Sokoldalú, ízig-vérig kolozsvári zenész

Kostyák Előd volt a ZeneSzó vendége

Sokoldalú, ízig-vérig kolozsvári zenész
Örültem amikor kiderült, hogy a Györkös-emlékház áprilisi ZeneSzó eseményén az ismert kolozsvári zenészcsalád egyik tagját, Kostyák Előd gordonkaművészt és kamarazenészt látja vendégül. A szerda esti eseményen Márkos Albert hegedűművész faggatta a meghívottat eddigi tevékenységéről.

A Kostyák-család már több zenészt adott városunknak, sőt, Európának is. Kostyák Előd megérdemelten volt a ZeneSzó interjúalanya , hiszen az elmúlt tíz évben   hangszeres előadóként, kamarazenészként, sőt, fesztiválszervezőként is  bizonyított. Tette mindezt a rá jellemző szerénységgel, odaadással és profizmussal.  Úgy, ahogyan Márkos Albert kérdéseire is válaszolt szerda este.

Prokofjev cselló-zongora szonátájának második tétele előadásával kezdődött a rendezvény. Kostyák Előd gordonkaművészt, az est főszereplőjét Horváth Edit zongoraművész, zeneakadémiai oktató kísérte. A mű kiválasztása nem a véletlen műve volt. Kostyák Előd elmondta: Prokofjev az egyik kedvenc zeneszerzője, és gyerekkori álma volt ennek a szonátának az eljátszása. Erre végül harmadéves zeneakadémiai hallgatóként kerül sor.

Az interjúalany és beszélgetőpartnere fényképek segítségével idézte fel a Kostyák-család életét, ahol mind a hat fiú a komolyzenei pályát választotta. Kostyák Előd elmondta: szülei, Kostyák Imre és Bálint Erzsébet a Nagy István karnagy által szervezett kórusban ismerkedtek meg, és egész életüket a zene, a kodályi értékek művelése határozta meg.

Kostyák Előd érdeklődése már kolozsvári zeneiskolai tanulóként a kamarazene fele fordult. Ezt bizonyítandó, láthattunk több, kamarazene-koncertről készült képet, amelyen a zeneiskolás Kostyák Elődnek és előadótársainak olyan ismert személyiségek gratulálnak, mint a népzenegyűjtő Jagamas János, illetve Major Ferenc zeneakadémiai oktatók. A kolozsvári zenelíceumban Guttman Mihály és Botár Katalin volt Kostyák Előd kamarazene tanára.

Felsőfokú zenei tanulmányait a bukaresti zeneakadémián kezdte el, majd harmadéven tért vissza a kolozsvári zeneakadémiára. Ennek elvégzése után tizennégy éven át Magyarországon élt, ahol különböző zenekarok tagja volt, ezenkívül gyakran játszott vonósnégyesekben. Többször fellépett szólistaként.  Erről az időszakról is szép emlékeket őriz, továbbá rengeteg, jól hasznosítható,  előadói tapasztalatot halmozott fel.

– A kamarazenélés számomra hobbi. Amit kamarazenészként megtanulsz, azt a zenekari játék során is fel lehet használni – vélekedett Kostyák Előd.

A beszélgetés során több felvételt hallgathattunk meg, amelyben a meghívott kamarazenészként vagy zenekari szólistaként lépett fel.

Zárszóként a Brassai-vonósnégyes (Barabás Sándor I. hegedű, Balogh András II. hegedű, Botár András mélyhegedű és Kostyák Előd gordonka) Kodály Zoltán I. vonósnégyesének IV. tételét adták elő a közönség örömére és tetszésnyilvánítása közepette.

(Borítókép: A szerda esti ZeneSzó „összképe”, balról jobbra: Márkos Albert, Horváth Edit, Barabás Sándor, Kostyák Előd, Balogh András, és Botár András. Fotó: Györkös-emlékház)