Románia szinte egy teljes évszázada képekben

Bemutatták Zakariás Erzsébet Képek könyve című kötetét

Románia szinte egy teljes évszázada képekben
Az 1853–1945 között megjelent magyar nyelvű sajtó, néprajzi szakkiadványok, kötetek, folyóiratok képanyagát gyűjtötte össze, digitalizálta és dolgozta fel Zakariás Erzsébet néprajzi szakíró, aki a többéves munka során több mint 3600 képes gyűjteményt állított össze. A néprajzos a feldolgozott illusztrációkat, a „szép képeket” – fényképeket, rajzokat, tusrajzokat, réz- és fametszeteket, kőnyomatokat – a nagyvilágnak is meg szerette volna mutatni, ezért úgy döntött, kiválogatja a Romániához köthető alkotásokat és kiadja azokat. A „szűrés” után 2660 kép maradt, amelyeket végül egy digitális képtárban online hozzáférhetővé tett, a válogatásból az Exit kiadó és az Idea Plus gondozásában 400 illusztrációt tartalmazó kötet jelent meg, Képek könyve. Táj és kultúrtörténet képekben címmel. A kiadványt és a hozzá tartozó online képtárat kedd délután a Vallásszabadság Házában mutatták be.

A kötet és a kutatás ötletét egy néprajzi bibliográfia adta, Teofil Bugnariu író, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár egykori főkönyvtárosának a román néprajzról szóló, magyar forrásokban megjelent publikációs összeállítása. Zakariás Erzsébet a könyvbemutatón elmondta, a nyomtatásban nemrég megjelent bibliográfiában képek ugyan nem szerepeltek, de Teofil Bugnariu jegyzeteiben feltüntette, hogyha egy-egy tanulmánynál közöltek képet is. Ennek a képanyagnak a gazdagsága keltette fel Zakariás Erzsébet érdeklődését, és úgy döntött, összegyűjti a Bugnariu által megjelölt képanyagot. Ám szkennelés közben számos más, rendkívül izgalmas képet talált, így a gyűjtést kibővítette, és mindent digitalizált, ami számára közeli, érdekes volt. Végül több mint 3600 illusztrációt gyűjtött össze, ezekből a kötetbe és a digitális összeállításba azok kerültek be, amelyek Romániához köthetők, részletezte a szerző.

A megmaradt 2660 illusztrációt 12 fejezetbe rendezte, a képeken megjelenő témák alapján. A digitális melléklet és a könyv segítségével az érdeklődő megismerheti a romániai tájakat, településeket, templomokat, kúriákat és kastélyokat, fürdőhelyeket, személyiségeket és emlékhelyeket, az ipar alakulását, parasztházakat és gazdasági épületeket, életképeket, szokásokat és népviseleteket – derült ki a könyvbemutatón. A kötethez bevezetőt, a különböző fejezetekhez pedig rövid ismertetőt is írt a szerző.

Tötszegi Tekla - balról - és Zakariás Erzsébet a könyvbemutatón. Fotók: Szentes Zágon

A nyomtatásban megjelent válogatás „csak egy csalétek” – jegyezte meg Zakariás Erzsébet, majd kiemelte, hogy a bevezető és az ismertetők csak a kiadványban jelentek meg, az online felületen nem érhetők el. „A digitális mellékletben a képfolyamot lehet végignézni, viszont több eligazításhoz a könyv szükséges” – magyarázta. A kötetben a néprajzi jellegű képek „tengnek túl”, mivel ez volt az érdeklődés forrása – fűzte hozzá.

Tötszegi Tekla, az Erdélyi Néprajzi Múzeum aligazgatója a kötetet mutatta be röviden. Mint mondta, a Képek könyvében találni különböző lenyomatokat, rajzokat, metszeteket és fotókat is, amelyeket újságokból, folyóiratokból, szakkötetekből gyűjtött össze a szerző. A képeket Zakariás Erzsébet digitalizálta és adatolta is, a kötetben és a mellékletben a képek forrása és az eredeti képaláírások is megtalálhatók, mindkettő három nyelven, magyarul, románul és angolul olvasható – mondta Tötszegi Tekla.

A néprajzi múzeum aligazgatója kiemelte: a szerző nem fogalmaz meg kritikát a képekről, összeállításokról, viszont a kritika hiánya semmit nem von le a hatalmas kiadvány értékéből.

A kötetet Blos-Jáni Melinda, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa, fotó- és filmtörténész méltatta. Mint mondta, eddig úgy gondolta, hogy az erdélyi sajtófotó történetét – amely még feldolgozásra vár – a két világháború közötti időszaktól, a fényképek elterjedésének korszakától kell elkezdeni, ám ez a kötet rávilágított arra, hogy érdemes visszanyúlni az 1850-es, 1860-as évekig.

Az egyetemi oktató a William Mitchel által használt „vizuális fordulat”, valamint Nicholas Mirzoeff „vizuális kultúra” fogalmát említette meg a kötet kapcsán. Előbbi értelmében a 20. század elején áttértek a szöveg alapú kommunikációról a vizuális alapú kommunikációra, amely átállás főleg a film és fotó elterjedésének, és a fényképek egyszerű sokszorosításának tudható be. Nicholas Mirzoeff szerint a 19. században a kifejezés eszköze a regény és az újság volt, míg a következő évszázadban már a kép. Blos-Jáni Melinda szerint ez a kötet a két korszak közti átmeneti időszakot mutatja be.

Blos-Jáni Melinda kiemelte: Zakariás Erzsébet nemcsak képeket gyűjtött, a kötettel az erdélyi kultúra ábrázolásának történetét és magát Erdély történetét meséli el.