott: Bukarest az erdélyi románoknak tett ígéreteit sem tartotta be, egymás ellen fordította Erdély évszázadok óta békében élő népeit, pedig ha autonómiát biztosítana a történelmi régióknak, az fejlődést hozna az egész országnak.
A demonstráción verőfényes napsütésben, de fagypontot alig meghaladó hőmérsékletben – kék alapszínű, aranysávos, a nap-hold jelképegyüttessel díszített – székely zászlók százait lengették az ünneplőbe, székely népviseletbe öltözött résztvevők, akik Autonómiát Székelyföldnek feliratú, illetve számos székelyföldi településnevet jelző táblát emeltek a magasba. A székelyföldi város főterét megtöltő tömeg időről időre skandálva követelte az autonómiát.
A tömegrendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével, rendbontás nélkül zárult.
(Borítókép: Székely zászlók százait lengették az ünneplőbe, székely népviseletbe öltözött résztvevők. Fotó forrása: MTI/Veres Nándor)
