Primus inter…

Primus inter…
Most fordul éppen másik oldalára a Brătianu família mind a tíz neves tagja; nem esik nehezükre, az utóbbi három évtizedben garmadával érkeztek „odafentről” a felzaklató hírek. Hol a pártirodát dúlták ex-szekusok által irányított bányászok, hol a ’89 után újjáéledt politikai alakulat hasadt darabokra, ifjú szárny vált le a hagyományos testről, hogy pár évre rá visszakullogjon, hol meg egy a liberális doktrínától eléggé távol eső, magát demokratának nevező párt borult a keblére, miközben az ölelő gesztus görcsös fojtogatássá fajult.

Edzettek tehát a klánnak a túlvilágban berendezkedett tagjai – már csak azért is, mert négyen közülük a kommunista börtönökből egyenest a rabtemetőben folytatták, ha elfogadjuk, hogy a glóbusz örök körforgások és átváltozások szálláshelye. Románia múltjára száz évnyire visszatekintve az egyetlen sikeres és összefüggő időszak, melyet liberális kabinet vezényelt le, a Ion I. C. Brătianu fémjelezte 1922–26-os periódus: új alkotmány, nagyívű infrastrukturális fejlesztések, a megszerzett területek közigazgatási integrálása (bár ez nem volt ugyan feltétlen diadalmenet), nemzetközi mozgástér kialakítása az első világégést követő képlékeny(ebb) diplomáciai közegben, biztató makrogazdasági mutatók. Karrierje során Brătianu még hat ízben volt kormányfő, és összesen 12 évig töltötte be a miniszterelnöki posztot, a történészek mégis ezt a négy esztendőt tekintik pályája virágkorának, és egyben a két világháború közti időszak belpolitikailag legszámottevőbb szegmensének.

Florin-Vasile Cîțu magát ízig-vérig liberálisnak vallja, szerinte nincs is más idvezítő út, csak az, amit a kék alapon srégen felfele mutató sárga nyíl röpte kijelöl. És hogy legalább nyolc évig lesznek lakói a Victoria palotának. Ismétlem: legalább. Meg hogy biztosan győzelemre hajt, midőn hivatalosan is eldöntötte: belép a ringbe, ahol eddig Ludovic Orban már-már elunta, hogy – akár a profi ökölvívók – apró törzshajlításokkal, kis helyben ugrálással, meg egy-két üresben gyakorolt ütéssel fitten tartsa magát az őszi döntő menetre. Lángoló augusztus – második, tunningolt verzió: így lehet majd hirdetni a liberális közeljövőt, mintegy lekoppintva az 1974-es tévéfilmsorozat címét. Csak míg abban a filmes produkcióként kritizálható 13 részes opuszban olyan jeles színészek alakítottak, mint Florin Piersic , Liviu Ciulei, Amza Pellea vagy Toma Caragiu, ebben a riméjkben egy leharcolt és erodált, mandátumait túltoló Orban lép reflektorfénybe a (párt)politikusként még félnyers, fejlődőképes, de nem túlzottan karizmatikus Cîțuval. A forgatókönyvet meg máshol írják, nem a Modrogan 1. szám alatti központi székházban.

Hat nappal ezelőtt pártjuk 146 születésnapját jelképesen az Argeș megyei Brătianu-birtokon ünnepelték a liberálisok… legalábbis részben: a kormányfő és jó pár miniszter meg főember hiányzott a partiról, közülük csak néhányan mentették ki magukat például oltáskampányra hivatkozva. Orban szerint eddig 36 szervezet sorolt be mögéje, de egy bennfentes úgy véli: mihelyt Cîțu nyilvánosan is felveszi a kesztyűt, az eddigi – egyébként statútum szerint megejtett – szavazások érvényüket veszíthetik.

A nagy Brătianuról fennmaradt korabeli feljegyzések határozott, de meglepetésekre is képes, akár impulzív személyiségre utalnak, aki 32 éves politikai pályafutása során 18 évig volt a liberálisok pártelnöke, és aki arra intette kortársait, hogy legyenek minél szerényebbek, mikor saját magukról van szó, ám amikor a nemzet érdekében kell színre lépni, rögvest vessenek sutba minden szerénységet. Lehet, hogy Orban és Cîțu nem olvasott elég párttörténeti dokumentumot, vagy ha igen, mindössze egy ünnepi beszédhez kerestek citátumokat: egyikőjük úgy tartja magát, hogy egyszerre a múlt, a jelen és a jövő embere, másikuk meg nyilvánosan közli, számára csak a győzelem a járható út. Szeptemberben szüret lesz a PNL portáján… a mustról meg már most gyanítjuk, hogy csekélyke az esély egy rendkívüli évjárat megágyazására.a

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Még várat magára a 2024-es választások időpontjának bejelentése. A pártok taktikáznak. A döntés a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – meglehetősen eltérő - érdekeinek „eredője” lesz, ehhez kétség nem fér.
Máskép(p)
Máskép(p)
Máskép(p)